szerző:
Patyi Máté
Tetszett a cikk?

Szinte mindenki átélte már, hogy az esti buliból hazafelé nem a dülöngélő, rikító csuklószalagos afterozókat, hanem leginkább a másnap korán reggel nyitó piac(ok)ra igyekvő, vászonutánfutós néniket lát az éjszakai buszon. Az ő hajnali igyekezetük és eltökéltségük több mint elismerendő és tisztelendő, az azonban egyelőre kétséges, hogy sikeres-e. Jár-e például a piacokra elegendő tudatosan fogyasztani/vásárolni kívánó fogyasztó, s igen, az is kérdés, hogy együttesen meg tudnak-e birkózni a kistermelőknek szinte az éhhalált jelentő szabályozással?

Egy adott biorégió piac-eltartóképességének megvannak a világos határai. A termeléshez szükséges természetföldrajzi tényezők mellett nem ártanak a fizetőképes, felvilágosult vásárlók, miként azok az agrártörténeti feltételek sem, amelyek egy helyet alkalmas piacközponttá tehetnek. A termelői piacok átgondolt gründolása tehát a helyi gazdaságfejlesztés kedves és fontos eszköze ugyan, önmagában azonban mindenható csodaszernek távolról sem tekinthető. A kérdés tehát az, hogy az organikus fejlődés képes-e megbirkózni a minőségbiztosítás – és így jelentős mértékben a bizalom – hiányával, meg persze a még jóindulattal sem kistermelőbarát adózási, számlázási és adminisztratív környezettel?

Eladók és vásárlók a Vidékfejlesztési Minisztérium épületének árkádjai alatt megnyílt termelői piacon 2012. június 29-én
©

A tudatos fogyasztók Mekkája

Biokaját enni nemcsak egészséges, de nagyon menő is

Ha a 21. századi táplálkozás kontextusát vizsgáljuk, akkor olyan fogalmakat mindenképpen meg kell említeni, mint a tömegtermelés, környezetszennyezés, egészségkárosodás, állatkínzás, felgyorsult életmód és az elidegenedés. Ezekre a problémákra új, alternatív fogyasztói trendek próbálnak választ adni, amelyek lassacskán Magyarországra is begyűrűztek. Itthon egyelőre nem megszaporodtak, hanem egyáltalán létrejöttek az első helyi termelői piacok és bevásárló közösségek, a fogyasztók pedig egyre inkább keresik, az öko, bio, kézműves, valamint slowfood címkével ellátott termékeket.

A szélesedő kínálat ellenére a tudatos fogyasztóknak továbbra is ébernek kell maradniuk. Bisztrai Márton, az ELTE táplálkozás antropológusa szerint a zöld vagy kézműves címkékkel sokszor az a baj, hogy miközben pozitív választ ígérnek a fogyasztói kultúra problémáira, pusztán a marketingstratégia részei. „Az természetesen fontos érték, hogy a termék bio, ám a fogyasztásával járó presztízst és életérzést ugyanúgy megfizettetik a vásárlóval, mint egy amerikai hamburger esetében” – magyarázza a kutató.

Manapság a tudatos fogyasztók Mekkájának a gombamód szaporodó helyi termelői piacok számítanak. A 2012 óta már a jogalkotásban is rögzített helyi termelői piacokon kizárólag az adott megyében vagy a piac 40 kilométerén belül gazdálkodó kistermelők árusíthatják a termékeiket, leszámítva Budapestet, ahol nincs érvényben hasonló területi megkötés. Tehát az ilyen piacokon kereskedők nem, csak kistermelők árulhatnak. A piacokhoz itt láthat térképet.

Persze, ha a nagyi nem megy a piachoz, akkor a piac megy nagyihoz. Legalábbis egy kosárnyi mennyiségben. Elsősorban nem az utazás elkerülése, hanem a tudatos fogyasztás terjesztése érdekében jöttek létre ugyanis itthon is a kosárközösségek, ahol közvetlenül a termelőktől vásárolt és előre összeállított, ennek megfelelően szezonális zöldség- és gyümölcskosarakat lehet vásárolni. A Budapesti nagyokról az Origo írt a közelmúltban, az érdieknek meg kisléptékben működik a Natúr kosár.

