„Ideje volt okosabbá, menőbbé tenni a Bubit” – mondta Karácsony Gergely főpolgármester, amikor saját kezűleg (lábilag? fenékileg?) átadta a főváros megújult közbringarendszerét. A Bubival valójában sokkal több történt annál, hogy okosabb és menőbb lett, a rendszert és a kerékpárokat is lecserélték. Az új Bubi (nevezzük Bubi 2.0-nak) kiválóan alkalmas rá, hogy betöltse azt a szerepet, amire a Bubit eredetileg szánták. Az előző rendszer (nevezzük Bubi 1.0-nak) arra ugyanis tökéletesen alkalmatlan volt.

A cél az volt, illetve mind a mai napig az, hogy a közbringa rugalmasan kiegészítse a többi közlekedési módot a fővárosban. Hogy kényelmes, gyors, kézenfekvő opciót kínáljon néhány megállónyi metrózás vagy buszozás, pár perc séta, esetleg autózás helyett. Továbbá mindezek között az emberek felpattanjanak egy Bubi-bringára, ha úgy esik. Na, erre volt teljesen alkalmatlan a Bubi 1.0, mivel szó szerint kényelmetlen, sőt kellemetlen volt használni. Kellemetlen volt regisztrálni, kellemetlen volt bérelni, kellemetlen volt tekerni.

Szinte ingyen van

A Bubi 2.0-t viszont határozottan kellemes használni. Néhány apró hiba még akad, de ez az élesítés utáni első napokban nem meglepő, és az alapfunkciók jól működnek. A regisztráció könnyen és gyorsan megy, bár az alkalmazásboltból (legalábbis a Google Play Store-ból) egyelőre úgy kell előbányászni a Bubi-appot. A regisztráció végén a bérletvásárlás után pedig az app nem tért vissza magától a kezdőképernyőre, hanem valamiért még bankkártyát akart regisztráltatni.

Akadt olyan felhasználó, akinél a vásárlás során ugyan 500 forintos terhelés jelent meg, de 28 800 forint/alkalom költség. Az ügyfélszolgálaton azonnal felvették a telefont, azt mondták, a hiba a banknál van, és már dolgoznak rajta, a 28 ezres számot pedig figyelmen kívül lehet hagyni, a kártyáról csak 500 forintot vonnak.

Apropó, bérlet: a Bubi 2.0 használata egy hónapra 500 forint, egy évre 5000, kaució nincs. Ezért cserébe minden bérlés első fél órája ingyenes. Aki nem akar bérletet venni, az fizethet percalapon, ez esetben egy perc 20 forint, de le kell szurkolni előre 100 forintot, ami az első bérlésnél letekerhető. De 500 forint nevetségesen kis összeg, szóval aligha éri meg a percalapú díjazással vacakolni.

Az 500 forintos havi bérlet annyira olcsó, hogy szinte ingyen van, aki pedig fél óránál távolabbra akar menni, az jó eséllyel saját kerékpárt tart erre.

Anyagilag így már tényleg megéri bubizni.

Valóban kézre álló megoldás

Az applikáció térképén látszik, hogy hol vannak a közelben állomások, és melyik állomáson hány szabad kerékpár van. Ha megvan a kiválasztott állomás és a kiszemelt bringa, a bérlés pofon egyszerű: telefon elővesz; app megnyit; QR-kód-olvasó elindít; a bringa farán található QR-kód leolvas; bringa jól hallható hanggal kiold; lehet indulni.

Az egész tényleg annyira pofonegyszerű és gyors, hogy reális opció csak úgy fölpattanni egy Bubi-bringára, menni pár kilométert vagy akár pár száz métert némi séta vagy békávézás helyett, aztán ledobni a bringát egy állomáson.

A leadás pedig még a felvételnél is könnyebb, az új bringákat a hátsó kerékre szerelt patkózár rögzíti, ezen a kallantyút zárt állásba kell kattintani, a bringa szól a rendszernek, hogy ő most le lett zárva, a rendszer leállítja a bérlést, erről megy az üzenet a felhasználó telefonjára. Kész, lehet továbbsétálni.

Az állomásokon még mindig kint vannak a régi dokkolók, ezek azonban már nem rögzítik a bringákat, csak támaszként funkcionálnak. Illetve érzékelik, hogy melyik kerékpár van beléjük támasztva – így tudja a rendszer, és a rendszertől a felhasználók, hogy hol mennyi szabad bringa van.

