Ezt az egyik legnagyobb múltú francia húsfeldolgozó üzem vezetője állítja. Bruno Bluntzer a Sibilia nevű céget vezeti. Bluntzer a nemrég elhunyt francia séfkirály, Paul Bocus egykori vállalkozását viszi tovább. Bocuse nem a kifinomult, szinte laboratóriumi párizsi konyhaművészet mestere volt, hanem az igazi francia népi konyhát fejlesztette tökélyre. Nem véletlen, hogy Bocuse egyik örököse fedezi fel most a francia fogyasztók számára a mi mangalicánkat. Persze az érdem nem csak az övé.

Michel Guidet, aki évtizedeken át biokémikus tudományos kutatóként dolgozott, 58 éves korában szakmát váltott, állattenyésztő lett. Szerette volna megtalálni az ideális sertéshúst. Korábban azt tapasztalta, hogy a nyugaton ismert népszerű fajták főzés, sütés közben kiszáradnak. Ezért fordult tanácsért egy svájci tudományos központhoz, amely a ritka állatfajokról gyűjt információkat. A genfi intézet útmutatása alapján szerzett be néhány mangalicát és ma már csaknem száz szőrös, magyar eredetű disznót nevel.

A mangalicát korábban azért mellőzték, mert lassabban gyarapodik a súlya, mint az ipari tenyésztésű sertéseknek. De a mangalica húsa ízletes, gazdag Omega 3-ban és koleszterin szintje is alacsony, vagyis relatíve egészséges zsiradékot tartalmaz. A biokémikus professzorból állattenyésztővé lett Michel Guidet most a Sibilia hentesüzemnek és a cég égisze alatt működő éttermeknek szállítja a szaftos disznóhúst.

Persze a minőséget meg kell fizetni a sertéshús esetében is: a mangalicából készült friss ételek, illetve a kolbászok és a hosszan érlelt sonkák ára minimum kétszer annyi, mint a nagyipari módon nevelt sertésekből származó termékeké. (Via Le Figaro)