Két vékony verseskötet; azonos évben (azonos történelmi pillanatban), egymástól nem túl nagy földrajzi távolságban jelentek meg, az egyik Budapesten, a másik Újvidéken (Novi Sad). Közös halmazuk a kortárs, magyar irodalom, azon belül a költészeté, azon belül...nos, itt már nehezebb dolgunk van. Ránézésre ugyanis nem sok közös van Hollósvölgyi és Pressburger verseiben. Pedig. De haladjunk sorjában.
 
Hollósvölgyi Iván (1969) második kötete ez a mostani, az első, a Barbie-nők elrablása (2000) remek indulás volt. Popkulturális hivatkozások (a borítón Moulder és Scully ügynökök), közben klasszikus versformák, sőt, hexameterek, szerepek, akár egy hollywoodi fan clubban, és hetyke társadalomkritika. 

Pressburger Csaba (1976) első könyve ez a mostani. Ráadásul úgy első, hogy hosszú évekkel ezelőtti szövegeket tartalmaz, többnyire a kilencvenes évek végi írásokat, Jugoszlávia végnapjaiból, rajtuk a bombázások előtti napok szürke pora, a nem járó vonatok, a várakozás időtlensége, a bácskai télutó csontig hatoló fuvallatai, az újvidéki utcák homálya és sara. (...)

A Gyarmati típusú találkozások és a Dolgozom, jól vagyok című kötetekről a hvg.hu blogjában!