Bencsik András a HírTV Napindító műsorában beszélt a „Lődd le a búrt!” című könyvről, amely a Demokrata gondozásában jelenik meg magyar nyelven. A Demokrata főszerkesztője szerint a „magukat inkább afrikánereknek nevező” búrok, vagyis a 17. században Dél-Afrikában letelepedő, nagyrészt holland, flamand és német származású bevándorlók „csodálatos kultúrát” építettek ki az országban, amely „a huszadik század elejére vezető civilizáció volt”.

„Szóval egy magas kultúra, amikor jött egy fordulat. Ők ugye apartheidnek, megkülönböztetésnek nevezték azt a rendszert, hiszen jöttek folyamatosan a feketék Afrika középső részéről, a jólét vonzotta őket, és '94-ben, ha jól emlékszem, történt egy választás, ahol Nelson Mandela kiszabadult a börtönből, és a feketék vették át az irányítást. És utána elindult egy kontra-apartheid, tehát ma a fehéreket üldözik, és ami a legfájdalmasabb, ezért adtuk ki ezt a könyvet, (...) van egy néger mozgalmi dal, aminek az a refrénje, hogy «öljük meg a búrt»”– idézi Bencsiket a 444.

Bencsik szerint Nyugat-Európa jövőjét Dél-Afrikában írják, mert „beindult egy szokatlan mértékű migráció”, és szerinte „nem etnikai feszültség van itt”, hanem „egész egyszerűen odaáramlott egy csomó ember, akinek nincs tudásuk, eszközük és képességük a civilizáció működtetésére”. Bencsik arra figyelmeztet, hogy „aki szeretné tudni, hogy mi lesz a Nyugattal, ha nem tér észhez, akkor itt az ideje, hogy a búrokkal beszélgessen”.

Bencsik sajnálkozva beszélt arról, hogy a búrokat – „szegényeket” – Dél-Afrikában nem szeretik, ma ugyanis „a feketék uralkodnak Dél-Afrikában, aminek a következményei rettenetesek”. Ezzel szemben „Magyarország még egy szabad ország, itt még az ember hallgathat a szívére, hallgathat az eszére, ezért azt gondoltuk, hogy itt az ideje, hogy legalább a magyar közvélemény ismerje meg ezt a fájdalmas, szomorú és nagyon tanulságos történetet”.

Bencsik szerint sok a párhuzam a búrok és a magyarok között, a legfontosabb pedig, hogy „a búrok nem indítottak soha hódító háborút”.

Az apartheid a faji alapú elkülönítés rendszerét jelenti, melynek keretében Dél-Afrikában az 1940-es évektől egészen 1994-ig a gazdaságban, a politikában és a kultúrában faji megkülönböztetés érvényesült, annak érdekében, hogy a fehér kisebbség megőrizze a hatalmát. 1960 és 1983 között 3,5 millió feketét kényszerítettek arra, hogy elhagyják az otthonaikat és szegregált városrészekbe költözzenek. A rendszer a kilencvenes évek elején omlott össze, 1994-ben a fekete lakosság is részt vehetett a választásokon, és az apartheidellenes aktivizmusa miatt 27 évet börtönben töltő Nelson Mandelát választották elnöknek. Egy évvel korábban az apartheid-rendszer tárgyalásos felszámolásáért Fredrik Willem de Klerk korábbi elnökkel megosztva Mandela Nobel-békedíjat kapott.