Egy sörforradalmár élete - A Sörapu Tourstól a Keserű mézig

„Nem értek semmihez, csak a sörhöz” – állítja Gyenge Zsolt egy korsó pilsenivel a kezében, amit a zajos üzem előtti teraszon kortyolgatunk. Az üzem fölött van a lakás, Gyenge minden reggel korán kel, ő indítja be a gépeket, maroknyi csapata csak később érkezik. Az embernek automatikusan a Sörgyári capriccio serfőzőmestere és Hrabal jut eszébe.

Gyenge a családjával egyébként gyerekkorában Kőbányán, a sörgyár mögött lakott, és amikor kiderült, hogy a gimnázium nem az ő világa, egyértelmű volt, hogy oda adják be kitanulni az ipart. Ráadásul a Bercsényi Élelmiszeripari Szakmunkásképző is csak kőhajításnyira volt.

Stiller Ákos

Az új Dreher is az ő receptje

1981-ben lett inas a szocializmus legnagyobb sörkomplexumában. Évekig robotolt, de egy üzemi baleset miatt nem folytathatta a fizikai munkát. A sörrel leforrázott bal karján még ma is látszik a hatalmas heg, így viszont a sörgyáron belül működő kutató-laboratóriumba került, és kezdett el új fajtákkal kísérletezni, miközben a régi rendszerben még KISZ-titkárként is egyengette a dolgozók életét.

Sörapu alias Gyenge Zsolt

Stiller Ákos

Az első újkori Drehert ők főzték 1987 tavaszán. Néhány mintából ekkor választották ki a Dréher-örökösök a megfelelő receptet. A rendszerváltás Gyenge Zsolton is perdített egyet, elhagyta a bölcsőt és 24 évesen kalapozni indult, hátha valaki kész vele sörfőzdét nyitni. Tiszafüreden és környékén építette az első üzemeket: ekkor alapvetően nem is sörfőzésre készült, hanem sörberendezések gyártására és értékesítésére. A 3-5 millió forintos berendezések gyártásán mindig maradt többszázezres haszon. A fóti manufaktúra is elsősorban arra készült, hogy referenciaüzem legyen. Itt tanították be a megrendelők alkalmazottait a gépek kezelésére.

Stiller Ákos

A kezdés nagyon kockázatos volt: bár jó neve volt a szakmában, meg kellett találni az optimális kisüzemi gyártási rendszert és azokat a fémipari szakembereket, akik a megtervezett rendszert legyártják. Többedik próbálkozásra sikerült csak a manufakturális körülmények között is megfelelően teljesítő szivattyúkból, tartályokból, csővezetékekből és elektromos berendezésekből álló rendszert kialakítani. A legtöbbet a forró, cukortartalmú anyagok közlekedéséhez alkalmas szivattyúkból kellett kidobni, mire az optimális megoldás megszületett. Az alkatrészek Németországból, valamint Olaszországból jöttek, az összeszerelés volt hazai. A sörberendezések gyártásához több vállalkozó dobta össze neki a pénzt, ha a megrendeléseket nem tudták volna minőségi okokból teljesíteni, akkor óriási lett volna a bukás. A küldetés sikerült, a kisüzemi sörgyár pedig exportképes termék lett.

Stiller Ákos

Sörapu Tours

Miután az akkori Vállalkozók Szövetsége a cég képviselőjét is magával vitte egy kínai üzleti útra, először Kínában épült a kitalált technológia szerinti sörgyár (összesen tizenhárom), de szállítottak a volt szovjet tagállamokba (Mongólia, Üzbegisztán, Türkmenisztán, Tádzsikisztán és Kazahsztán), és még Nyugatra is. A franciákon és a svájciakon kívül a sörnagyhatalomnak számító Németországban is rendeltek a fóti mintaüzemnek megfelelő rendszerből.

Sörapu a nevét onnan kapta, hogy rovata lett egy férfiaknak szóló havi magazinban. Ő volt az, aki bármilyen, sörre vonatkozó kérdést megválaszolt. Később a kocsmája is ezt a nevet örökölte. Életének ez a szakasza a 90-es évek végéig tartott. Ahogy munkatársai emlékeznek, a Sörapu Toursszal bejárhatták a világot.

