A belga Gevaert vállalat csak egy évig vállalt garanciát a színtartósságra, és lőn: az 1949-es film néhány hónap múlva már nézhetetlen volt, alig maradtak színnyomok a tekercsen. Így aztán, amikor 1961-ben felújították, kénytelenek voltak fekete-fehérben forgalomba hozni, sőt újra kellett szinkronizálni, hiszen a kópiák hangja is „elszállt”. Az időközben elhunyt Soós Imre (ő alakította Lúdas Matyit) ezért Csíkos Gábor hangján szólalt meg.

Az addig minden idők legdrágább magyar produkcióját - melynek költségvetése elérte az akkor lélektaninak minősülő egymilliós határt -, olyan filmre forgatták, amely azonnal megfakult: pár hónap elteltével már csak három százalékban tartalmazott színnyomot. Aztán jött az a bizonyos szocialista szürke, mely mindent elborított: a bérházakat, a társas kapcsolatokat, az ünnepeinket.

És hogy jó film-e a Lúdas Matyi? Nos, annak ellenére, hogy az 1948-as szocialista fordulat kurzus mozija, az 1949-ben államosított filmgyártás első hatalmas erődemonstrációja, igazi filmes élményt nyújt: az 1961-es felújítást követő nézőszámát is beleértve 5 millióan látták Magyarországon. Bár kilógott az ideológiai lóláb, mégsem nyomja agyon a mesét. 1949. augusztus 20-án kezdték a forgatást Dabason. Matyi házát Sári községben találták meg, a környékről kiásták a villanypóznákat, a háztető cserepeit zsupfedélre cserélték. Döbrögi kastélyát a Gyón melletti Halász-kastélyban rendezték be, eredeti biedermeier bútorokkal, a hajdúk kardjait, puskáit a Hadtörténeti Múzeum muzeológusai állították össze, még a „a népnyúzó Eszterházyak derese” is szerepel az első magyar színes filmben.

Jelenet az 1961-es, felújított változatból

www.filmkultura.hu

A magyar irodalom első igazi parasztfiguráját persze újrafazonírozták. A hetyke legényke tanulni szeretne, olyan mint egy nékoszos, parasztpolgári, szocialista elkötelezettségű suhanc, aki Dózsa György parasztlázadását olvassa, érdeklődik a nagy francia forradalom iránt, a szabadság, egyenlőség, testvériség hármas jelszava cseng a fülében, szóval a Lúdas Matyiban majdnem teljes az ideológiai arzenál. A népnyúzó nemesség is megkapja a magáét: „ezer esztendő alatt eleget fogadkozott hamisan”… De nemcsak a forradalmi hevület habzik túl a filmen, az ötven botütés ábrázolása a krisztusi szenvedéstörténetre is utal.

Feltűnő a magyar filmgyártás történetében, hogy milyen gyakori humorforrás a modoros, urizáló beszéd. A Hyppolit, a lakáj és a Mágnás Miska után a Lúdas Matyi sem mond le erről a hálás lehetőségről, a franciásan flancoló Döbrögi família, azaz a burzsoázia ábrázolása olyan ellenszenvesre sikeredett, hogy Marosán György és Révai József elégedetten dőltek hanyatt moziszékeikben. Ugyanakkor akadt olyan is, akinek a paraszti élet skanzenszerű, idilli életképekkel kihímezett jelenetei megülhették a gyomrát.

Bár a filmet a Magyar Nemzeti Filmarchívum már 2004-ben mintegy 35 milliós költséggel, digitális technikával felújította, mégis most, a DVD-n való megjelenéskor lett igazán a miénk, 60 évvel a film premierje után, melyet annak idején szovjet-magyar barátság jegyében mutattak be. „Van én nékem fegyverem, az igazság, de botom is van hozzá” - mondja Matyi a film zárójelenetében. Innen is tudható, hogy míg a proletariátus fegyvere az utcakő, addig a parasztságé a bot. És az is tudható, hogy a kommunista agitprop értelmiségé a színes film.

Poós Zoltán