"Nyitott könyv" volt Edward Hopper (1882–1967) élete. Nem jegyeztek le róla anekdotákat, nem lengték körül zaftos botrányok és soha nem akart önmagáról, festészetéről vagy általában a művészetről beszélni. Ha egyáltalán megszólalt képeivel kapcsolatban, akkor mondatainak rövid és meglehetősen puritán stílusa, egyszerű megállapításai szöges ellentétben álltak kritikusainak nagy ívű körmondataival, bonyolult magyarázataival.

Hans Namuth róla készült fotósorozatában van egy felvétel, amely az idős Hoppert ábrázolja egyik utolsó műve, a Nap egy üres szobában festése közben. Festőállvány, paletta, székek, egy-két fal felé fordított kép, pedáns rend, tisztaság. A készülő képen egy szobabelsőt látni, amelynek ablakán át a beszűrődő napfény rideg, szélesen elömlő árnyékokat vet a falakra és a padlóra. A máskor oly szűkszavúan előadott rekvizitumok, mint például egy félrehúzott függöny – amely az emberi jelenlétet feltételezné – is eltűnt már ebből a szobából. Nem tudni, ki lakott itt és miért ment el innen, és hogy visszajön-e onnan, ahová elment – ha elment egyáltalán. Hiány, bánat, félelem, elmúlás – sorolná a néző első érzéseit. De a művész állítólag csak annyit mondott ezzel a képpel kapcsolatban, hogy „nagyon nehéz a külsőt és a belsőt egyszerre megfesteni”.

Edward Hopper: Western Motel, 1957
© Műértő

Hopper rendre figyelmen kívül hagyta kora állandóan változó, éppen divatos művészeti áramlatait, és első látásra mindig ugyanúgy vagy ugyanazt festette: az amerikai nagyváros és vidék mindennapjainak jellegzetes figuráit és színtereit, az üzlethelyiségeket, a házakat, a világítótornyokat, kávézók és mozik belső tereit, vonatállomásokat, vonatkupékat, benzinkutakat és szállodai szobákat. Helyeket, ahol többnyire nem történik semmi, csak várakozni lehet arra, hogy valami történik; embereket, akik nem néznek egymásra, nincs arcuk, inkább csak melankóliát sugárzó testtartásuk. Clement Greenberg 1946-ban, a Whitney Museum éves kiállítása kapcsán azt írta, hogy a művész eszközei epigonisták, szegényesek és személytelenek, viszont kompozíciós érzéke olyan kivételes, hogy egyetlen látványba tudja sűríteni az amerikai élet esszenciáját, amelyre a kritikus szerint a kortárs irodalom nem volt képes. „Hopper egyszerűen rossz festő. De ha jobb festő lenne, akkor feltehetőleg nem lenne ilyen nagy művész.”

A Western Motel. Edward Hopper és a kortárs művészet című bécsi tárlaton nyolc nagy formátumú képet lehet látni a festőtől, valamint ritkábban kiállított ceruzarajzokat és metszeteket. Az ismertebbek közül itt van például az Iroda az éjszakában (1940), a Nő a napsütésben (1961) és a Western Motel (1957) is, és ha meggondolja az ember, hogy Hoppernek mindössze két festménye szerepel európai gyűjteményekben, akkor nyilvánvaló igazán, milyen óriási munkát végzett a kiállítás kurátora. Gerald Matt számára azonban Hopper művészete nemcsak a XX. századé, a 14 általa meghívott kortárs művész – akiknek műveiben valamilyen módon érezhető Hopper hatása – mintegy „egyidejűvé” tette és kortárssá avatta az amerikai alkotót.

Jonas Dahlberg, Thomas Demand, Jeff Wall és az osztrák rendező Gusztav Deutsch művei Hopper híres, virtuális képtereit elemzik vagy rekonstruálják, sőt Deutsch az elvágyódó álmokat (Éjjeli baglyok, Ház a vasútállomás mellett, Western Motel) valóságosan létező színpaddá varázsolta. A szubjektum kétségbeesettsége, magánya tényszerű tapasztalatként van jelen Philip-Lorca di Corcia és Tim Eitel fotóin, de Hopper introvertált prototípusai jelennek meg Markus Schinwald marionettszerű szereplőiben is, akik mind magukkal vannak elfoglalva, foglyai egy rejtélyes rendszernek, amelynek működése homályban marad.