Stiller Ákos

A 2000-es években aztán kezdett divatba jönni a bor, a technológiai megrendelések pedig fogytak. Gyenge ezekben az időkben kezdett maga is ráállni a sörgyártásra. Egyfajta olcsó sört gyártottak, amit a helyi kocsmáknak kínáltak, de a nagy sörgyárakkal nemigen tudtak konkurálni, akik még a helyi talponállókkal is szerződésben álltak. A fótiak azért nem maradtak az ő söre nélkül; a saját kocsmájában és még két helyszínen lehetett kapni fótit.

Sörforradalom

Ezek voltak a legnehezebb idők a cég történetében, éppen csak vegetáltak a bevételekből, lassan döglődni kezdett az üzem. A fordulat három évvel ezelőtt érkezett két fiatal gasztroblogger képében. Bart Dániel és Kővári Gergely, a Kocsmablog szerzői keresték meg azzal, hogy ők akkor most csinálnának egy sörforradalmat amerikai példára.

Az USA-ban az 1920-as évek szesztilalmát követően a nagyüzemi sörgyártás vált általánossá, míg nem Jimmy Carter elnök 1977-ben liberalizálta a házi, illetve kisüzemi előállítást. Ennek köszönhetően az amerikai sörpiac 20-30 százalékát ma a kis sörfőzdék adják.

Stiller Ákos

A fiatalok megkóstolták Gyenge Zsolt egyetlen, pilseni típusú sörét. Mondták jó, de unalmas, ők pedig izgalomra vágytak. Sörapu csinált nekik olyat, csak azért aggódott, hogy ki fogja meginni. "Nincs rá igény" – mondta a forradalmár lelkületűeknek, akik megnyugtatták, majd tesznek róla, hogy legyen.

Az első csap a Szimpla Kertben volt, aztán a fiúk szervezte Főzdefeszten, az Első Hazai Kézműves Sörfesztiválon mutatkozott be a Gyenge Zsolt-féle főzet, a Keserű Méz. Bart Dániel volt a névadója a komlóban és malátában gazdag, 6 alkoholszázalékos italnak, amely magas extrakt tartalma miatt érezhető édeskésnek. Ez a sör ma már a legnépszerűbb a cég kínálatában. Gyenge nehezen barátkozott meg az elnevezéssel, de a különleges söröket fogyasztók már rögtön az italra asszociálnak, pedig hasonló címmel Roman Polanski is rendezett filmet és egy kétes színvonalú slágert is feldob a Google.

Egyedinek kell lenni

Állítólag vannak komlózsonglőrök, Gyenge Zsolt nem tartja magát annak. Szerinte a mostanság polgárpukkasztó kísérletek túl keserű italokat szülnek, bár minden alkoholos szakmában megjelennek a különcök, másként értelmezők. Szerinte az a művészet, ha harmóniába tudja hozni a komló és a maláta arányát, és nem beszéltünk még a főzési hőmérsékletek és időtartalmak beállításáról. Korábban a malátát is maga készítette, de most már kifizetődőbb Szlovákiából hozatni kiváló minőségű malátát. Komlót Németországból rendel, a világ egyik legjobb termőterületének számító Hallertauból.

Stiller Ákos

Napjainkban harminc-negyven, még életben lévő kisüzemben fő a sör, a beruházás tőkeigényes. Aki most vágna bele, közel 100 millió forintot biztosan kellene invesztálnia. Az marad fenn, aki meg tudja különböztetni magát valami egyedivel. A Békésszentandrási Sörfőzde arra állt rá, hogy gyümölcsös söröket készít magas minőségen, a győrzámolyi Bors Serfőzde felsőerjesztésű, Ale-söröket preferál, a jászdózsaiak köleses sört kínálnak, Felsőzsolcán a Serforrás Sörfőzde tokaji hordókban érlelt, Tokaji aszúval ízesített söröket itat, a miskolci Gyertyános Sörfőzde pedig valódi gyümölcsöket használ a készítésnél, meggyet, banánt, belga csokoládémalátát vagy gyógynövényeket.

Azoknak jöhet be, akiknek megvan a saját történetük, jól mesélik el, és megtalálják hozzá a közönségüket. A sörpiac ugyanúgy megteremti a minőségi sörfogyasztót, akár a bor vagy a pálinka. Sörapu pedig ebben is jól teljesít.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakkal!