Szinte lasszóval kellett jelentkezőket fogni a munkanélküliek között a Tolna megyei munkaügyi központ fémforgácsolói tanfolyamára, és a képzés végül csak két hónapos késéssel indulhatott el, holott a részvételi feltétel mindössze általános iskolai végzettség volt. Egy szintén őszre tervezett csőhálózat-szerelő és -hegesztői kurzusra pedig csak idén márciusban gyűlt össze elegendő számú munkára váró állástalan. Pedig a térségben számos cég keres folyamatosan ilyen szakembereket, és e hiányszakmákban az ország egyes részein havi 200-300 ezer forintot, külföldön pedig még ennél is jóval többet fizetnek. De lámpással keresik a magyarországi vállalkozások a nyelveket beszélő szoftverfejlesztőket, pénzügyeseket, valamint a speciális mérnököket is.

"Egy háztartásban is gyakran előfordul, hogy tele van a kamra, mégis hiányzik, ami a főzéshez éppen kellene" - kommentálta a HVG-nek Lázár György, a Foglalkoztatási Hivatal főosztályvezetője azt a jelenséget, hogy miközben a munkanélküliségi ráta a 2005. december-2006. februári időszakban 7,8 százalékra ugrott, egyes foglalkozásokban, meghatározott ágazatokban és bizonyos térségekben tartós munkaerőhiányt érzékelnek a munkaadók. A hivatal 2005 októberében végzett felmérése során megkérdezett 4844 cég összesen 6573 tartósan betöltetlen álláshelyről számolt be, ennek csaknem fele szakmunkásvégzettséghez kötött, 31 százaléka szakképzetlen fizikai munka, 16,5 százaléka pedig diplomát igénylő állás. Lázár szerint egyébként az utóbbi egy-két évben már jelentős mértékben csökkent a munkaerőhiány, de nem az állástalanok, hanem a külföldiek foglalkoztatásának köszönhetően. A többségükben romániai és szlovákiai munkavállalók - legálisan mintegy 50 ezren - főleg a központi és a közép-dunántúli régióban, elsősorban nagyvállalatoknál dolgoznak betanított, illetve segédmunkásként, de erdélyi ácsok fedték be például a most átadott miskolci jégcsarnok tetejét is. Illegálisan pedig további tízezrek érkeznek Magyarországra, főként építőipari és mezőgazdasági idénymunkákra.

Az utóbbi időben még a kisebb cégek is egyre inkább külföldről kényszerülnek a munkaerő pótlására, a németországi célgépgyártóknak beszállító, Szigetszentmiklóson működő Metal Falcon Kft. például nyolcvan alkalmazottjának nagy részét Erdélyből, Kárpátaljáról és Délvidékről vette fel. "A magyarországi iskolák egyszerűen nem képeznek elég szakmunkást" - indokolta az importot a HVG-nek Újlaki-Nagy Sándor ügyvezető igazgató. Pedig 1996-ban éppen azért telepítette alkatrészgyártó üzemét a Csepel-szigetre, mert úgy gondolta, ott nem gond ilyen szakemberekre bukkanni. A cég az utóbbi egy-két évben már mintegy 200 ezer forintos bruttó fizetést kínálva keres CNC-forgácsolókat és -esztergályosokat - azaz számítógépvezérlésűszerszámgép-kezelőket -, ám kevés sikerrel. "A fiataloknak dehonesztáló a forgácsoló, marós vagy esztergályos szakma, jobban hangzana, ha például szerszámgép-informatikusnak neveznénk ezt a foglalkozást" - élcelődik Újlaki-Nagy, aki már azt is felajánlotta a helyi szakiskolának, szívesen fogadna üzemében gyakorlatra tanulókat, de hiába.

Ügyesebben lobbizott a helyi oktatási intézményeknél a Flextronics Magyarország Kft., amely a zalaegerszegi és a tabi szakközépiskolákkal együttműködve tanműhelyprogramokat indított képzésre a hiányszakmákban. Ám ez még korántsem tipikus, a régi nagyvállalatok megszűntek, a kisebb cégek és a betelepülő multinacionális társaságok pedig általában nem vállalják a gyakorlati képzést. A szakmunkáshiányért mindazonáltal főként az oktatási intézmények rugalmatlansága okolható. Egy hosszú évek óta kohászokat képző iskola például csak nagy költségekkel tud átállni más szakmák tanítására, mivel le kellene cserélnie az összes berendezését, és új tanárokra vagy a régiek átképzésére is szükség volna. Másrészt az oktatás hosszú átfutási ideje is nehezíti az igazodást a munkaerő-piaci igényekhez. Még a munkaügyi központok és képzőintézetek pár hónapos gyorstalpaló tanfolyamai sem tudnak öt perc alatt szakembereket előteremteni, ráadásul a Foglalkoztatási Hivatal statisztikái szerint a végzetteknek csak 45-50 százaléka helyezkedik el a tanult szakmában.

Más kérdés, hogy a cégeknek nincs is jó véleményük az átképzett munkanélküliekről. "Vagy egyáltalán nem akarnak, vagy nem képesek megfelelő színvonalon dolgozni" - osztotta meg a tapasztalatait a HVG-vel Újlaki-Nagy. "Száz jelentkezőből csak tíz akar munkába állni" - csatlakozik a véleményhez Munkácsy Miklós, egy vasipari szerkezeteket gyártó miskolci cég tulajdonosa, aki időnként, ha megrendelései úgy kívánják, a munkaügyi központon keresztül próbál lakatosokat és hegesztőket toborozni. "A többség azt kéri, írjam rá a központból hozott papírjára, hogy nem tudja ellátni a munkát. A becsületesebbje még azt is elmondja, esze ágában sincs dolgozni, mert feketén van némi jövedelme, sokan pedig egyszerűen letagadják a szaktudásukat" - mondja a vállalkozó, majd hozzáteszi: aki végül munkába áll, az már a második napon előleget kér, azzal az indokkal, hogy nincs pénze buszra.

