szerző:
Nagy Gergely (hvg.hu)
Tetszett a cikk?

Itt az ideje egy roma kortárs művészeti múzeum létrehozásának – állítják roma értelmiségiek. És annak is, hogy elfelejtsük a roma művészethez kötődő jelzőinket: naiv, ősi, eredeti, barbár - állítja Junghaus Tímea művészeti szakember, kurátor (29 éves), aki egy csoport tagjaként a múzeum létrehozásán dolgozik és arra is felkészült, mi történik, ha az egyelőre nehéz körülmények között alkotó roma művészek egyszer csak divatba jönnek.

Junghaus Tímea
Új terület nyílhat a romák előtt 
(Tekintse meg képgalériánkat!)
© Túry Gergely
HVG: Miért van szükség külön roma kortárs művészeti múzeumra? Miért nem lehet egy már meglevőbe bevinni a roma művészek munkáit?

J. T.: Más országokban teljesen természetes, hogy a kisebbségek reprezentációja a saját intézményeikben történik. A magyar kortárs művészeti intézményekben a minimálisnál is kevesebb hely jut ezeknek az alkotóknak. Csoportunk, a RomaMoma bekapcsolódott a múzeum létrehozásáról szóló, régóta tartó vitába. Éles gondolkodásbeli váltással olyan intézményt akarunk létrehozni, amely kifejezetten kortárs művészettel foglalkozik, és korszerű módon csatlakozik az európai kortárs művészethez is.

Nem vezet ez a művészetben is gettósodáshoz? Érdekli-e majd egy ilyen hely a többségi társadalmat? Vagyis bemennek-e a gádzsók?

Balázs János és Péli Tamás nevét az elmúlt évtizedekben a művészeti szakma és a közönség is megismerte. Külföldön már a fiatalabbakét is tudják. Számos olyan magyarországi roma kortárs művész van, aki trendinek számít Európában. Ilyen például Orsós Teréz. Az ő munkáiban a kétszeres kisebbségi lét jelenik meg, hiszen női művészről van szó. Van egy sorozata, amely asszonyverőket ábrázol. Gyakran készít olyan képeket, amelyek a migrációval vagy a kényszer-költöztetésekkel foglalkoznak.

Junghaus Tímea
Cigány családban született, apja, Junghaus Gusztáv hírneves bokszoló volt. Anyja óvónő a pesti VIII. kerületben. Első generációs értelmiségi, művészettörténet szakon diplomázott 2004-ben. Azt mondja, ellentmondások jellemzik az életét; Budán lakik, de cigánytelepekre jár művészeket keresni, roma művészetet kutat, de közben főleg magyar művészeknek szervez kiállításokat munkahelyén, a Hungarofest Kht-nál. Egy fiatal, roma értelmiségiekből álló munkacsoportban megalkották egy cigány kortárs művészeti múzeum koncepcióját és letették a döntéshozók asztalára. A csoport, nem kevés iróniával, a RomaMoma nevet választotta, utalva a kortárs művészet centrumára. Itt, a periférián.
Festőket említett. Feltűntek-e roma művészek más területeken is, készítenek-e például videót vagy installációt?

Ameddig otthon kénytelenek alkotni, és ők teremtik elő a műveikhez szükséges eszközöket, addig főleg farostlemezre dolgoznak, 60-szor 80 centis farostra, amelyet a legkönnyebb beszerezni. Volt azonban már olyan kiállítás – az Elhallgatott holokauszt, 2004-ben –, ahol a művészek szabad kezet kaptak a technika megválasztásában. Így készült például a Könnyeső projekt, Balogh Tibor alkotása. Ő az első hivatalosan képzett kortárs roma grafikusművész Magyarországon. A Könnyeső akcióban a résztvevők egy fülkébe léphettek, amelyet a művész a romák meghurcolásáról szóló dokumentumokkal tapétázott ki. A bent lévők, az instrukcióknak megfelelően, összegyűjthették könnycseppjeiket. Az akció során 120 üvegcsében gyűlt össze a könny, amelyeket a művész az építmény körül lógatott fel.

Ezek nyilván érdekes kísérletek, de vajon mennyire színvonalasak? A nem roma mezőnyhöz viszonyítva mennyire tartja kvalitásos műveknek a szakma a kortárs roma alkotásokat?

Balogh Tibor vagy Omara, a fiatal, magukat hiperrealistának tartó művészek jó műveket hoznak létre. Omara már nemzetközi szinten is elismert kortárs roma művésznő. Azt mondja magáról, csak firkálgat, de a képei, amelyeket feliratokkal is ellát, nagyon fontos üzeneteket közvetítenek a többségi társadalomnak. Egyébként nemcsak a kvalitás a fontos, hanem a jelenség egésze. Maga a kvalitásos, mint jelző, a minőség fogalma is olyasmi, amelyet a többség alkalmaz a kisebbségi művészi objektumok megközelítésére.

A RomaMoma szerint el kell dobni bizonyos, a roma művészet leírására eddig használt fogalmakat. Mire gondolnak?

A szakirodalom, az érdeklődő laikusok még gyakorta a naiv jelzőt használják. A roma értelmiség fiatal generációja pontosan látja, hogy nem használhatjuk tovább. A barbár, ősi, primitív, eredeti jelzők szintén vállalhatatlanok. Mindez egzotikusnak állítja be a roma művészetet és magukat a cigányokat is. Ezek a művek súlyos és olykor megrázó történetekről beszélnek, direkt és brutális üzeneteket hordoznak a kisebbség és a többség viszonyáról, és levetik magukról ezeket a fogalmakat.

