A nagy vetítés
39. Magyar Filmszemle

A versenyben tizennyolc nagyjátékfilm és harminc dokumentumfilm, kisjátékfilmek, kísérleti filmek, új kategóriaként úgynevezett kreatív dokumentumfilmek, formális és informális program. Ismét Szemle. Ismét viták kereszttüzében, s ismét diadalmas sajtóközleményekkel, amelyek mind a ragyogó jegyeladásokról szólnak. És tényleg: ilyenkor minden évben kiderül, szeretjük a hazait. Néhány cím a sok közül, néhány időpont a több vetítés közül; mindegyik a Mammutban. Az összes film, hely és időpont itt!

Fliegauf Benedek: Tejút

"A Tejút egy sajátos természetfilm, amiben nem zsiráfokat, pingvineket látunk, hanem embereket. Ebben a filmben nincs város, nincs vidék, nincs politikai konfliktus, csak a bioszféra, az időtlen táj, és ezek a furcsa és titokzatos lények - azaz mi, emberek." - Fliegauf Benedek. Kitartott, hosszú, totál. Megszokhattuk: Fliegauf más tempót kényszerít ránk. Ez így jó.
(Január 31. 21:30)

Faur Anna: Lányok

Brutál. Legalábbis az alaptörténet az. Tizennégy éves lányok leütnek és halálra rugdosnak egy taxisofőrt. Emlékszünk? Nem volt olyan régen.
Tele voltak vele a híradók, s megint volt mit elemzni társadalomkutatóknak, kriminológusoknak.
Az elsőfilmes Faur Anna két francia színésznő segítségével idézi meg a rémálmot, de teremt mögé valami mást. Nem oknyomozó film; az eredeti események csak kiindulópontként (vagy inkább végpontként) szolgálnak. A többi magyar, valóság.
(Jan. 31. 20:30)

 
Alföldi Róbert: Nyugalom

Bartis Attila regényének magyarországi fogadtatása akkor kapott új dimenziókat, amikor a regény Németországban siker lett. Ez nem a könyvet, hanem a közeget minősíti. De sebaj: ami a fő, a Nyugalom a helyére került, ismerik és elismerik. Színpadi adaptáció és most film is készült belőle, utóbbi Garaczi László írta és az elsőfilmes, de messze nem tapasztalatok nélküli Alföldi Róbert rendezte.
(Febr. 11. 18:30)

Török Ferenc: Overnight

Brókerek. Sokféle előítéletünk van velük kapcsolatban. Felejtsük el ezeket mind! Bodó Viktor egy férfit alakít, aki történetesen tőzsdéi dolgozó. S hazárdjátékba kezd. De ugyanúgy szoktunk időnként hazárdírozni mi is, nem tőzsdei dolgozók. S a motivációk hasonlók. Kell a pénz. Le kell lépni. Van egy nő. Van - vagy lehet - egy utód. Budapest- Bombay, a világ így majdnem kerek. Bró-kerek.
(Febr. 2. 16:30)

Mundruczó Kornél: Delta

Másnak, mással indult a film. Ám Bertók Lajos színész tragikus halála megszüntette a befejezés lehetőségét. Mundruczó újrakezdte, Lajkó Félixet választva főszereplőnek. Erős, olykor dokumentarista és kemény, olykor klasszicizáló és stilizált műveket hoz létre Mundruczó. Ez most megint más. Mint minden eddigi.
(Febr. 3. 11:00)

Till Attila: Pánik

Till Attila túlélte, amit kevesen: a kereskedelmi tévés népszerűséget. Lett visszaút, intermédia szakos képzőművészként végzett, s úgy tűnik, meg se kottyant neki a kertévé (?). Nem akart elfuserált tervekkel élni, megcsinálta hát első nagyjátékfilmjét. Valami olyasmiről, hogy mi van, ha minden megvan és mégse vagy boldog. Mi is a neve annak, ami ilyenkor utolér? 
(Febr. 3. 22:30)

Almási Tamás: Márió, a varázsló

Halász Margit írónő szövegét választotta alapanyagul Almási Tamás. Meseszerű, "magyarul mágikus realista" Halász, Almási pedig dokumentarista. Igaz, sosem nevezte magát dokfilmesnek. "Csak" filmesnek. Nagyjáték; Franco Neroval, a magyar vidékkel, a falu hihetetlen történeteivel. Gyöngyszemgyanú?
(Febr. 4. 19:30)

