A Neurománc szerzőjét, William Gibsont a cyberpunk ősatyjaként emlegetik, noha prózája a legtisztább realizmus, ha a jövő felől tekintjük - ám nálunk a jövőről szóló beszédmódokat automatikusan a tudományos fantasztikum terepére utalják. Gibson új regénye februárban jelenik meg külföldön: itt lenne az ideje, hogy nálunk is irodalomként tekintsenek rá. Önnek mi a véleménye a műveiről?

Gibson kultusz-szerzővé vált Magyarországon is, de leginkább azok körében, akik használt sci-fi könyveket és képregényeket áruló boltokban kutakodnak, cyberpunk levlistákat böngésznek és Marylin Manson lemezeket gyűjtenek. Magyar nyelven sci-fi és szerepjáték irodalmat gondozó kiadók adták ki néhány művét, s magyarul is napvilágot láttak róla szóló írások, az irodalmi kánonba azonban nem került be. Pedig hol vagyunk már a cyberpunktól? A pop-art, a posztmodern, a sci-fi és punk kultúra romjain létrejött, jövőorientált irányzatot már rég magába olvasztotta az avant-pop, a hipertextus irodalmi konzekvenciáit vizsgáló, a végtelen elektronikus szöveggel kísérletező, az utca lármáját, a hiperrealizmust, a jövő zenéjét és a Swifttől Kafkán át Borroughs-ig ívelő, negatív utópiát vizionáló irodalmat arcátlanul keresztező irodalom, amelyet percenként halad meg valami új. Gibson sem tekinti magát ősatyának, a cyberpunk kulcsregényét, a Neurománcot (Neuromancer;1984) saját állítása szerint pánikban írta; két sikeres novella után (Johnny Mnemonic - ebből 1995-ben Keanu Reeves-szel film is született, magyar címe A jövő szökevénye volt -, illetve Burning Chrome, Izzó króm) egyszerre felkérték egy regény megírására. "Emlékszem, ilyen kérdésekkel zaklattam az írótársaimat: milyen hosszú egy regény, ha kettes sorközt használok? Uramisten, gondoltam, amikor valaki azt felelte, háromszáz oldal" - mesélte ő maga egy interjúban.
A kamaszként magányos sci-fi faló, majd angol irodalomból diplomázó Gibson ennél persze tudatosabb: a Neurománc és a cyberpunk-trilógia másik két darabja, a Számláló nullára (Count Zero; 1986) és a Mona Lisa Overdrive (1989) új irányt jelöltek ki. A szereplők interfész nélkül közlekednek a kibertér és a valóság között, a történet csak fragmentumokat jelent, a jellem csak egy vírust a programban. Mintha a szövegbe is vírus kerülne: hely- és időugrások, cselekmény-szétszálazás teszi nehezen befogadhatóvá. Nyelve eközben közérthető; szlengből, tévé és magazinnyelvből, komputeres argóból, chat-room szövegtörmelékből, a hatvanas évektől máig előkerült szubkultúrák nyelvéből összegyúrt poézis. Talán éppen ez, az eldobhatóhoz, a kétes értékűhöz fűződő viszonya teszi nehézzé a magyarországi irodalmi kánonba való beemelését. Pedig hatása már nálunk is jelentkezett: Gibson nélkül nem érthető az orosz Viktor Pelevin, a magyar Jake Smiles, Trenka Csaba Gábor és Hazai Attila.
Az új könyv, a február 3-án angolul megjelenő Pattern Recognition főhősnője, Cayce Pollard (a neve rímel Case-re, a Neurománc főszereplőjére) marketingkutató, akik a logókkal foglalkozik. Ikonográfiájukat,  kódrendszerüket, jelentésüket kutatja az Aeroflot szárnyas jelvényétől a Nike pipa-írásjeléig, szigorúan pénzért. Londonba tart egy tornacipőgyárhoz, a repülőgépen pedig laptopján a webről gyűjtött filmecskéket nézeget, olyanokat, amelyek a brandimádathoz hasonló kultuszokat indítottak el, de készítőik és eredetük egyként ismeretlen. Egy ilyen filmecske eredetét kutatva Oroszországban és Tokióban érintkezik a történet (és Cayce Pollard) a szeptember 11-i tragédiában meghalt apa történetével. Ennyit tudni e pillanatban, s félő, magyarul hosszú ideig nem is olvasható a többi. 
William Gibson művei:
Burning Chrome (Izzó króm; antológia)
Neuromancer (Neurománc)
Count Zero (Számláló nullára)
Mona Lisa Overdrive
(magyarul is)
Virtual Light (Virtuálfény)
Idoru
(magyarul is)
The Difference Engine (Bruce Sterlinggel) - nem jelent meg magyarul
All Tomorrow's Parties - nem jelent meg magyarul
Pattern Recognition - új; nem jelent meg magyarul

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Ön is használja a Shazamot? Akkor örülni fog, törölték belőle a reklámokat

Ön is használja a Shazamot? Akkor örülni fog, törölték belőle a reklámokat

Hiába mér a KSH 215 ezres átlagfizetést, 18 megyében az átlag alatt keresnek

Hiába mér a KSH 215 ezres átlagfizetést, 18 megyében az átlag alatt keresnek

A Mikulásnak és a Jézuskának is besegítenek a robotok

A Mikulásnak és a Jézuskának is besegítenek a robotok

Verhofstadt levelet írt Zuckerbergnek, hogy szedje le Orbánék csúsztató videóját

Verhofstadt levelet írt Zuckerbergnek, hogy szedje le Orbánék csúsztató videóját

Liptai: Nem a tévézésnek fordítottam hátat, a TV2-s kötődésemet szüntettem meg

Liptai: Nem a tévézésnek fordítottam hátat, a TV2-s kötődésemet szüntettem meg

Varju László állítja, újra verték, a DK-s társait nem engedik oda hozzá

Varju László állítja, újra verték, a DK-s társait nem engedik oda hozzá