Az ismert előzmények, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) márciusi sokkoló jelentése után meglepően optimista hangvételű közleményt adott ki a varsói tőzsdén jegyzett GTC vezetése a felügyelőbizottság maratoni, hétfő-keddi ülésén elfogadott 2024-es mérleg apropóján.

A vállalat az elmúlt hetekben azért került a figyelem fókuszába, mert a többségi gazdája a jegybanki Pallas Athéné Domus Meriti alapítvány, amelynél az ÁSZ százmilliárdos vagyonvesztést feltételezett, s azt jelentős részben a GTC-részvények elmúlt fél évtizedes árfolyamesésének tudta be. A régiós ingatlanvállalat vezérigazgatója, Nagy Gyula viszont a piaci stabilizáció és a megtépázott hírnevű vállalat „történelmi, stratégiai” előrelépésének tartja, hogy Németországban lakóingatlanokat és nyugdíjasotthont vásárolt.

Annál is inkább különös ez, mert a HVG információi szerint az elhúzódó felügyelőbizottsági ülés egyik kritikus témája pont ennek a majdnem 500 millió eurós befektetésnek a kivesézése volt. Aminek az észszerűségével kapcsolatosan eddig inkább kételyeket fogalmazott meg az ingatlanszakma.

Ráadásul Nagy még a régi stáb tagja, akit a Matolcsy-érában, a 2020-as kezdettől küldtek a GTC igazgatóságába, majd lett majdnem két éve vezérigazgató. Nyilván élveznie kellett a leköszönt elnök fia, Matolcsy Ádám és üzleti körének bizalmát is, miközben épp ez utóbbi csapat folytatott olyan – az ÁSZ által is jelzett – kusza ügyleteket a GTC-vel, amelyeket transzparens tőzsdei vállalat nem engedhet meg magának.

Matolcsy Ádám

Túry Gergely

A német biznisz szokatlan befektetési döntése volt a cégnek még a Matolcsy-időkben: egyrészt addig kereskedelmi ingatlanokra (irodák, bevásárlóközpontok) lőtt, másrészt csak a Közép-Kelet-Európai régióban mozgott. A legszámosabb és legértékesebb (több mint 700 millió eurónyi) ingatlancsomagja Lengyelországban van, a második helyen azonban Magyarország áll (600 millió feletti ingatlanérték). Ezen kívül szerb, horvát, román és bolgár befektetésekkel bír.

Megszokott ugyanakkor a GTC életében az, hogy a német ügylet is fokozta az eladósodását: a vételár 83 százalékát bankhitelből fedezték, felerészben régebbi keretek feltöltéséből, felerészben újonnan felvett kölcsönökből. Mert bár a GTC tavaly adott el ingatlanokat – zágrábi és belgrádi épületeket, illetve varsói területeket – nagyjából 130-140 millió euróért, a pár tízmillió eurósra apadt likviditása nem teszi lehetővé, hogy saját erőből vágjon bele komoly akvizícióba.

A vezérigazgató optimizmusa azonban nemcsak az új, német szerzeménynek, hanem annak is szólt, hogy a cégről részben a vártnál jobb képet mutat a tavalyi mérleg: a kereskedelmi ingatlanok kihasználtsága nem romlott, átlagosan 86 százalékos volt, s így stabil bevételt hoztak, a nyereség pedig több mint a négyszeresére nőtt. Mielőtt bárki elámulna, ez 53 millió eurót jelent (a csupán 12 milliós 2023-as bázis után), ami egy több mint hárommilliárd eurós mérlegfőösszegű vállalatnál nem igazán jelentős.

A nagyfokú javulást ráadásul nem a menedzsment zsenialitása, hanem egyes ingatlanok kedvező átértékelése okozta. Mégis igencsak ráfért ez a kis jó hír a társaságra, hiszen, amit a piac az elmúlt években közvetve érzékelt – és árfolyameséssel honorált –, azt az ÁSZ jelentése nyilvánvalóvá tette: az idősebb és a fiatalabb Matolcsy hathatós munkálkodásának következtében a jegybanki alapítványhoz került közpénz-százmilliárdokat olyan módon használták fel, ami nemcsak a magyar adófizetők, hanem a GTC egyéb befektetőinek az érdekeivel is ütközhetett.

A vállalat lényegesebb tavalyi adatai közül az eszközállománya is viszonylag jelentősen, közel 20 százalékkal 3,2 milliárd euró fölé nőtt, ami főképpen az ingatlanbefektetéseknek köszönhető, amelyek mérleg szerinti értéke 2,7 milliárd (ebből 2,4 milliárdnyi az, ami pénzt termel). Az adósságállomány ugyanakkor már több mint 1,6 milliárd euró, ami szintén jókora emelkedés az egy évvel azelőtti 1,3 milliárdhoz képest. Ha az ingatlanok nettó értékét és a jegybanki alapítvány tulajdonosi arányát vesszük – ami egy nagyon nagyvonalú megközelítés –, akkor elvben a Pallas Athénéra eső ingatlanvagyon értéke forintban 270-280 milliárd.

Ez ugyan kevesebb, mint a Varga Mihály által menesztett, korábbi vagyonkezelők által mondott több mint 300 milliárd, de elvben önmagában „hozza” az alapítványba 2014-ben belepakolt 266 milliárd forintot. Más kérdés, hogy a GTC-részvényeit vagy az ingatlanait súlyos értékvesztés nélkül egyelőre aligha lehet pénzzé tenni. A Varga bizalmát élvező új vagyonkezelők, illetve a GTC igazgatósága annyit tehet, hogy él egy-egy felkínálkozó eladási lehetőséggel, illetve igyekszik konzervatív és átlátható módon forgatni ezt a hatalmas vagyontömeget.