Tóta W.: A nemfideszes büszkeség napja
Nincs hatalmuk felettünk.
A reklámmal felérő címek pozitív eredménye a megnyitó és rendezvény népes közönsége; negatívuma, hogy a köztévé - pucérságról lévén szó - nem vállalta, hogy tudósítson a sajtótájékoztatóról és a vernisszázsról. Pedig már az első terem felold minden kételyt, és egyértelművé teszi, hogy nem hagyományos aktkiállításra léptünk be, hanem a lehetséges értelmezésekből kapunk ízelítőt. A Guerrilla Girls plakátszövege - Do women have to be naked to get into the Met. Museum? (A nőknek meztelennek kell lenniük ahhoz, hogy a Metropolitan Museumba bekerüljenek?) - jelzi, hogy hangsúlyos feminista olvasat következik, amit az irodalmár Jana Cvikovából és Jana Juránovából, valamint a képzőművész Eva Filovából álló kurátorcsapat összetétele igazolni látszik. Az intézmény részéről a több kulcsfontosságú kiállítás kurátoraként ismert Petra Hanáková vállalta, hogy művészbarátaival három értelmezési síkot teremtsen.
Stano Filko: Világtérkép I., 1967, SNG
Műértő
A felvonultatott 155 akt 19 szlovákiai képzőművésztől származik. Mindegyik nőket ábrázol, és mindegyiket férfi készítette - olajfestmény, grafika, rajz vagy a szitanyomat technikájával. Van itt Fulla-, Galanda- és Benka-akt, de láthatunk egy-egy művet Jakoby Gyulától, Jaszusch Antaltól, és olyan kortárs művészektől is, mint például Rudolf Fila, Stano Filko vagy Alex Mlynárcik. A XX. századi helyi modernista kánon meghatározó alkotói sorakoznak fel aktjaikkal, s kivételes alkalom nyílik ilyen tematikai és műfaji zárójelben szemügyre venni ennek az időszaknak a szlovákiai képzőművészetet.
Ha csak ezt vennénk észre, megfosztanánk magunkat a kiállítás sokkal hangsúlyosabb - feminista - olvasatától, amely a maszkulin és szexista szemlélet bírálatát adja. Ennek megjelenítése installáció tekintetében is elkülönül a hagyományos értelmezéstől. Comics-buborékba kerültek a festményekhez társítható kommentárok, amelyek egytől egyig a férfitekintetet veszik célba. Ahogyan haladunk a képek között és olvassuk a kérdéseket meg a válaszokat („Te mit gondolsz, ki van eksztázisban: a nő vagy a bika? Hát a festő!”), már-már reményt vesztve feladjuk - gondolván, hogy mindez csak egyoldalú tréfa. Ám ekkor nyílik meg előttünk egy további értelmezési lehetőség, amely a gyűjteményekben fellelhető művek nézőbarát, a modern művészettel viaskodó befogadók széles körét megszólító megközelítésmódját ajánlja.
A falra, a képek szomszédságába párbeszédek kerültek, grafikailag ugyancsak elkülönítve az előző két síktól, hogy a szellemesebbnél szellemesebb minibeszélgetések felfedjék egy-egy akt lényegét, a modern művészet és művészek szándékát. Kíméletlenül, ám nem bántóan, humort és szójátékokat sem mellőzve bontják le a művészettel szemben táplált hagyományos előítéleteket. A szövegek műtörténeti ismeretekre épülnek, ám végső, fonák formájukat a két író, Juránová és Cviková adta meg. A grafikai megoldások Eva Filová munkáját dicsérik, a művek válogatása pedig Hanáková bátorságán múlott.
Alex Mlynárcik: Arc de Triumphe, 1974 (montázs, magángyűjtemény)
Műértő
Természetesen ebből az alkalomból is vita tárgyát képezheti, hogy mennyire teljes a szlovákiai aktok áttekintése. Ám ezúttal nem a teljesség volt a cél, hanem a Szlovákiában rendhagyónak számító eszközökkel új olvasatokat kínálni, a gyűjteményekből ritkán előkerülő műveket újra láttatni; ugyanakkor némi intézménykritikát sem mellőzve tudatni, hogy az akt a múlt rendszer egyik kurrens gyűjteménygyarapítási tétele volt.
A női test meztelenségén túllépve végighaladunk a férfitekintet leleplezésén, a XIX. században botladozó művészetszemlélet korrekcióján, s eljutunk a Guerrilla Girls kérdésének parafrázisához: „A nőknek pucéroknak kell lenniük ahhoz, hogy a Szlovák Nemzeti Galériába bekerüljenek?” Ezt a konklúzióval felérő kérdést - mind a műtárgyvásárlás, mind az intézmény munkatársainak összetételét tekintve - nehéz fricska nélkül értelmezni. Petra Hanáková ezzel mintegy kioltja a kizárólagos feminista szempontot, ugyanakkor ezt az értelmezési lehetőséget is megőrzi. Az aktkiállítás újabb bizonyíték arra, hogy a pozsonyi Nemzeti Galériában egy új generáció szemlélete érvényesül: nem a szenzációt keresik, hanem az új muzeológia meghonosításának lehetőségeit. (Megtekinthető november 28-ig.)
Hushegyi Gábor
