Tetszett a cikk?

Új muzeológia vagy szenzációhajhászás? - teszik fel sokan a kérdést a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galéria legújabb, Pucér csajok című kiállítása hallatán. Ezt csak tovább fokozza a tárlat alcíme - A modern mesterek nem cenzúrázott aktjai -, ami többeket arra késztetett, hogy párhuzamot vonjanak a prágai Rudolfinum éppen aktuális Decadence Now! kiállításával. Utóbbi helyszínre a belepés 18 év alatt nem ajánlott, ám a pozsonyi tárlat ennek ellenpólusa. A Műértő cikke.

A reklámmal felérő címek pozitív eredménye a megnyitó és rendezvény népes közönsége; negatívuma, hogy a köztévé - pucérságról lévén szó - nem vállalta, hogy tudósítson a sajtótájékoztatóról és a vernisszázsról. Pedig már az első terem felold minden kételyt, és egyértelművé teszi, hogy nem hagyományos aktkiállításra léptünk be, hanem a lehetséges értelmezésekből kapunk ízelítőt. A Guerrilla Girls plakátszövege - Do women have to be naked to get into the Met. Museum? (A nőknek meztelennek kell lenniük ahhoz, hogy a Metropolitan Museumba bekerüljenek?) - jelzi, hogy hangsúlyos feminista olvasat következik, amit az irodalmár Jana Cvikovából és Jana Juránovából, valamint a képzőművész Eva Filovából álló kurátorcsapat összetétele igazolni látszik. Az intézmény részéről a több kulcsfontosságú kiállítás kurátoraként ismert Petra Hanáková vállalta, hogy művészbarátaival három értelmezési síkot teremtsen.

Stano Filko: Világtérkép I., 1967, SNG
©

A felvonultatott 155 akt 19 szlovákiai képzőművésztől származik. Mindegyik nőket ábrázol, és mindegyiket férfi készítette - olajfestmény, grafika, rajz vagy a szitanyomat technikájával. Van itt Fulla-, Galanda- és Benka-akt, de láthatunk egy-egy művet Jakoby Gyulától, Jaszusch Antaltól, és olyan kortárs művészektől is, mint például Rudolf Fila, Stano Filko vagy Alex Mlynárcik. A XX. századi helyi modernista kánon meghatározó alkotói sorakoznak fel aktjaikkal, s kivételes alkalom nyílik ilyen tematikai és műfaji zárójelben szemügyre venni ennek az időszaknak a szlovákiai képzőművészetet.

Ha csak ezt vennénk észre, megfosztanánk magunkat a kiállítás sokkal hangsúlyosabb - feminista - olvasatától, amely a maszkulin és szexista szemlélet bírálatát adja. Ennek megjelenítése installáció tekintetében is elkülönül a hagyományos értelmezéstől. Comics-buborékba kerültek a festményekhez társítható kommentárok, amelyek egytől egyig a férfitekintetet veszik célba. Ahogyan haladunk a képek között és olvassuk a kérdéseket meg a válaszokat („Te mit gondolsz, ki van eksztázisban: a nő vagy a bika? Hát a festő!”), már-már reményt vesztve feladjuk - gondolván, hogy mindez csak egyoldalú tréfa. Ám ekkor nyílik meg előttünk egy további értelmezési lehetőség, amely a gyűjteményekben fellelhető művek nézőbarát, a modern művészettel viaskodó befogadók széles körét megszólító megközelítésmódját ajánlja.

A falra, a képek szomszédságába párbeszédek kerültek, grafikailag ugyancsak elkülönítve az előző két síktól, hogy a szellemesebbnél szellemesebb minibeszélgetések felfedjék egy-egy akt lényegét, a modern művészet és művészek szándékát. Kíméletlenül, ám nem bántóan, humort és szójátékokat sem mellőzve bontják le a művészettel szemben táplált hagyományos előítéleteket. A szövegek műtörténeti ismeretekre épülnek, ám végső, fonák formájukat a két író, Juránová és Cviková adta meg. A grafikai megoldások Eva Filová munkáját dicsérik, a művek válogatása pedig Hanáková bátorságán múlott.

Alex Mlynárcik: Arc de Triumphe, 1974 (montázs, magángyűjtemény)
©

Természetesen ebből az alkalomból is vita tárgyát képezheti, hogy mennyire teljes a szlovákiai aktok áttekintése. Ám ezúttal nem a teljesség volt a cél, hanem a Szlovákiában rendhagyónak számító eszközökkel új olvasatokat kínálni, a gyűjteményekből ritkán előkerülő műveket újra láttatni; ugyanakkor némi intézménykritikát sem mellőzve tudatni, hogy az akt a múlt rendszer egyik kurrens gyűjteménygyarapítási tétele volt.

A női test meztelenségén túllépve végighaladunk a férfitekintet leleplezésén, a XIX. században botladozó művészetszemlélet korrekcióján, s eljutunk a Guerrilla Girls kérdésének parafrázisához: „A nőknek pucéroknak kell lenniük ahhoz, hogy a Szlovák Nemzeti Galériába bekerüljenek?” Ezt a konklúzióval felérő kérdést - mind a műtárgyvásárlás, mind az intézmény munkatársainak összetételét tekintve - nehéz fricska nélkül értelmezni. Petra Hanáková ezzel mintegy kioltja a kizárólagos feminista szempontot, ugyanakkor ezt az értelmezési lehetőséget is megőrzi. Az aktkiállítás újabb bizonyíték arra, hogy a pozsonyi Nemzeti Galériában egy új generáció szemlélete érvényesül: nem a szenzációt keresik, hanem az új muzeológia meghonosításának lehetőségeit. (Megtekinthető november 28-ig.)

Hushegyi Gábor

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Kult

Megjelent a Műértő novemberi száma

Martin Munkacsi csodálatos világa a Ludwig Múzeumban, biennále Velencében, Art Market és Art Fair Budapest, feminista tárlat Pozsonyban, Halász Károly a Paksi Képtárban, a Stájer Ősz Grazban, vásárok Londonban és Berlinben, portré Bősze Ádám zenei antikváriusról, Design Hét 2010. Mindez és még sok minden más a Műértő novemberi számában.

A rendőrség cáfolja az apa sztoriját a bokorban talált csecsemőről

A rendőrség cáfolja az apa sztoriját a bokorban talált csecsemőről

Választási törvény: gereblyére lép a Fidesz, vagy szétzúzza az ellenzéket?

Választási törvény: gereblyére lép a Fidesz, vagy szétzúzza az ellenzéket?

Bodolay Géza az SZFE Színházművészeti Intézetének vezetője

Bodolay Géza az SZFE Színházművészeti Intézetének vezetője