Sokat hibáztak a bíróságok a devizaperek elbírálásakor – derül ki a HVG birtokába került, a Kúrián készült anyagból. Kérdés, hogy ennek milyen következménye lehet.
Számíthatott-e bárki 2008 előtt arra, hogy a devizaárfolyamok elszállása miatt az egekbe emelkednek a hitelek törlesztőrészletei? S mennyire alaposan figyelmeztettek a bankok a kockázatokra? Mint kiderült, igen jelentős különbségek voltak a pénzintézetek gyakorlatában.
„Ehhez képest szorul magyarázatra, hogy a legutóbbi időkig a bíróságok csaknem egységesen utasították el az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő szerződési kikötések érvénytelenségének megállapítását” – áll abban a HVG birtokában lévő vitaanyagban, amely Wellmann György, a Kúria polgári kollégiumának vezetője kérésére lefolytatott vizsgálat alapján készült. Ehhez a Kúrián folyamatban lévő felülvizsgálati ügyeket és a devizahiteles konzultációs testület tagjai által megküldött határozatokat vizsgálták át, összesen csaknem 150-et. Ezekből pedig az derült ki, hogy a tömeges elutasítás oka a téves jogértelmezésben és a joggyakorlat belső ellentmondásaiban keresendő. Vagyis nemcsak a hazai törvények, de a bíróságok sem éppen adósbarátok.
Csakhogy a tájékoztatás alapvető fontosságú, mégpedig az Európai Unió Bíróságának (EUB) ítéletei alapján. A luxembourgi székhelyű testület kimondta: a pénzintézetek kötelesek megfelelő felvilágosítást nyújtani a kölcsönfelvevőknek ahhoz, hogy megalapozott döntéseket hozzanak. „E követelmény magában foglalja, hogy az árfolyamkockázattal kapcsolatos feltételeknek nemcsak alaki és nyelvtani szempontból, hanem a konkrét tartalom vonatkozásában is érthetőnek kell lennie a fogyasztó számára” – szögezte le korábban az EUB.
Ezt megerősítette a Kúria is, amikor úgy foglalt állást, hogy a tájékoztatás tisztességtelenségével kapcsolatban az EUB ítéletei után is irányadók a Kúria jogegységi határozatai. Márpedig ezek világosan kimondják: ha az adóst nem tájékoztatták kielégítően az árfolyamkockázatról, akkor érvénytelen a szerződésnek az a rendelkezése, amely szerint ezt a rizikót ő vállalja. Ami az egész szerződés érvénytelenségét okozza – legalábbis elvben. A magyar bíróságok ugyanis a devizahitelek 2014-es forintosítása után jó ideig még csak nem is vizsgálták a tájékoztatás minőségét, az erre alapozott több ezer keresetet pedig elutasították.
Tévesen – derül ki az EUB döntéseiből, amelyek szerint megsemmisíthetők a devizahiteles szerződések, ha tisztességes feltételekkel nem teljesíthetők. Az uniós joggal ellentétesek ugyanis azok a magyar jogszabályok, amelyek kizárják az árfolyamkockázattal kapcsolatos, tisztességtelen feltételt tartalmazó devizaalapú kölcsönszerződés visszamenőleges hatályú megsemmisítését. A tisztességességet minden ügyben egyedileg kell mérlegelni. Azt pedig, hogy van mit vizsgálni, maguk a bíróságok is elismerik. „Alig lehetett olyan tájékoztatás, amely tisztességesnek tekinthető” – fogalmazott tavaly októberben Vezekényi Ursula, a Kúria tanácselnöke. Ezzel azonban még mindig nem lélegezhettek fel az adósok.
„Általánosan megfigyelhető, hogy a bíróság a félként eljáró ügyfél nyilatkozatát alapvetően nem fogadta el, ugyanakkor a fogyasztóval szemben többször hivatkozott saját nyilatkozatára, illetve annak önellentmondásaira” – áll a kúriai anyagban. Az ritkán fordult elő, hogy a tanúként meghallgatott banki ügyintéző nyilatkozatát kérdőjelezték volna meg. Ha az alkalmazott vallomása nem támasztotta alá az ügyfél állítását, a bíróságok általában úgy ítélték meg, hogy az megcáfolta az adós nyilatkozatát. Miközben a bizonyítási teher többnyire a pénzintézetet terhelte, nem a fogyasztót.
Akadt olyan bíróság is, amely még akkor sem találta bizonyítottnak az elégtelen tájékoztatást, ha ezt a tanúként meghallgatott ügyintéző is megerősítette. „A törlesztőrészlet változhat ezer-kétezer forinttal. Az árfolyamkockázatra felhívtuk az ember figyelmét, de mivel Svájc nem uniós ország, akármi történik a világban, ott nem lesz nagy ingadozás” – áll az anyagban idézett jegyzőkönyvben. Nos, nem jött be.
A vizsgálat alapján a bíróságok gyakran voltak megengedők a bankokkal szemben. Olykor például elfogadták, hogy a tájékoztatást nem külön okiratba foglalták, hanem elrejtették az apró betűs részben, holott ez nyilvánvalóan nem felel meg az uniós jognak. Ugyanakkor sokszor túl tágan értelmezték a fogyasztó együttműködési kötelezettségét. A Kúria határozata alapján a kölcsönvevőktől elvárható, hogy a szerződést alaposan áttanulmányozzák, és rákérdezzenek arra, amit nem értenek. Ám a bíróságok sokszor számonkérték a kétkedést még akkor is, amikor a bankszövetség is arról beszélt (2006 januárjában), hogy nem kell komolyabb veszteségektől tartani az árfolyamok alakulása miatt.
A nagy kérdés, mi következik mindebből. A HVG úgy tudja, az anyag nagy vihart kavart a bíróságokon. A kritikusok szerint a vizsgálatból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni az ítélkezés minőségéről, hiszen a Kúriára eleve csak az ügyek töredéke jut el. Sovány vigasz ez a kilakoltatás előtt állóknak, vagy azoknak, akiket ügyük feltételezett nyerhetetlensége rettentett el a pereskedéstől.
Ráadásul a devizaperekben a nyertesség is viszonylagos. Időlegesen érvényessé nyilvánítható az érvénytelen kontraktus is, a hiteltől pedig teljesen nem lehet megszabadulni akkor sem, ha a bíróság tisztességtelennek mondja ki a szerződést – bár ez valószínűleg nem is volna méltányos. Ahogy egyik bírósági forrásunk fogalmaz: annyit azért illik minimálisan kifizetni, amekkora adóssággal az ügyfél a szerződéskötéskor számolhatott.
PÁLMAI ERIKA
Eddig 3,3 milliárd forintnyi európai uniós támogatást kellett visszafizetni, mert a magyar kormányzati szervek szabálytalanul szereztek be Microsoft-licenceket – tudta meg a HVG. Az ügyben a Központi Nyomozó Főügyészség is nyomoz, a hatóságok viszont hat év alatt nem jutottak el még a gyanúsításig sem.
Új helyzet van.
Molnár Áron és Rainer-Micsinyei Nóra csavartak még egyet az amúgy is abszurd alapanyagon.
Ez jutott eszébe.
Az izraeli-iráni konfliktus miatt.
A minisztérium szerint nincs „klímakrízis”.
