A négyéves büntetését töltő R. Mátyás a börtönben kapta a hírt otthonról, hogy édesanyja elhunyt. Azonnal a tököli börtönparancsnokhoz fordult, hogy saját költségén szeretne ott lenni a temetésén, majd visszatér az intézetbe. Joggal bízhatott abban, hogy bő két hónappal a büntetése lejárta előtt ez már nem jelenthet gondot, ráadásul az először elítélt férfi önként és időben vonult be büntetése letöltésére és az alatt sorra kapta a dicséreteket “magas színvonalú” benti munkájáért és magatartásáért.

Mégis elutasították kérését, ráadásul nem sokkal később meghalt a testvére is. 47 nappal szabadulása előtt ismét abban bízott, hogy most engedélyezni fogják neki az eltávozást, de ekkor sem engedték meg, hogy ott legyen a temetésen.

Az őt képviselő szervezet szerint csak 2022-ben és 2023-ban összesen 182 kérelmet nyújtottak be fogvatartottak, hogy részt vehessenek hozzátartozóik temetésén vagy meglátogathassák sírjukat. Ebből csak 46-ot engedélyeztek, mindössze minden negyediket. Ez különösen annak fényében visszás, hogy a törvény szerint a börtönparancsnok csak kivételes és jól indokolt esetben tagadhatja meg a fogvatartott temetésen és sírlátogatáson való részvételét. 

A civil jogvédő egyesület korábban már két hasonló strasbourgi pert nyert meg, amikor szintén megsértették a fogvatartottak kegyeleti jogát. Pedig a hatóság fellépésének ilyen esetekben is szükségesnek és arányosnak kell lennie, arról nem is beszélve, hogy a kegyelet lerovásának megtiltása súlyos pszichés hatással van a gyászolóra, és megnehezítheti a társadalomba történő sikeres visszailleszkedést is – emlékeztetnek szerdai közleményükben.

„Mindenkinek jobb lenne, ha jóval több fogvatartott lehetne ott hozzátartozója temetésén vagy látogathatná meg sírhelyét, azaz érvényesülne a törvény és az emberiesség diktálta fő szabály. Igen, a parancsnoki mérlegelésnél a biztonsági szempont maradjon meghatározó, de ne legyen kizárólagos” – kommentálta az ítéletet Tóth Balázs, a panaszos helsinkis ügyvédje.

(képünk illusztráció)