Kicsi a zsemle
Tarr Béla: A londoni férfi

Kicsi a zsemle, azaz a Szemle. Szűknek bizonyult Tarr filmje számára. Történt, ami történt, mindenesetre A londoni férfi nyitófilm lett volna, de mégsem lett. Azonban a Szemlén kívül is van élet, filmes élet is. Egyes kritikusai máris Tarr legérettebb, legkifinomultabb, klasszikus alkotásának nevezték A londoni férfit. A rendező sötét, borús, de mégsem világvégi hangulatú filmjeit ismerve, ott a helyünk a moziban most is. Akár megelőlegezzük a bizalmat Simenon regényének, akár nem. A Filmszemle főnöke nem kért a filmből, nyitóvetítésre neki nem volt jó. De a premier ettől még premier. 

 

Sorsukra hagyva
Heinrich von Kleist: Amphitryon

Mi történik, ha égiek szállnak a Földre és - hogy múlassák az időt - elszeretik a földiek feleségét? Amíg Amphitryon thébai hadvezér háborúban van, erre Jupiternek kiváló alkalom kínálkozik. Felöltve a férj alakját, elcsábítja a feleségét. Alkménét. Nem szép tőle. S ami még ennél is több: összekever igazat és hamisat, valódi és álszemélyiséget. Szophoklész, Plautus, Moliére és Kleist mind másképp fogalmazta meg a mitológia történetet. A kaposvári színház most Gothár Péter Kleist-értelmezését viszi színre.

Karsai György klasszikafilológust a színház honlapja idézi: „Kleist Amphitryonja egy olyan világról szól, ahol igazságtalan, értékromboló generációs küzdelem zajlik. Adott a jól-rosszul működő (földi) világ, ahol megállapodott családi viszonyok között élnek középkorú, vagy korosabb emberek – a kópésan kedves szolga és tenyeres-talpas felesége, és a felhőtlenül boldog szerelemben élő királyi pár. És egyszer megjelenik – mit megjelenik? Betör! – egy gátlástalan, kegyetlen ... (isten-)generáció, amely nyers erejével lerombol értéket, tönkretesz minden harmóniát, megrontja a házasságokat, elpusztítja a szerelmet, és amikor már mindent megsemmisített, sorsára hagyja áldozatait."
(Ford.: Forgách András; rend.: Gothár Péter)

jan. 30.-febr.2.; Kaposvár, Csiky Gergely Színház

 

Városi, aktuális, szociális
Ez a város egy távoli bolygó

(Göbölyös Luca, Silke Grabinger-Christian Mittermayr, Nemes Csaba, Almut Rink, Szentesi Csaba)

Emlékszünk még erre a sorra? Az Európa Kiadó egyik dalának címe és a dal refréjének fősora. Osztályon felüli elmeosztály. Ezek volnánk mi. A Knoll Galéria kiállítása azonban ennél többről kíván szólni.

Egyszerű látványként, azaz csak háttérként szerepel a városi tér a kortárs képzőművészeti munkákban, vagy megjelenik szociális folyamatok helyszíneként is?

Sőt, már nem is csak elvétve bukkannak fel az itt zajló, aktuális, sokunkat érintő eseményekre reagáló művek, amelyek nem „távoli bolygó“-ként, közömbösen kezelik és láttatják ezt a közeget? Kiderül általuk valami új és jelentős az itt élő – de a nyilvánosság számára némileg rejtőzködő – közösségekről? Netán a közvetítésükkel valami – szinte már történelemi távolságban látszó – utólag értelmet nyer vagy magyarázatot lel?

Hasonló kérdések átgondolását kisérelhetjük meg a korábban kultikus budapesti zenekar (az Európa Kiadó) dalából származó, ám még mindig aktuális részletet címül választó kiállítás kapcsán.

márc.22-ig; Bp. Knoll Galéria

Ahogy gyűtjük
Az élők és holtak archívuma - Carolus Linnaeus emlékére

„Egy bizonyos kínai enciklopédia, A jóravaló ismeretek égi gyűjteménye szerint ugyanis az állatok lehetnek a) a Császár állatai, b) balzsamozottak, c) idomítottak, d) malacok, e) szirének, f) mesebeliek, g) kóbor kutyák, h) olyanok, amelyek ebben az osztályozásban szerepelnek, i) őrülten rázkódók, j) megszámlálhatatlanok, k) olyanok, akiket a legfinomabb teveszőr ecsettel festettek, l) másfajták, m) olyanok, akik az imént törtek össze egy vázát, n) olyanok, akik távolról légynek tűnnek.” (Jorge Luis Borges, A John Wilkins-féle analitikus nyelv)

Az OSA Archivum, együttműködésben a Budapesti Állatkerttel, kiállítást rendez az osztályozás/taxonómia és az archívum közötti kapcsolatról. A kiállítás az archívum három szintjét és az azoknak megfelelő osztályozási rendszert/logikát mutatja be:

1.. Az első, háromdimenziós rész egy, az Állatkertből áthozott növénygyűjteményt (és állatokat, főként vagy kizárólag madarakat) mutat be.

