Megjelent a Társadalmi Riport 2014 tanulmánykötet, a Tárki minden évben megjelenő, a magyar társadalomról, politikáról és gazdaságról szóló kiadványa. A terjedelmes kiadvány (kattintson ide a teljes kötetért) rengeteg érdekes témát boncolgat, kezdve a foglalkoztatottságtól az oktatáson át a magyar gazdaságban zajló folyamatokig. Mi az utóbbi részre vonatkozó tanulmányokból szemezgettünk ki pár, hazánkra nézve koránt sem hízelgő ábrát.

Az első ábra azt mutatja, hogy a háztartások egy főre jutó bruttó rendelkezésre álló jövedelme hogyan is alakult Magyarországon, illetve a másik három visegrádi országban (Lengyelország, Csehország, Szlovákia). A háztartások esetében a mutató korrigálva van a kormányzattól származó természetbeni jövedelmekkel (ezek közül a két legnagyobb, az egészségügyi és oktatási szolgáltatások), az időbeli és térbeli összehasonlítás pontosítása érdekében pedig vásárlóerő-paritáson van kalkulálva.

Tárki

A grafikonról jól látszik, hogy a 2003-ban a régióban még második Magyarország 2013-ra szépen leszakadt a többiektől. A kiadvány szerzői megjegyzik, hogy 2003-ban a magyar háztartások jövedelemszintje az osztrákénak 51 százaléka volt, 2012-ben pedig 52 százalék, tehát e tekintetben relatív pozíciónk nem változott. Szlovákia és Lengyelország helyzete különösen javult, Csehország jövedelemszintje pedig gyorsabban emelkedett, mint hazánké. A legdinamikusabban növekvő szlovákok 2007-ben előzték meg országunkat, a lengyelek két évvel később. 2003-ban a magyar jövedelemszint 1500 euróval volt magasabb a szlováknál, 2012-ben 1900 euróval alacsonyabb annál.

Egy másik ábra a háztartások tényleges fogyasztását (az elfogyasztott javak és szolgáltatások összege, és amely tartalmazza a kormányzat és a nonprofit intézmények által a háztartásoknak nyújtott szolgáltatásokat is) szemlélteti a visegrádi országokban (öszehasonlítva az EU 27, illetve EU15-tel). Erről van szó:

Tárki

A 2003-2013-as időszak elején Csehország a "régi" EU-tagországok fogyasztási szintjének 63 százalékán, Magyarország 58 százalékán állt, míg ezektől lemaradva Szlovákia 48, Lengyelország pedig 47 százalékán. Tíz évvel később a helyzet gyökeresen eltérő: a lengyel, szlovák, cseh relatív értékek szinte megegyeznek egymással (a nyugat-európai érték rendre 68, 67, 66 százaléka jellemzi őket), a magyar szint viszont ettől jelentősen elmarad, csupán 58 százalék. Miközben a lengyel gazdaság 21 százalékpontos, a szlovák 19 százalékpontos növekedést, közeledést produkált (önmagukhoz mérten a 2003-as szinthez képest), addig a magyar gazdaság 0 százalékpontosat.

A következő ábra azt mutatja, hogy mennyi az egy ledolgozott órára eső GDP (munkatermelékenység) a már említett négy országban.

Tárki

A Tárki kiadványa megjegyzi, hogy 2013-ban Magyarország az EU15-höz viszonyított munkatermelékenységének (53 százalékos) szintjével – Csehországhoz és Lengyelországhoz hasonlóan – jóval alacsonyabban szinten állt, mint az egy főre jutó GDP (62 százalék) tekintetében. (Szlovákia esetében alig van különbség a két mutató szintje között). Magyarországon és Lengyelországban a viszonylag alacsony munkatermelékenység abból ered, hogy noha a foglalkoztatottság szintje lényegesen alacsonyabb, mint az EU15-ben, az egy foglalkoztatott által ledolgozott munkaórák száma sokkal magasabb, így a munkaintenzitás jóval meghaladja az EU15 átlagát. A munkatermelékenység felzárkózásának irányzatát nézve, a 2000-es évek első felében Csehországéhoz és Szlovákiáéhoz hasonló pályán emelkedett a hazai termelékenység, ámde – akárcsak a GDP alakulása – 2008 óta Magyarországot egyértelmű széttartó eltérés jellemzi. A szerzők szerint ez aligha tulajdonítható a nemzetközi válságnak, hiszen ugyanebben az időszakban Lengyelországban és Szlovákiában felgyorsult az EU15-höz viszonyított termelékenység-emelkedés, Csehországban pedig nem mutatkozott visszaesés.

A következő ábra is a termelékenységhez kapcsolódik, ám itt már a befektetett munka és tőkeegyüttes hozamát mérték (teljes tényező-termelékenység, az EU-15 1995. évi bázisán mértek. Ez jött ki:

Tárki

A Tárki kiadványának szerzői megjegyik, hogy a teljes tényező-termelékenység relatív növekedése mind a négy országban elmarad a munkatermelékenységétől, ami azt jelzi, hogy az utóbbinak a növekedése alapvetően a tőkeintenzitás (az egységnyi munkára jutó tőke) emelkedésére épült. Magyarország a mutató relatív alakulását tekintve különösen rosszul áll, de a mutató 2008 óta lefelé tartó és 2013-ban stabilizálódni látszó iránya nagyjából leképezi a GDP relatív változását.

Az 5. ábra, amit a kiadványból kiszedtünk egy igen érdekes jelenségre hívja fel a figyelmet. Erről az ábráról van szó:

Tárki

Itt az látszik, hogy mennyi volt a növekedési többlet az EU15-khöz képest, illetve hogyan is állunk konvergencia, vagyis a felzárkózás területén. A kiadvány szerzői megjegyzik, hogy hogy Magyarország – akár a teljes időszakot, akár a számára legkedvezőbb 2000 és 2008 közötti periódust vizsgáljuk – a konvergencia ütemét tekintve elmaradt a másik három országtól. Az 1995–2013-as időszak egésze alapján Magyarországra 58, Csehországra 30, Lengyelországra 25, Szlovákiára pedig 20 év adódik a felzárkózáshoz vezető félút megtételére. Különösen talán a 2004 óta tartó időszak lehet nagyon nyomasztó hazánkra nézve, hiszen a másik három országnál mondhatni már belátható időn belülre került a felezési idő, addig nálunk két emberöltőnyi időre is szükség lehet erre.

+1. Ugyan nem közvetlenül a felzárkózáshoz kapcsolódik, ám érdemes kiemelni, hogy a Tárki kiadványa is felhívja a figyelmet arra, hogy 2010-től kezdődően megindult az alsó és legfelső jövedelmi ötöd közötti olló nyílása, vagyis nő a jövedelmi egyenlőtlenség:

Tárki