„A minőségbiztosítás kulcskérdés, ugyanis nagyon nehéz a vásárló bizalmát megszerezni, de nagyon könnyű elveszíteni. Akár 1-2 évbe is telhet, mire rájön a vásárló, hogy ez a termék, bár drágább, de megéri, hiszen hazai, fenntartható és egészséges” – fejti ki az ELTE humánökológia szakán oktató Bertényi Gábor, aki egyben a Szimpla kert Háztáji piacának egyik alapítója is. Komoly probléma az is, hogy hatósági szinten egyelőre nem alakult ki olyan ellenőrző mechanizmus, ami komolyan vehető – tehát nem bemondásra alapulna –, hiszen a piac üzemeltetőitől nem lehet elvárni, hogy egyesével utánajárjanak a termelői portékáknak.

Sok a mezőgazdálkodó, de kevés a gazda

Ráadásul nehéz kistermelőket találni a hazai piacokra. „A piacképes termékkel rendelkező, működőképes kistermelő meglehetősen ritka ma Magyarországon; a családi kisgazdaságok száma pedig az elmúlt évtizedek során folyamatosan csökkenőben van. A kutatások szerint ugyan majdnem minden második hazai keresőképes embernek lehet valami köze a mezőgazdasághoz, legálisan és hivatalosan azonban szinte senki nem tud megélni belőle” – mutat rá az anomáliára az ELTE oktatója.

A családi gazdaságoknak egyelőre nem pálya a piacozás. Ők vagy termelnek, vagy értékesítenek, hiszen heti 1-2 nap piacozásból nem lehet megélni, illetve tipikus jelenség az is, hogy a budapesti piacokon 10-20 igazán meggyőző gazdálkodó van jelen mindenhol. Ezek a gazdák azonban nagyon kapósak. Általánosságban mozaikszerűen és vegyszermentesen gazdálkodnak, ebből kifolyólag drágábban termelnek az itthon elterjedt vegyszeres, monokultúrás termelésnél. A kistermelők ezért leginkább csak alacsony díjszabású területeken tudnak ott lenni, ahol magasak a helybérleti díjak, ott leginkább csak kereskedők vannak jelen.

Olasz példára javítható szabályozás

Szabadkai Andrea, a Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület szakembere szerint a jelenlegi szabályozás egyik problémája, hogy a helyi termelői piacon történő árusítás jogát kizárólagosan a kistermelői jogi forma meglétéhez kötik, ami kizárja a kft.-ként bejegyzett kistermelői és családi gazdaságokat a helyi termelői piacokról.

Mind a termelői piacok, mind a kosárközösségek szervezői számára nagy kihívás a kistermelők számlaadási kötelessége. A nonprofit segítséget nyújtó szervezetek, bár csak elosztó feladatot szeretnének ellátni, kötelesek lennének még 27 százalék áfát a termék árára rátenni. A helyi termelői piacokon ezért személyesen kénytelenek árulni a gazdák, míg a szatyorközösségek egyesületként, kvázi „tagdíjas” formában működnek. Szabadkai Andrea szerint erre a problémára megoldást az átfutó számlarendszerek vagy a nyugtaadási kötelezettség eltörlésének olaszországi példája jelenthetne.

Ebben az esetben nonprofit egyesülésnek definiált szervezetek jönnek létre, hogy termékeket vásároljon és osszon szét a csoport tagjai között – haszonszerzés nélküli, az etikus, szocio-szolidaritási és a környezetvédelmi fenntarthatósági céllal. Ugyanakkor a visszaélések megakadályozásához ebben az esetben is hatósági minőségbiztosításra és fokozott fogyasztói odafigyelésre van szükség. Az Élő Tisza szakembere szerint például üdvözítő lenne, ha akár 40 kilométeres közelségben a vásárlók személyesen megismerkednének a kistermelővel.

Ezen a tendencián a már korábban említett szabályozásbéli változások és támogatások is segíthetnének. Mivel Magyarországon – szemben Nyugat-Európával – a termelés mellett heti kétnapos piacozásból nem lehet megélni, az átfutó számlarendszerek heti többnapnyi piacozást is lehetővé tennének a gazda termékeinek, míg a családi gazdaságok engedélyezése értelemszerűen növelné a „piackompatibilis” gazdák számát – emeli ki az ELTE oktatója, aki szerint ezt a folyamatot segíthetné a szövetkezeti törvény eddig elmaradó átalakítása is.