2021-ben mindez alap, nagyjából ezt tudják az egyéb hasonló rendszerek, Budapesten a Lime-rollerek és a Donkey Republic-bringák. Ettől függetlenül jó látni, hogy a Bubi 2.0 is gond nélkül hozza a kötelező szintet.

A rendszert még ki lehet akasztani

A leadás mégis az a pontja a rendszernek, ami igényel még némi csiszolást. A bringa tesztelése után merő kíváncsiságból az állomástól jó távol lezártuk a járgányt, a rendszer pedig gond nélkül regisztrálta a bérlés végét. A gond az, hogy ezt nem kellene neki hagynia, hiszen a bringáknak az állomáson a helyük, nem pedig szanaszét a városban, mint más mikromobilitási eszközöknek (rád nézünk, Lime).

Az applikációnak legalább egy ejnyebejnyét illene a felhasználó orra alá dörgölni, hogy legyen szíves legközelebb egy állomáson leadni a bringát.

Esetleg kilátásba lehet helyezni, hogy aki mondjuk háromszor szétszórja a Bubit, azt sajnos kizárásra kerül a szolgáltatás igénybevételéből.

Miután már úgyis illegálkodtunk, kipróbáltunk még valamit, amit nem lenne szabad: rögtön újra rábérelni arra a bringára, amelyiknek a bérlését épp befejeztük. A félórás limit nem csak azért annyi, amennyi, mert a legtöbb felhasználónak nincs szüksége többre, hanem azért is, hogy egy ember ne tudjon huzamosabb időre kivonni egy-egy bringát a forgalomból a félórák újra- és újraindításával. A Bubi 2.0 egyelőre ettől a szituációtól kicsit kiakad (nyilván nem segített, hogy az érintett kerékpárt nem adtuk le rendesen állomáson): a bérlést sikeresen elindította, azonban a lakatot nem oldotta ki, majd a bérlést valamivel később magától leállította.

Persze nem akartuk gondatlanul csak úgy egy utcasarkon hagyni a lezárt hátsó kerekű bringát, úgyhogy a farát megemelve eltalicskáztuk a közeli állomásra, és beakasztottuk egy dokkolóba. Az okoslakat ekkor némi síporászással konstatálta, hogy a bringa neki való parkolóhelyre került, pár perccel később pedig a járgány az applikációban is megjelent az állomás elérhető kínálatában.

Az informatikai részt egyébként a nagy tapasztalattal rendelkező német Nextbike adja, szóval a még létező hibákkal vélhetően képesek lesznek elbánni.

Biciklizhető biciklik

És igen, a Bubi-bringákat meg lehet emelni, és a lezárt hátsó kereket megemelve a járművet arrébb lehet vinni. Az új bringák (minthogy ezek teljesen újak) jóval könnyebbek, mint a régiek. Ennek is köszönhetően ezeket nem kellemetlen hajtani, és egyáltalán, nem kellemetlen menni velük. A másik minőségi különbséget a Bubi 1.0-hoz képest az okozza, hogy ezeken normál fújt gumik vannak, nem tömörgumik.

Azok túl puhák voltak, és borzasztóan megnehezítették a bringák tekerését, rontották a menettulajdonságokat. A Bubi 2.0 levegős gumijai elég szélesek ahhoz, hogy a kátyús budapesti utakon is kényelmesek legyenek, de elég kemények is. Az még a jövő zenéje, hogy a nyomásukat mennyire sikerül majd karbantartani – a levegős gumik ugyanis teljesen normális módon folyamatosan eresztenek, ezért alkalmanként fújást igényelnek.

Összességében az új Bubi-bringák (magát a vasat a Csepel készítette és tartja karban) teljesen korrekt kerékpárok, kényelmesen lehet velük közlekedni. A bringa meglepően agilis, fordulékony – különösen a régiekhez képest. Ha az ember odalép a pedálra, akkor (ha nem is lő ki), de gyorsul, fékezéskor nem csak lassul, hanem fékez, sőt értékelhetően rövid fékúton megáll. Sík terepen tüdőkiköpés és combizomláz nélkül elérhető a 20+ km/h sebesség. Lejtőn lefelé a 30+ km/h – és ahogy említettük, a lejtő alján meg tud állni, ami nem hátrány.

