A Pom-pom meséiből ismert Madárvédő Golyókapkodónak sok munkája akadna ma a Közel-Keleten, hiszen a légtérben csúcsforgalom van: a költöző madarak mellett megjelentek a vadászgépek és bombázók is. A költözködés fárasztó és tisztánlátást igénylő műveletét nem segítik a mindenapossá vált légitámadások. A bombázások füst- és fényhatásai megzavarhatják az éjjel repülő madarakat, akik a hirtelen kifényesedett éjszakában utat tévesztenek, mivel nem látják jól a tájékozódás alapjául szolgáló csillagokat. Ha végleg sikerül megakadályozni az iraki olajkutak felgyújtását, nem ismétlődik meg az 1991-es öbölháború okozta katasztrofális pusztulás, a környezeti kár azonban így sem lesz csekély.
Az első öbölháborúban az iraki hadsereg több mint hétszáz kuvaiti olajkutat gyújtott fel, ami által hatvan millió hordónyi olaj került a földekre és a tengerbe. A tengerbe ömlő tízmillió hordónyi olaj ezerötszáz kilométer hosszan szennyezte be a partvonalat; a tisztítás 700 millió dollárba került. A felgyújtott olajkutak kilenc hónapig égtek; ez idő alatt átlagosan tíz fokkal csökkent a hőmérséklet, mert a felszálló füst eltakarta a napot. Becslések szerint Kuvait sivatagainak negyedét borította el az olaj, amit sok madár tónak nézett, és rajta vagy mellette szállt le megpihenni. Az összesen 40 milliárd dolláros kárt okozó természeti katasztrófában 1991 januárja és áprilisa közt becslések szerint harmincezer olajtól összeragadt tollú, eltévedt madár pusztult el.