Hivatalba lépése után 9 hónappal, december 20-án élt először Sulyok Tamás államfő az egyik legfontosabb elnöki jogkörrel, a vétójogával – rögtön kétszer is. A köztársasági elnök még az őszi parlamenti ülésszak végén, a decemberi hajrában elfogadott, két nemzetközi szerződés kihirdetéséről szóló jogszabályt azért nem hajlandó aláírni, mert indoklása szerint azokat súlyos jogtechnikai mulasztást vétve fogadta el az Országgyűlés, így javasolja, hogy azokat ismét tárgyalják, és újra szavazzanak róluk. 

Az államfő elődje, a kegyelmi botrányba belebukott és lemondott Novák Katalin helyét március 5-én vette át a Sándor palotában, és az elé kerülő, az Országgyűlés által elfogadott törvényeket mindig aláírta, egészen mostanáig. Ezúttal két nemzetközi szerződést hatályba léptető jogszabály akadt fenn a jogász végzettségű elnök szűrőjén. Az egyik az EU tagállamai és Kirgizisztán közötti partnerségi megállapodásról szóló törvény, a másik a polgári repülésről szóló Chicagói Egyezmény módosítása volt.

Sulyok Tamás néha az Országgyűléssel is pingpongozik, amikor visszaküld egy törvényt

Sulyok Tamás/Facebook

Sulyok Tamás március 5-én elsőként a korábban bő másfél évig halogatott svéd NATO-csatlakozásról szóló törvényt írta alá, majd még további 86 jogszabályt is szignózott, mígnem decemberben talált kettőt, amelynél élt a köztársasági elnök Alaptörvényben is rögzített legfontosabb jogkörével, a vétóval. Az államfőnek amúgy két választása is van, ha egy elé kerülő törvénnyel jogilag vagy tartalmilag nem ért egyet: 

• visszaküldheti megfontolásra az Országgyűlésnek a törvényt, ezt nevezzük politikai vétónak. Ilyenkor a törvényhozásnak újra kell tárgyalni a jogszabályt. Igaz, ha változtatás nélkül, újra az eredeti tartalommal fogadják el, akkor az államfőnek második vétóra már nincs lehetősége, alá kell írnia. 
• az államfő az Alkotmánybírósághoz (Ab) is fordulhat, kérve a jogszabály előzetes normakontrollját – ez az alkotmányossági vétó. Ha a testület összhangban lévőnek találja a törvényt az Alaptörvénnyel, az államfőnek alá kell írnia. Ha az Ab kifogást emel, az Országgyűlésnek át kell írnia a törvényt. 

Sulyok Tamás vétói az első, enyhébb kategóriába tartoznak, vagyis csak politikai vétót gyakorolt. Ez azt jelenti, hogy nem durva, alaptörvény-ellenességet talált a jogszabályokban. Még csak nem is tartalmi kifogásai voltak, hanem jogtechnikai jellegűek, vagyis az elfogadás módját kifogásolta. Az államfő indoklása azonos volt, bírálta, hogy a zárószavazás előtti utolsó pillanatos módosítókkal alapvetően változtattak a szövegeken, így a képviselők nem tudtak megfontolt döntést hozni: 

• Az EU-kirgiz megállapodás esetében például az államfő indoklása szerint a kormány által a zárószavazás előtt beadott “kiigazítás nem egyszerűen egy vagy több elírást javított, hanem teljesen új szerkezeti egységekkel, a javaslatból eredetileg hiányzó mellékletekkel egészítette ki a megállapodást, összesen 197 oldal terjedelemben.” 
• A repülésről szóló egyezmény esetében hasonló volt a helyzet, hiszen az államfő indoklása szerint a szintén a kormány által tett, zárószavazás előtti, elvileg fordítási és helyesírási hibákat javító kiigazítás “mind a 32 mellékletben lecserélte a mellékletmódosítások teljes szövegét összesen 860 oldal terjedelemben anélkül, hogy a konkrét változtatásokat bármilyen módon megjelölte volna.” 

