A meglévő gyermekgondozási szolgáltatások a legtöbb országban messze nem tudják kielégíteni a munkavállalók és a munkáltatók igényeit.  Különösen a 3 év alatti gyerekek számára hiányoznak a minőségi  gyermekgondozási szolgáltatások a világon szinte mindenhol, ezért egy kisgyerek teljes munkaidős ellátása többe kerülhet, mint az egyetem. Pedig a megfelelő gyermekgondozási formák hiánya komoly hatást gyakorol a nők munkaerő-piaci részvételére és a nemek egyenjogúságának érvényesülésére. Emellett kihat a munkahelyi termelékenységre, a gazdasági fejlődésre, a gyermek fejlődésére, valamint a családok és így a teljes társadalom jólétére - állítja az ILO.

Magyarországon a 3 éven aluli gyermekeket nevelő szülők számára nyújtott napközbeni ellátási formák hiánya jelenti a gyermekjóléti ellátások fő problémáját – állítja Tardos Katalin a magyar helyzetről szóló rész szerzője. A bölcsődéknek nyújtott állami támogatások ellenére a legtöbb kistelepülés önkormányzata nincs abban a helyzetben, hogy ilyen típusú intézményeket finanszírozzon. A családi napközik egy alternatív és rugalmasabb típusú gyermekgondozási szolgáltatást nyújtanak, mint a bölcsődék. A viszonylag alacsony állami támogatás és az, hogy a helyi önkormányzatok vonakodnak pénzügyi támogatást nyújtani a családi napközik számára, jelentős mértékben korlátozza ezen intézménytípus népszerűségét mind a potenciális szolgáltatók, mind az ügyfelek körében.

A Magyar Központi Statisztikai Hivatal témában végzett 2005-ös felméréséből az derült ki, hogy az inaktív és 15 évnél fiatalabb gyermekeket nevelő szülők 39 százalékának volt problémája a gyermekgondozási ellátásokkal kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy ezek a szülők nem képesek dolgozni, hiába szeretnének, mert nincs elegendő férőhely, vagy nem tudják megfizetni az általuk igényelt gyermekgondozási szolgáltatást. A helyzet a falvakban élő anyák esetében a legkritikusabb. Gyakran az az egyetlen megoldás, hogy az anyák inaktívak maradnak, és a gyermekgondozási támogatási rendszerre támaszkodnak a gyermek 3 éves koráig nem térnek vissza a munkába. Ennek is tulajdonítható, hogy Magyarországon az elmúlt évtizedben egyértelműen csökkent a nők foglalkoztatási aránya, és más fejlett országokkal összehasonlítva ez a ráta kifejezetten alacsony a kisgyermekes nők körében.

Magyarországon a női foglalkoztatási ráta az 1990-ben mért 57,3 százalékról 51 százalékra csökkent 2007-re (összehasonlítva a férfiak körében mért 64 százalékkal).  A 3 év alatti gyermeket nevelő nők foglalkoztatási rátája alacsony, 11 százalék az 57,5 százalékos OECD átlaggal összehasonlítva. A 3-5 éves gyermekeket nevelő anyák esetében ez az arány 46 százalék Magyarországon.

Forrás: ILO