Akik vezetőként dolgoznak (vagyis a vállalati hierarchia élén állva hatalmuk van), ügyesebben hazudnak, mint azok, akik csak apró láncszemek a gépezetben - foglalta össze a témában készült kutatás eredményét Dana Carney, a Columbia Busines School oktatója. Mi lehet ennek az oka és hogyan támasztották alá tézisüket a tanulmány szerzői?

Hazudni vagy nem hazudni?

Egy átlagos embernek - aki nem szokott hozzá, hogy alkalomadtán elferdítse az igazságot -, már maga a tény, hogy valótlanságot állít, nyomasztó. Rosszul érzi magát, stresszeli a tudat, hogy bármikor kiderülhet: hazudott. Az ember ilyenkor önkéntelenül is nonverbális jeleket bocsát ki, amelyek egyértelműen jelzik, hogy nem mondott igazat - vázolja Carney. Árulkodó, ha ilyenkor valaki nem mer a másik szemébe nézni, elfordítja a fejét, esetleg izeg-mozog a székén, hintázik, a hangja megremeg, elcsuklik vagy éppen elkezd hadarni, hogy minél gyorsabban feledtetni tudja a kimondott hazugságot. A hatalom érzése viszont - a kutatók szerint - átírja ezeket a normális emberi reakciókat. Akik vezető pozíciót töltenek be egy cégnél, alapvetően kiegyensúlyozottabbak (legalábbis pszichés szempontból), kisebb rajtuk a nyomás, hogy mások megkérdőjelezik igazukat, ezért könnyebben és eredményesebben hazudnak - vélik a kutatók.

Árulkodó jelek. Könnyű kiszagolni a hazugságot?

sxc.hu

Hogy elméletüket bizonyítsák, Carney és társai vezetők és alkalmazottak viselkedését figyelték egy irányított helyzetben. A vezetőket tágas szobában ültették le, míg a beosztottakat kicsi, ablaktalan zugban. Száz dollárt helyeztek el mellettük, majd a résztvevők felét utasították, hogy „lopják el” ezt a pénzt. A többieket arra kérték, hogy tegyék vissza a száz dollárt oda, ahol találták. (Az érintetteket biztosították arról, hogy a kísérletvezető nem tudja, kiket buzdítottak lopásra.)

Ezt követően mindenkinek meg kell győznie a kísérletvezetőt arról, hogy nem lopta el a pénzt. Ha az alanynak sikerült elhitetnie a célszeméllyel, hogy ártatlan (függetlenül attól, hogy hazudott vagy nem), megkapta a száz dollárt. Ezután a résztvevőktől megkérdezték, hogy tényleg ellopták-e a pénzt. A kísérletben részt vevők fele hazudott, fele pedig az igazat mondta. Mivel a válaszokat rögzítették, a kutatók megfigyelhették, hogyan  - milyen  nonverbális jelekkel – próbálták leplezni egyesek, hogy hazudtak: mennyivel nőtt a megkérdezettek kortizol-szintje stresszehelyzetben. (A kortizol egy hormon, amelyet a mellékvese termel.)

A kísérletből kiderült, hogy azok, akik beosztottként dolgoztak - vagyis nincsenek hatalmi helyzetben -, érzelmileg, pszichésen és a viselkedésüket tekintve is labilisabbak voltak a hazugság után, míg a vezetőknél nem találtak nonverbális bizonyítékot arra, hogy valótlanságot állítottak. Ebből a kutatók azt szűrték le, hogy a hatalom lökhárítóként működik: hatékonyabban és könnyedebben hazudik az ember, ha nincs senki, akitől tartania kellene. Carney ugyanakkor hangsúlyozta: az eredmények nem azt támasztják alá, hogy minden vezető lelkiismeret-furdalás nélkül hazudik, csak arra világítanak rá, hogy a vezetők körében - helyzetükből adódóan - aki hazudik, könnyebben teszi, mintha nem lenne vezető beosztásban.