Ez a két vétó tehát könnyen orvosolható majd a várhatóan február végén újra összeülő Országgyűlés által, hiszen a módosításokról csak újra kell szavazni. Persze az államfői vétók száma amúgy sem mond sokat, ha nem tudjuk, milyen konkrét törvényekről van szó, ráadásul – mint Novák Katalin és Áder János esetében is láttuk –, sokszor beszédesebb, hogy mit írtak alá. Ha mégis pusztán a számokat nézzük, akkor Göncz Árpád két elnöki ciklusának 10 éve alatt például kevés, 10 törvényt vétózott meg. 

Mádl Ferenc aktívabban használta különleges elnöki jogkörét, ő a 2000–2005 közötti elnöki ciklusának 5 éve alatt 19 alkalommal vétózott. Az őt követő Sólyom László abszolút rekorder, mivel a 2005–2010 közötti 5 éves ciklusa alatt 47 törvényt nem írt alá. Schmitt Pál ki se töltötte ötéves ciklusát, mivel 20 hónap hivatali idő után plágiumbotrányába belebukva lemondott. Abban is kivételes volt, hogy hivatali ideje alatt egyszer sem vétózott. Megtartotta ígéretét, miszerint  

a törvényhozásnak „nem gátja, hanem motorja” kíván lenni, ennek megfelelően minden elé kerülő jogszabályt aláírt. 

A Schmitt Pált követő Áder János 45 esetben döntött úgy, hogy nem ír alá egy törvényt. Más kérdés, hogy az Országgyűlés a hozzá visszaküldött 37 törvény kevesebb mint felénél, 18 esetben módosított csak kisebb-nagyobb mértékben a szövegen. A kérésére az Alkotmánybíróságot (Ab) megjárt 8 törvény közül négynél történt végül módosítás, három esetben a testület véleményét figyelmen kívül hagyva fogadták el újra a törvényeket, egyet pedig az Ab rendben talált. 

A hivatali idejét kitölteni nem tudó Novák Katalin összesen 5 esetben élt vétójogával. Ebből kettő Sulyok mostani lépéséhez hasonlóan súlytalan, nemzetközi szerződéseket érintő politikai vétó volt, és egy harmadik esetben is az Országgyűlésnek küldött vissza törvényt, ez a 2023-ban visszaküldött panasztörvény volt. A törvényhozás ebben az esetben Novák aggályait elfogadva teljesen kihúzta az újra elfogadott törvényszövegből azt a részt, amellyel 

például a „genderpropaganda” ellen és „a magyar életmód” védelmében üzemelt volna be a kormány egy államilag működtetett névtelen feljelentő-panaszládát. 

Novák Katalin két további esetben az Alkotmánybírósághoz fordult – mindkét, általa kifogásolt jogszabály Lázár János miniszterhez köthető. Az egyik az állami beruházásokat érintő törvény volt: Novák vétója nyomán az Ab is megállapította, hogy az jogsértő, végül kiigazítva fogadta el az Országgyűlés újra. Azóta Lázár János hatalma viszont tovább nőtt egy friss, idén decemberi törvénymódosítással, mert ahogy a HVG felhívta rá a figyelmet, 

a közbeszerzési szabályokba beleavatkozó generális új előírás lényegében korlátlan, objektív szempontoktól mentes vétójogot ad Lázár János kezébe – minden, költségvetési vagy uniós forrásból megvalósuló építési beruházás esetén. 

Novák Katalin másik alkotmányossági vétója miatt a beruházási törvényhez hasonló utat járt be a Lázár-féle, sok vitát kiváltó kastélyprivatizációs törvény is. Novák a nemzeti vagyon megfelelő védelmét biztosító garanciákat hiányolta, vétójára szokatlanul éles válasz érkezett a minisztertől, aki szerint a lépés mögött „gyávaság és régi kommunista reflexek vannak”. Csakhogy később az Alkotmánybíróság is Nováknak adott igazat, így az Országgyűlés végül “javított kiadásban” fogadta el újra a törvényt.