A Harvard egyetem professzora, Margaret Livingstone váltig állítja, rájött az ötszáz éves hölgy titkára: mosolya pusztán optikai csalódás. A professzor szerint a mosoly csak akkor látszik, ha a néző a festmény más részleteit nézi, ha a hölgy szájára összpontosít, az emberi szem számára láthatatlanná válik az ajkak görbülete.
Egy másik, a fentihez némileg hasonló elmélet szerint Mona Lisa csak azért tartja így a száját, mert elvesztette a metszőfogait. Anatómiai megközelítést alkalmaz K.K. Adour is, aki szerint az olaszoknál La Giocondaként emlegetett hölgy arcának egy része lebénult, ez eredményezi furcsa szájtartását.
Semmi különös nincs Mona Lisa mosolyában: a tizenhatodik század hajnalán egyszerűen ez a féloldalas, kissé misztikus mosoly volt a divat a női portrékon - állítják a historizáló elmélet hívei, akik szerint a szájtartást nem is Leonardo találta ki: már mestere, Verrocchio munkáin is megjelenik.
Lillian Schwartz 1987-ben radikális lépéssel helyezte teljesen új alapokra a mosolykérdést: számítógépes elemzéssel kimutatta, hogy a Mona Lisa néven ismert női portré nem más, mint Leonardo da Vinci önarcképe.
Mona Lisa Mania