Őstermelő és árukínálata a Rákóczi téri Vásárcsarnokban 2013. februárjában
©

Civilek a minőségért, nem pedig a nyereségért

Ekkor jönnek képbe a civilek. A minőségbiztosítás, a kistermelők felkutatása, az adminisztrációs akadályok elhárítása, szóval maga a piac létrehozása óriási civil energiát és kurázsit igényel. Mivel termelői piacot vagy kosárközösséget itthon nem lehet „piaci értelemben” nyereségesen működtetni, elsősorban a pozitív visszajelzésekért és a tudatosság magvainak elhintéséért dolgoznak fáradhatatlanul a piacszervezők. Ugyanakkora a helyi termelő piacok és egyéb agrikulturált kezdeményezések közösség és kultúraépítő funkciókat is betöltenek, tehát értékképző szerepük elvitathatatlan.

Piacnyitás és civil műhely az ELTE-n

Halász Gergő, az ELTE humánökológia szakos hallgatója, az egyetemi kutatószemináriumok miatt csöppent bele a piacszervezés kihívásaiba: „A május 10-én induló balassagyarmati termelői piac indulását már két ELTE-s évfolyam nyári kutatótábora és több hónapos egyeztetések előzték meg, ráadásul még így se a kezdeti elképzeléseinknek megfelelően alakultak a dolgok.”

Ugyanis a diákok és oktatóik valamint a helyi Palóc Portéka civil szervezet eredeti célja a Felvidék és a nógrádi biorégió együttes becsatornázása volt a kistermelői piacra, azonban a jogszabályi környezet ezt egyelőre nem tette lehetővé. A civil segítők természetesen így is boldogak. „A termelők csodálkoztak, hogy ezek a fiatalok segíteni szeretnének. Kedvesen fogadtak minket, és rengeteg vállveregetést és kóstolót kaptunk” – meséli vidáman az ELTE hallgatója, aki azt is megemlíti, hogy a korábbi évfolyam diákjai pedig, a mára befutott Szimpla Háztáji piac szervezésében is részt vettek.

Arról, hogy merre tovább, egyelőre csak találgatni lehet. A kistermelői portékák terjedésének kérész korára jellemzően, egyelőre csak az első szárnypróbálgatások zajlanak és nem tudni lesz-e belőle repülés. Szabadkai Andrea szerint az a kérdés, hogy mikor áll be egy egyensúlyi helyzet a keresleti oldal és a kínálati lehetőségek között. Ha megfelelően alakul a jogalkotás, akkor a szakértő szerint a nagyvárosokban van még tartalék új helyi termelői piacok nyitására.

Piac mint inkubátor?

Bertényi Gábor szerint egyelőre nagyon statikus a hazai piaci kultúra. A helyi kistermelői piacoknak ideális esetben inkubátorként kéne működniük, ahol a piacozók számára komoly fejlődési perspektívák is nyitva állnak, például stabil beszállítói lehetőségek felbukkanásával.

Az oktató szerint a következő évek nagy kérdése, hogy marad-e a kistermelői lét a piacozás alapegysége, utóbbi elérni látszik a határait, míg a családi gazdaságokban, ha integrálódnak a folyamatba, lehet még tartalék – de az egyértelműen elképzelhetetlen, hogy minden településnek legyen saját termelői piaca, ahogy a Vidékfejlesztési Minisztérium egyik kiadványa ezt megfogalmazza.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Akkora volt a felháborodás, hogy mégsem tartják meg a 10 ezer fős hollandiai tesztpartit

Akkora volt a felháborodás, hogy mégsem tartják meg a 10 ezer fős hollandiai tesztpartit

Félmilliárddal támogatja a kormány a falusi kutyák és macskák ivartalanítását

Félmilliárddal támogatja a kormány a falusi kutyák és macskák ivartalanítását

Minden idők egyik legnagyobb zsarolását látjuk, vagy a futball teljes reformját?

Minden idők egyik legnagyobb zsarolását látjuk, vagy a futball teljes reformját?