Elgondolkodtató, hogy mindez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében történik, ahol az elmúlt tíz évben folyamatosan 50-60 ezer között mozgott a munkanélküliek száma, és országosan is itt a legmagasabb a munkanélküliség. A munkaerő hiánya és a munkanélküliek magas száma közti ellentmondásra a borsodi vállalkozók szerint főként az a magyarázat, hogy a régió rossz gazdasági helyzete miatt jelentős a körbetartozás, kevés a megrendelés, így a csekély tőkéjű cégek kénytelenek alacsonyra "belőni" a béreket, hogy fenn tudjanak maradni, ez pedig nem eléggé vonzó az állástalan segélyezetteknek.

De jellemző az is, hogy ha az állástalanok között vannak szakmunkások, inkább őket alkalmazzák betanított munkára is. "A tartósan munkanélküliek sokszor fizikailag vagy mentálisan nem alkalmasak a gyártósori munkára" - mutatott rá Lázár, hozzátéve, hogy mintegy 40 százalékuk legfeljebb az általános iskolát végezte el. "A futószalagos munkáknál is szükség van némi kézügyességre, koncentrálásra, és szigorúan be kell tartani az utasításokat" - indokolta a Flextronicsnál tapasztalt gyakori alkalmatlanságot Papp Péter HR-igazgató. Pedig bevallása szerint a cég szeretné maximális mértékben kihasználni a munkanélküliek foglalkoztatása esetén elérhető járulékkedvezményeket, ám az ebből a körből felvett dolgozók ritkán felelnek meg a követelményeknek.

Egy jelentős társadalmi réteg pedig egyáltalán nem kíván belépni a munkaerőpiacra. A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium közelmúltbeli felmérése szerint a potenciális munkaerőforrásnak számító, semmiféle ellátásban nem részesülő 390 ezres, úgynevezett inaktív népesség - amelynek tagjai nem sorolhatók sem a munkanélküliek, sem a foglalkoztatottak közé - kétharmada egész egyszerűen nem szeretne legális munkát vállalni. A jelenleg 18 ezer forintos rendszeres szociális segélyre ugyanis az válik jogosulttá, akinek családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg a jelenleg 25 800 forintos nyugdíjminimum 70 százalékát. Így ha a családban az egyik szülő dolgozik, a másiknak jobban megéri inkább alkalmi munkákat vállalni - gyakran feketén -, ahelyett hogy három műszakban, minimálbérért futószalagos munkát végezne a legközelebbi termelőüzemben, ahová naponta kétszer egy órán keresztül kellene buszoznia. Az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium kalkulációja szerint egy háromgyermekes család emellett nagyjából 50 ezer forintot tud összegyűjteni csak a különféle szociális juttatásokból. Az óvodáskorú gyermekeket nevelő nők számára pedig nemcsak hogy nem éri meg, de szinte reménytelen, hogy visszamenjenek korábbi, több műszakos munkát igénylő munkahelyükre.

"Az az igazi kérdés, mi lesz velük tíz év múlva, amikor 40 évesen, sokéves állástalanság után, gyakorlat nélkül próbálnak majd elhelyezkedni" - figyelmeztet Bujdosó Judit szociálpolitikus. Pár évvel ezelőtt a zalaegerszegi Flextronics-üzemben még kismamaműszakot is indítottak, amely reggel fél 8-as munkakezdést jelentett, ám az tiszavirág-életűnek bizonyult, mivel "több különbuszjáratot kellett volna működtetni az általános munkarendhez illeszkedők mellett. Nagyon gazdaságtalan lett volna, hogy három-négy busz csak néhány emberrel közlekedjen naponta kétszer" - magyarázta a vállalkozás sikertelenségét Papp.

Márpedig a magyar munkavállalókra egyáltalán nem jellemző a mobilitás. "Nyugat-Magyarországon még csak hajlandók mozdulni az emberek a jobb munka reményében, de az ország keleti részében egyáltalán nem" - mondta a HVG-nek Balázsy Krisztina, a Grafton Recruitment Kft. tanácsadója, hozzátéve, hogy hiába képeznek például tucatnyi összeszerelő szakmunkást Borsodban, ők nem hajlandók az ilyen szakértelmet igénylő nyugat-magyarországi cégek közelébe költözni, de még a régión belül is nehezen mozognak. "Érthető, hogy nem sokan adják el például ózdi ingatlanukat, hiszen a másutt megkereshető pénzből még a nagyobb jövedelemmel kecsegtető térségekben sem tudnak lakást vásárolni" - mutatott rá egy gátló tényezőre Bujdosó Judit.

Megesik, hogy maguk az állásajánlatok egészen irreálisak. Egy multinacionális vállalat most induló Pest megyei üzeme például mintegy harminc, általános iskolai végzettséggel rendelkező, ám angolul jól beszélő betanított munkást szeretett volna felvenni. "Csak hat hét alatt találtunk mintegy két tucat, döntően technikusi végzettségű jelentkezőt" - mondta a HVG-nek Hegedüsné Szabó Ágnes, a munkaerő-toborzást és -kiválasztást végző Pannonjob Humán Szolgáltató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója, hozzátéve, hogy a külföldieknek ez nem számít különleges kérésnek.

G. TÓTH ILDA, PUSZTAI LÁSZLÓ