A bringák háromsebességes agyváltóval vannak felszerelve (ahogy a régiek). Az agyváltó nagyon jó városi közlekedésre, mert igénytelen, a szerkezet a hátsó agyban található, így nem igazán tud megsérülni, és karbantartást se nagyon igényel. Ami a felhasználókat illeti, nagy előnye a láncváltóval szemben, hogy a pedál álló helyzetében (mondjuk lámpánál, vagy tekerés nélkül gurulva) is lehet váltani. Ez se szereti, ha terhelés alatt (a pedál erős taposása közben) váltanak vele, de elviseli, ha nincs más választása. A három fokozat nem sok, de a nagyrészt lapos Budapestre elég ennyi. A legnagyobb áttételű, 3-as fokozat sík terepen kellőképp haladós, 2-esben egy enyhébb emelkedővel még könnyen meg lehet birkózni, 1-esben pedig egy meredekebb emelkedő is abszolválható. Utóbbit azért hosszabb távra nem ajánljuk – persze aki hegyet akar mászni, ne Bubival menjen.

Mivel a bicikli elődjével ellentétben hajlandó kezelhető bicikliként viselkedni, vagyis gyorsul, képes értékelhető sebességet elérni, kanyarodni, manőverezni, megállni, így forgalomban, autók közt sincs vele halálfélelme az embernek.

Feltéve persze, hogy úgy általában nincs halálfélelme bringával autók közt, ami azért nem triviális, de elérhető állapot.

Az új bringákon egy új felszerelés található a régiekhez képest: egy univerzális mobiltelefon-tartó a kormányon. Ez nem puszta parasztvakítás, a bérlő így rögtön használhatja a saját telefonját útvonaltervezőnek, illetve azt se árt látni, hol találni állomást az út végén. A tartó meglepően stabilan tartja a telefont, nem kell attól tartani, hogy egy jó budapesti kátyún kiesik és szilánkosra törik. A tartó annyira jó, hogy a lehetőségekhez képest lopásbiztos a rögzítése, speciális torx csavar tartja.

Ez a Bubi nem az a Bubi

Egy szó, mint száz, a Bubi 2.0 valóban jó közbringa-rendszer, és tökéletesen alkalmas arra, hogy betöltse azt a szerepet, amire már a Bubi 1.0-t szánták az előző évtized elején. Ami azt illeti, jóformán köszönő viszonyban sincs elődjével – leszámítva, hogy a bringák ugyanazokat az állomásokat használják, nagyjából ugyanúgy néznek ki, és ugyanúgy hívják az egészet.

A főváros és a BKK az új rendszert teljesen egyértelműen a régi folytatásaként vezette fel és vezeti be most. Vitatható, hogy ez jó döntés volt-e. Az elfogadott ökölszabály szerint egy bejáratott márka értéket képvisel, amit – ha egy mód van rá – nem szabad elkótyavetyélni. Az biztos, hogy a „Bubi” név és a bringák dizájnja egy márkát képviselnek. Azért

nem nehéz amellett érvelni, hogy ez sokkal inkább egy lejáratott, mint bejáratott márka.

Az előző rendszer alapvetően nem volt jó, még ha a 2010-es évek elején sok szempontból modernnek is számított, a végére pedig teljesen idejét múlttá vált. Ennek megfelelően a rendszer használtsága a vége felé nagyon lecsökkent.

A Bubi 2.0 megérdemelte volna, hogy tiszta lappal induljon,

és ne kelljen magán cipelnie a Bubi 1.0 súlyát – szó szerint, azok a biciklik borzasztó nehezek voltak. Egy új dizájn és egy új név ráadásul önmagában instant reklám lett volna a rendszernek, hiszen a bringák kint vannak a közterületeken, mutatják magukat. Jelen állás szerint azonban a téma iránt különösebben nem érdeklődő budapestiek annyit látnak, hogy kb. ugyanazok a bringák állnak ugyanazokon a helyeken. És fel sem merül, hogy itt valami teljesen más parkol.

A Bubi 2.0 felfuttatásában, és az előd által hátrahagyott kellemetlen emlékek lerázásában nyilván sokat segíthet egy agresszív reklámkampány. A főváros és a BKK láthatóan igyekszenek népszerűsíteni a rendszert, de per pillanat azt számolgatják, hány tízmilliárd forint kiesést, illetve plusz kiadást okozott a járvány-válság. Aligha arra lesz most pénz, hogy a csapból is az folyjon: ez a Bubi nem az a Bubi.