2.A második, kétdimenziós rész – születése tercentenáriumának alkalmából – Linné munkásságára, taxonómiai rendszerére, valamint a linnéi taxonómia és általában az osztályozás jellegére, logikájára és problémáira koncentrál.

3. A kiállítás harmadik, virtuális része a gyűjtemények és osztályozási rendszerek harmadik rendjével foglalkozik: digitális gyűjteményekkel és katalógusokkal, és kollaboratív osztályozási rendszerekkel, amelyek középpontjában az információ, gyűjtemények, tudás, taxonómiai projektek új rendszerezési elve/logikája áll.

 

Végtelen tekercsek
Rádai Andrea: Silence

Rádai Andrea írja műveiről: "Egy festmény témája bármi lehet. Az újságokból kezdtem el fotókat gyűjteni. Portrékat, csoportképeket, tájképeket, állatfotókat, testekről, holttestekről készült felvételeket. (...) Aztán megfestem őket: néha többször is, különböző vásznakra, kisebb eltérésekkel. Gyakran egyfajta mintát, alakzatot hozok létre azáltal, hogy ugyanazt a képet többször megfestem egy felületen. Az ismétlés során létrejövő apró változtatások számomra az idő múlását jelenítik meg."

Rádai Andrea festőművész 1964-ben született Budapesten. 1992 óta Amszterdamban él és dolgozik. Kiállítása a LOW holland-flamand fesztivál keretében valósul meg.

Ez az első magyarországi bemutatója. Rádai Andrea egy-egy témát hosszú, a kiállítótér magasságánál is hosszabb vászoncsíkokra fest. E vásznak ezáltal mind a plafonnál, mind a padlószintnél mint kibontatlan tekercsek folytatódnak, a képnek már nem látható részét, illetve annak virtuális végtelenségét hangsúlyozva. Rádai témái: gyerekportrék, biztonsági kamerák által rögzített képek, és hullazsákok.

febr.1- márc.1; Bp. acb galéria




Egy a világ, vol.1.
One World Project - Ausztrál Party

Hogyan ismerhető meg legjobban a világ valamely más népe, országa? Kóstold meg, hogy mit esznek, hallgasd meg, hogy mire táncolnak! Ez utóbbi jut főszerephez a szóban forgó bulin.

A Tilos Kulturális Alapitvány koordinálása alatt „One World Project” néven egy egész éves programsorozat indul, amely a Kultúrák Közti Párbeszéd Európai Éve 2008. hivatalos programjának első helyen kiemelt magyarországi projektje.

A rendezvénysorozat keretében havonta egy-egy Tilos Rádió World Party kerül megrendezésre Budapesten és a vidéki nagy egyetemi városokban (Szeged, Debrecen, Pécs), mely koncertek, dj-setek, workshop-ok, vizuális performanszok és kiállítások útján ismerteti meg a látogatókat egy adott kultúrkör – Ausztrália, Közel-Kelet, Afrika, az Euro-Mediterrán térség, India, Közép-Európa, Latin-Amerika, Távol-Kelet, Tibet – művészetével.

Az első az Ausztrál Party, amely Dreamtime mesékkel indul, majd az ausztrál bennszülöttek ősi hangszere, a didgeridoo veszi át a főszerepet, az autentikus hangzású Avaron, a kisérletezö hangulatú Gudanjabro és magát „naturalbiodinamic tranceproject”-nek nevező Airtist tolmácsolásában. Ez utóbbi, érdekes felállású – didgeridoo, doromb, beatbox – zenekar az Ausztrál Party keretében mutatja be első, Wireless c. nagylemezét.

A koncertek után dj Ludmilla exkluzív ausztrál breakbeat válogatására pöröghetünk tovább, majd AdamSalman, Zsaresz és Toma kalauzolnak a tribal-breakbeat-trance-fusion világába.  A party vizuális atmoszférájának köszönhetően Ausztrália szinte tapinthatóan jelen lesz. A Onevisione csapat különleges panorámavetítési technikák alkalmazásával kápráztatja el a nézőket...

febr.1; Bp. Gödör