Hopper művészetének lényeges eleme a mozgás és a mozdulatlanság dialektikája. A művész imádta a mozit: „Ha nincs hangulatom festeni, elmegyek moziba.” A látott filmek hatása azután beépült képeibe, amelyek úgy működnek, mint a filmi állóképek. Hopper mozi minőségű terei nemcsak helyek, de találkozások is az idővel (Vasárnap reggel, Iroda New Yorkban, Nyári este). Az idő „elraktározása” foglalkoztatja Dawn Clementet is, aki filmszekvenciákat fordít le egyes képekre, amelyek egymásba folynak és többméteres, részletgazdag rajzokká válnak. Edward Ruscha korai konceptualista könyvmunkájában az idő csapdába csalása mutatkozik meg, azé az időé, amely már régen eltűnni látszik a szemlélő elől. David Claerboud, Rachel Khedoori és Mark Lewis filmes munkáiban pedig a mozi illúziógyártó gépezetének dekonstrukcióit láthatjuk, amelyek arra szolgálnak, hogy időbelivé tegyék a teret. A kiállítás bemutatja még Jim Jarmush különböző filmjeinek részleteit, amelyek az „amerikai életmód” banalitását, a drámanélküliséget és a végtelenített elhagyatottságot ábrázolják.

Wim Wenders azt nyilatkozta Hopper képeiről, hogy azok nemcsak Amerika felszínét tárják elénk, hanem felhozzák a mélyből és láthatóvá teszik azt is, ami az „amerikai álom” és egyben Amerika legnagyobb dilemmáját is jelenti: a látszat és a lét különbségét. Ez utóbbi azonban már nem pusztán „amerikai dilemma”, hanem világjelenség. Ennek bemutatása teszi a kiállítást igazán nagyszerűvé. (Megtekinthető február 15-ig.)

Kovács Ágnes

A cikk a Műértő című lap januári számában jelent meg.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Kult

Senki többet? - Ilyen volt a tavalyi festménypiac

A gazdasági helyzet és a köré épült hisztéria azoknak a kereskedéseknek kedvezett, amelyek kétségbevonhatatlan értékekkel, bevált nevekkel és hosszú távon divatos korszakokkal foglalkoznak.

Shake

A rejtélyek királynőjének magánélete

A híres írók régen nem mindig voltak egyben hírességek, mai szóval celebek is, ám Agatha Christie hamar sztárrá vált. Mégsem tudhattuk, milyen ember is valójában, amíg meg nem írta emlékiratait.

Kult

Melegedjen kultúrával!

Fédra a fitnessteremben, sokkopera a MüPA színpadán, forró fürdő a hideg napokon a CineTrippel, jég kint az utcán és bent a színházban, egymást fotozó japán művészek, túlvezérelt rock and roll az állóhajón. Lélekmelegítő programok egy hétre valamint nyereményjáték a hvg.hu-tól!

hvg.hu Shake

Legyen Ön is milliomos: kvízjáték, gyilkosság és nyomor

Vannak, akik szerint a happy end mindent megér. Történhet bármi egy filmben, ha a vége boldog, és a jók megkapják megérdemelt jutalmukat, akkor az igazolja az összes korábbi borzalmat. Kritikánk a friss Golden Globe-díjazott filmről.

Kult

Az utcán hever: köztér és művészet Bronxból

A valaha olasz, ír és kelet-európai zsidó bevándorlók lakta Bronx nemcsak a modernista városutópia és a gettósodás elrettentő példája. A XX. századi Amerika kultikus helye, ahol a régi város romjain, a gengek közötti háború és a drogok közegében új zenei és közéleti kultúra bontakozott ki. Beszámoló egy bronxi múzeumból.

Karácsony Gergely kitette a kurd zászlót a Városházára

Karácsony Gergely kitette a kurd zászlót a Városházára

Forog a sírjában a bakelitlemez, és élvezi

Forog a sírjában a bakelitlemez, és élvezi

Oskar Kokoschka egy festménye rekordáron kelt el egy prágai árverésen

Oskar Kokoschka egy festménye rekordáron kelt el egy prágai árverésen

Kósa elmélete megbukott, nem a Budapesten élő külföldiek miatt bukott Tarlós

Kósa elmélete megbukott, nem a Budapesten élő külföldiek miatt bukott Tarlós

Mégsem Trump golfklubjában lesz a G7-csúcs

Mégsem Trump golfklubjában lesz a G7-csúcs

Ez történt: óriásit mentek Facebookon ezek a Borkai-Orbán-Karácsony ihlette mémek

Ez történt: óriásit mentek Facebookon ezek a Borkai-Orbán-Karácsony ihlette mémek