Nagy Gábor
Nagy Gábor
Tetszett a cikk?

„A szót kimondják / Ki tudja, ki hogyan érti / A szót leírják / Ki tudja, ki mire gondol” – énekelte az Illés együttes 1972-es lemezén Szörényi Levente. A magyar közbeszédet és a politikát a kimondott szavak uralják azóta, hogy Orbán Viktor elmondta újabb programadó beszédét, aminek gerincét a hanyatló Nyugatról s a 2030-ra Európát önmagától megmentő Magyarországról és szövetségeseiről szóló gondolat alkotta.

Azok a szavak viszont, amelyek a legmesszebbre szálltak Tusnádfürdőről, a „kevert fajról” szóló eszmefuttatás részét képezték, és találtak is. Rögtön Hegedüs Zsuzsát, aki miniszterelnöki megbízottként és két évtizedes barátként még növekvő fenntartásai ellenére is kitartott Orbán mellett, mindaddig, amíg a múlt szombaton elmondott szavaiban nem látta meg a nyíltan fajgyűlölő beszédet, ami Goebbelsnek is tetszett volna. A nyilvános szakításról szóló levelet Magyarország rovatunkban olvashatják, ahogyan azt az elemzést is, ami a szövegkörnyezetet rajzolja fel a nagyot szóló szavak köré. Amik Tóta W. Árpád véleménye szerint egyszerre idézték a baljós múltat, s jelezték a világot már nem értő politikus pályájának szomorú ívét. Üdítő ellentétként pedig ajánljuk Portrénkat, amelynek szereplője, a 23 éves Rea Milla Szomáliában született, elmenekült, mert az apja pénzért és állatokért cserébe egy idősebb férfinak akarta eladni, és úgy érzi, befogadta az az ország, ahol modellversenyt nyert, s már annyira magyar, hogy nemcsak a nyelvet beszéli hibátlanul, de jól megy neki a rutinos panaszkodás is az élete folyásáról.

Szavakban már megint, bő 12 éves kormányzása alatt ezredszerre is megvédte a magyarokat Orbán Viktor, ezúttal annak a gázfrásznak a hatásától, ami a Világ rovat cikke szerint fogyasztáscsökkentő alkura késztette az EU tagjait – a megállapodást pedig újra csak Magyarország utasította el, de a szava már nem számított.

A rezsicsökkentés „megőrzéséről” értelmezhetetlen halomba összegereblyézett mondatoknak azonban a fele sem igaz, amire a Gazdaság rovat számítása mutat rá.

S aki teheti, jobban jár, ha a Tech + Tudomány hasábjain ismertetett okoseszközökkel hosszabb távon mérsékli az áram- vagy a gázfogyasztását. Nem túl szerencsés az, aki a napokban akar belevágni napelemrendszer telepítésébe. Mint a Fókuszban összeállításából kiderül, a kormány csak üres szavakkal állt ki a megújuló energiaforrások felhasználása mellett, abban ma Magyarországon több a nehézség, mint a lehetőség. A hazai napelemgyártás fiaskója pedig jól ismert történetnek tűnik az uniós pénzekkel történő zsonglőrködésben, ahol a kasszát az unalomig ismert sztori végén Mészáros Lőrinc vagy Tiborcz István viheti.

Szavakkal próbálja leírni Harkivi napló című könyvében Szergej Geraszimov azt a borzalmat, amit a második legnagyobb ukrán városban átélt a háború első két hónapja alatt.

A Szellem rovatban olvasható interjú az eddig fantasyt és sci-fit író Geraszimovval, aki olyan valóságba kalauzolja el olvasóit, amilyet filmes disztópiákban láthatunk. Hasonlóan borús – persze elképzelt – jövőképet fest az ugyanebben a rovatban bemutatott regény (A majom szeme), amelyben Tóth Krisztina a meg nem nevezett országot manipulatív diktatúraként irányító Egységes Össznemzeti Kormányzóság uralmát önti szavakba. Bár ő úgy nyilatkozott, hogy abból szeretett volna valamit megragadni, hogy a világ merre tart, és nem a magyar viszonyok paraboláját megírni, a Szörényi Levente énekelte gondolat jegyében itt kell kiírni, ami a valóban parabolát rajzoló filmek és könyvek végén szerepel: a történet szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve.

NAGY GÁBOR

vezető szerkesztő

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!