Alaposan benne vagyunk egymás életében (Oldaltörés)


Gyűjtenek ma Magyarországon közintézményben roma műveket?

A magyarországi cigány képzőművészet legnagyobb gyűjtőhelye a Fővárosi Önkormányzat Romano Kher (Cigányház) raktárában van, Újpesten. Ez nem alkalmas képzőművészeti tárgyak raktározására. Több mint 1300 mű van mégis itt; havonta ideiglenes kiállításokat hoznak létre belőlük a Roma Parlament épületében. A másik nagyon jelentős gyűjtemény a Néprajzi Múzeumé. Először Oláh Jolán műveivel találkoztam 2001-ben a Kortárs magyar nőművészet című kiállításon. De tekintve, hogy én is roma vagyok, benne vagyok ebben a közösségben, járok rendezvényekre, ismertem más műveket is. Eldöntöttem, hogy ezt fogom kutatni. Közben elkezdtem az újpesti raktárban dolgozni. Rendbe kellett tenni, számozni, leltárazni a műveket a vizes, fűthetetlen helyiségben. Meg kellett tanulnom, hogy tudom különböző roma művészekkel, beásokkal, romungrókkal, oláh cigányokkal, szintikkel elfogadtatni magam. Rengetegen próbára tettek; szerveztem egy képzőművészeti tábort, ahol igazi katasztrófák voltak; Omara művésznővel súlyosan összevesztem, fél év múlva bocsátottunk meg egymásnak. Volt pár nehéz szituáció, de nem adhatom fel.

Ezek nem hagyományos kurátor-művész viszonyok. Alaposan benne vannak egymás életében. 

Ez már csak azért is elkerülhetetlen, mert máshogy működik ez a közeg, mint a magyar művészeti színtér. Ezek a művészek főleg vidéken laknak, mobiltelefonjuk nincs, el kell utaznom hozzájuk, ha kapcsolatot akarunk tartani. Ha Budapestre jönnek, forrásokat kell keresnem az utazásukhoz, legtöbbször nálam laknak, vagy barátoknál. Ennek a művészeti színtérnek nincs infrastruktúrája, csak személyi együttműködéseken alapulhat.

Mi lesz a baráti kapcsolatokkal, ha itt egyszer csak megjelenik a pénz? Vannak már gyűjtők, akik éppen ezt keresik, veszik?

Egyes roma művészeknek már vannak gyűjtőik. Ilyen például Omara is. Ismert televíziós személyiségek, bankárok látogatják a műtermét. A műterem persze idézőjeles, mert a Kecskemét melletti Városföldön, egy bakterházban lakik és dolgozik. A házban a falon sorakoznak a hírességek fotói, akik nála jártak vásárolni. Oláh Jolán és férje, Balogh Balázs András munkáit is keresik egyes gyűjtők. De mindegyik művésznek van polgári foglalkozása. Egyikük takarít, a másik adminisztratív munkát végez, van köztük nyugdíjas is – olyat nem ismerek, aki a művészetéből élne. A piac igényeitől függetlenül is létrejönnének ezek az alkotások. A kisebbségi lét maga kényszerítő erő. Ha erre felépülne az infrastruktúra, volna eszköz ahhoz, hogy tehetségeket tudjunk kutatni. Már nekem sincs fogalmam arról, hogy hol alkotnak új, fiatal művészek. A teljes anonimitás jellemző erre a mezőnyre. Ha az ember elmegy egy cigánytelepre, vagy a Tisza környékére, meglehet, hogy felfedez egy festegető fiatalt, aki hihetetlen alkotásokat hoz létre.

Hogyan reagálnak a múzeum ötletére a roma politikusok?

A RomaMoma csoport valóban más nézeteket képvisel, mint a roma közösség idősebb értelmiségi vezetői. Ők egy etnográfiai alapú gyűjteményt, történeti, zenetörténeti kiállításokat szeretnének. Mi úgy gondoljuk, a kortárs művészet eszköztára mindegyik tematika bemutatására képes.

Az önök számításai szerint a múzeum 120 millió forintba kerülne, éves fenntartása nagyjából ugyanennyi lenne. Biztosan vannak, akik szerint ennek a pénznek máshol fontosabb helye volna a roma társadalomban.

Roma évtized címmel kormányzati szintű program zajlik 2005 és 2015 között. Ebben azonban nemigen szerepel a kultúra támogatása. A múzeum ügyében nemcsak a konkrét művek bemutatása a fontos, hanem hogy új terület nyílik meg a romák előtt.

Petíciót is fogalmaztak, aláírásokat gyűjtenek. Nem éppen ez riasztja el a politikát az ügytől?

Sok kísérlet volt már a cigány múzeum létrehozására. Két dolog mindig hiányzott. A nagyon komoly, korszerű szakmai megalapozottság és pontosan megfogalmazott háttér. A petícióval az a célunk, hogy a magyar művészeti szcénát is behozzuk. A szakmai tanulmánynak pedig az, hogy a múzeum ügye ne könyörgés legyen.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
„Szólítson mein Führernek” – szatirikus képzelt interjúval száll bele Orbán Viktorba a Profil

„Szólítson mein Führernek” – szatirikus képzelt interjúval száll bele Orbán Viktorba a Profil

Jamie Cullum csak jövőre, de Tom Jones már idén fellép a VeszprémFesten

Jamie Cullum csak jövőre, de Tom Jones már idén fellép a VeszprémFesten

Lövöldözés volt egy francia oltópontnál, a támadó motorra pattanva elmenekült

Lövöldözés volt egy francia oltópontnál, a támadó motorra pattanva elmenekült