Baráth Etele, az európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter 2006. május 10-én levélben fordult az Európai Bizottsághoz, közvetlenül Neelie Kroes
versenyügyi biztos asszonyhoz annak érdekében, hogy az állami támogatásokat szabályozó rendelkezések – jelenleg bizottsági kidolgozás alatt álló – módosítása megfeleljen a magyar kis és közepes vállalkozások érdekeinek és elősegítse az Európai Unió versenyképességének fokozását.

A Bizottság tavaly júniusában meghirdetett Állami Támogatási Cselekvési Tervnek megfelelően el is készítette az új de minimis csoportmentességi rendelet tervezetét, amely 150 ezer euróra (körülbelül 38 millió forint) emelné a jelenleg 100 ezer eurós plafont. Az összeghatár emelését támogató Magyarország – számos tagállammal egyetértésben – egy magasabb összeg (200 ezer euró) mellett száll síkra.

Az emeléssel egyidejűleg azonban a tervezet komoly korlátokat állít fel a csekély összegű támogatásokra vonatkozóan. Kimondja, hogy a rendelet csak olyan vissza nem térítendő- és egyéb formában nyújtott támogatásokra alkalmazható, amelyek esetében a bruttó támogatástartalom előzetesen pontosan kiszámítható anélkül, hogy kockázatelemzést kellene végezni.

A fentieken túl kívül maradnának a rendelet alkalmazási körén azok a hitelekből, kezességvállalásból, kockázati tőkebefektetésből és tőkeinjekcióból álló támogatások is, amelyek esetében az ügylet teljes értéke meghaladja a de minimis határt – tekintet nélkül arra, hogy a Bizottság értelmezésében az adott támogatás transzparensnek minősülne-e.

A magyar álláspont szerint az említett támogatási formák nagyobb része esetében a támogatástartalom ugyanúgy számszerűsíthető, mint a vissza nem térítendő támogatás esetében, ezért a tervezet javasolta megkülönböztetés – amely jelentősen leszűkítené a tagállamok mozgásterét – nem indokolt.

A szabályok ilyen módosulása rendkívül kedvezőtlenül érintené a piaci kockázatoknak egyébként is jobban kitett kis- és középvállalkozások (KKV-k) forráshoz jutását, amely nem csupán a tavaszi Európai Tanács következtetéseivel és a Bizottság KKV támogatási politikájával ellentétes, hanem az Állami Támogatási Cselekvési Tervben foglalt célkitűzésekkel is.

A fenti szabály alkalmazása ugyanis feltehetően a vissza nem térítendő támogatások irányába való hangsúlyeltolódást eredményezi, csökkentve a vállalati alkalmazkodáson alapuló gyors hatékonyságjavulás lehetőségét, amely
nincs összhangban a hatékony és jobban célzott állami támogatások
előtérbe kerülésének céljával.