„Az idén már harmadik alkalommal rendeztek Budapesten hiánycikkekből kiállítást. A bemutatott 1300 termék ráadásul csupán a jéghegy csúcsa.”

Pánikra semmi ok, ez az idézet egy 1979-es HVG-ben szerepelt, a mostani címlapsztorinkban megszólaló piaci szereplők sietnek megnyugtatni mindenkit, hogy a szomszédban dúló háború miatt legfeljebb az „átmeneti készlethiány” táblákkal fogunk gyakrabban találkozni a szupermarketekben, de nincs veszélyben az ország élelmiszer-ellátása. Viszont a várható áremelkedésekkel kapcsolatban röpködnek a két számjegyű százalékok, és szükség lehet exporttilalomra is. Pikáns épp az egyik legnagyobb nemzetközi élelmiszer-kiskereskedelmi lánc képviselőjétől hallani, hogy a megoldás az, ha „egy ország a lehető legnagyobb mértékben önellátó élelmiszerből”, és hogy az ágazati szereplők nem az árstop miatt lázadoznak, hanem azt szeretnék, ha az alapanyagokra is kiterjesztenék azt. Az élelmiszerhiány kezelésének történelmi párhuzamaiért elég fellapozni Szellem rovatunkat, melyből kiderül, hogy a XX. század nagy éhínségeiért már nem aszályok és áradások, hanem háborúk és politikai döntések a felelősek, mint például a kínai kulturális forradalom.

A jó hírekért ezúttal Világ rovatunk felel, amely beszámol arról, hogy a korrupcióval mélyen átszőtt Szlovákiában elkezdődött a tisztulás. Felelősségre vonhatják Robert Fico volt kormányfőt, miután rá és belügyminiszterére kezdtek vallani egykori bűntársaik, ami Szijjártó Péter nyilatkozata szerint felkeltette az Orbán-kormány érdeklődését is. Aligha függetlenül attól, hogy – miután Orbán Viktor illiberális barátai Franciaországban és Szlovéniában is vereséget szenvedtek – bedöglött a Budapest expressz. S ha ehhez hozzávesszük a lengyel mosolyszünetet, nem fér kétség ahhoz, hogy – mint az Egyedül Európában című cikkünkből is kiderül – Orbán olyan légüres térbe vezérelte magát és országát Európában, ahonnan Canossa-járás és arcvesztés nélkül nehéz lesz kikecmeregnie.

Az unióban nemcsak Macron győzelme miatt, hanem azért is pezsgőt bonthatnak, mert sikerült „digitális pajzsot” emelni az online óriások gátlástalan adatkereskedelme elé. Bár hatalmas büntetések fenyegetik a Google-hoz és a Facebookhoz hasonló cégeket, ha megszegik a bizonyos reklámokat és adatgyűjtéseket tiltó rendelkezést, nem biztos, hogy Brüsszel győzelmére érdemes fogadni hosszú távon. A néha felettébb agresszív multik ellen Magyarország is felveszi a harcot, igaz, kicsit másként és más okokból. Gazdaság rovatunkból kiderül, hiába tiltotta ki a kormány tíz éve az Unibet online szerencsejátékcéget, az sok kiskapu után most az unió bíróságán pert nyerve diadalmasan visszatért. Nem elsősorban a szerencsejáték káros hatása miatt akart megszabadulni tőle Orbán, hanem saját oligarchái között osztaná fel a piacot. Az biztos, akármit tervez is, idehaza nem kell tartania sok korláttól, az ellenzék romokban, amin talán még az MSZP tervezett arculatváltása sem segít. A demokratikus bonyodalmak elkerülésére pedig Orbánék egy huszárvágással tovább bővítenék a különleges jogrend bevezetésének lehetőségét.

A Portré rovatunkban bemutatott Erdős Virág költő is szeret bonyolult helyzetekre egyszerű választ adni. A karantén idején például biciklis futárnak állt. Tapasztalatairól ezúttal prózában annyit árult el, hogy: „A kimchi folyik, a Vapiano a vapianóiaké, és az éhezés felszámolása még a legnagyobb igyekezettel sem lehetséges.”

HAMVAY PÉTER

szerkesztő