A főleg tévéjátékairól ismert Tom Hooper nem először merített a brit történelemből. 2005-ben készült az Emmy-díjjal jutalmazott, kétrészes, Elizabeth című tévéfilmje, amely VIII. Henrik lányának, I. Erzsébet pályafutásának állított emléket.

A második világháború előestéjén játszódó A király beszéde VI. György trónra kerülésének kulisszatitkaiba avatja be a nézőket - jótékony homályba borítva az udvar politikai balfogásait. V. György élete végén idősebbik fiára hagyományozza a trónt, bár jól tudja, hogy Edvárd életvitele, gyanús nőügyei - például hogy egy kétszeresen elvált asszonnyal folytat viszonyt - nem erősítik az uralkodócsalád tekintélyét. Sokkal rátermettebb lenne Albert (Colin Firth), de az öcs szörnyű dadogása miatt retteg a nyilvános szereplésektől. Hogy enyhítsenek szenvedésein, Albert felesége (Helena Bonham Carter) felkeres egy beszédtanárt, az ausztrál gyarmatokról származó, kissé szabadszájú Lionel Logue-t (Geoffrey Rush). York hercege Mr. Johnson néven elkezdi a terápiát, de hamar kiderül, a dadogásnak sokkal inkább lelki, semmint fizikai okai vannak. Magánéletéről, lelki traumáiról azonban az udvari erkölcsökhöz híven nem beszélhet.

Tom Hooper közel kétórás filmje középpontjában a két férfi kapcsolata áll. Hogyan tudja Albert leküzdeni magában a gátlásokat, miként ismeri fel, hogy ő a legalkalmasabb a trónra. Mint azt az Oscar-jelölések is mutatják, Geoffrey Rush és Colin Firth meggyőző párost alkot, az előbbi testesíti meg az udvari etikettre, nemesi rangokra fittyet hányó, a maga erejéből felkapaszkodó szakembert, Firth pedig egyszerre tudja megmutatni a határozott, de a hagyományokat tiszteletben tartó politikust és az öniróniára és akár dühkitörésekre is hajlamos magánembert. Nem véletlen, hogy Firth megkapta a legjobb férfi alakításért járó Golden Globe-t. És hogy a színészparádé teljes legyen, Erzsébet királynőként Helena Bonham Carter szintén kiérdemelte, hogy a legjobb női mellékszereplőként jelöljék a filmvilág legismertebb elismerésére.

A film sikerét azt sem árnyékolta be, hogy rögtön bemutatója után kritikusai VI. György alakja és az ábrázolt politikai légkör történelmi hitelességét kezdték feszegetni. Többen kritizálták, hogy A király beszéde hallgat a trónról lemondó VII. Edvárd nácibarát magatartásáról, vagy például nagyobb hangsúlyt fektet VI. György és Winston Churchill barátságára, mint ahogy a valóság indokolná. Egyik bíráló egyenesen azt is kétségbe vonta, hogy valóban annyira dadogott volna a király, mint ahogy a filmben bemutatják. Történészek szerint az sem állja meg a helyét, hogy a film csúcspontjául szolgáló beszédet üdvrivalgó tömeg hallgatta volna a Buckingham Palota előtt.

A bírálatok ellenére az alkotók jó szándékát vagy a film dramaturgiai megoldásainak szükségességét senki sem kérdőjelezte meg, sőt a mozi hatására nagyapja történetéből könyvet író Mark Logue egy interjúban arról is beszámolt, hogy a stáb kilenc héttel a forgatás előtt megkapta Lionel Logue naplóját, amiben például a kezelés részleteiről számol be. Ez alapján a forgatókönyvíró, David Seidler és a rendező átdolgozta a kérdéses részeket, sőt konkrét idézeteket is átvettek. A könyv, amely szintén A király beszéde címet viseli, a napokban jelent meg magyarul a Gabó Kiadónál.

A 15 millió dollárból forgatott film mindenesetre kasszasikernek ígérkezik. A hírek szerint az Egyesült Államokban már a múlt hét pénteki premier előtt 59 millió dollár bevételt hozott. És hogy a Miramax alapítói által 2005-ben létrehozott Weinstein Company maximalizálja a profitot, Harvey Weinstein bejelentette, készül egy vágott verzió is a filmből annak érdekében, hogy az Államokban ne kelljen korhatárhoz kötni a megtekintését. Ennek áldozatai sajnos a finom modorú király káromkodásai lesznek, amelyek számos poént visznek a filmbe.