„A PPP-konstrukció felülvizsgálatával önmagában nincs baj, sőt, jónak tartom” - mondta a hvg.hu által megkeresett Mélyi József kritikus, kurátor, a Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége magyar tagozatának (AICA) elnöke. Szerinte az elmúlt években voltak olyan kiadások, amelyek a kelleténél jobban megterhelték az állami büdzsét - például a Művészetek Palotája, amit három éves építkezés után 2005 márciusában adtak át a közönségnek. „Gond azzal van, ha nem látszik a koncepció, és a döntések ad hoc jellegűek. Amikor az adófizetők pénzére hivatkozva próbálják újraértékelni az alkotásokat” - hangsúlyozta, felhívva a figyelmet arra, hogy nem vezet jóra, ha nem bízunk értékítéletünkben, megkérdőjelezzük a korábbi - szakmai véleményen - alapuló döntéseket. Arról nem is beszélve, hogy a modern művek kipécézése azt sugallja, hogy minden, ami absztrakt vagy nehezen definiálható, az értéktelen.

Mint az a Magyar Nemzet szombati, Egymilliárd „műalkotásokra” címmel közölt cikkében olvasható, a felsőoktatási PPP-beruházások kapcsán egymilliárd forintot költött kortárs művészeti alkotásokra az előző kabinet - közbeszerzési eljárás nélkül. A napilap szerint az elszámoltatási kormánybiztos, Budai Gyula a jövőben újabb ügyeket vizsgálna, és az ő hatáskörébe tartozna az is, hogy megállapítsa, a „különféle formabontó műalkotások megérnek-e az államnak öt-, tíz-, esetenként húszmillió forintot.” Az újságcikk narancssárgára festett falrészre és „néhány nagyobb méretű, egymás mellé helyezett átlátszó műanyag kockára - mint „modern” műalkotásra - hivatkozik.

„Ha így haladnak a dolgok, megvan a veszélye annak, hogy visszatérünk a hetvenes, nyolcvanas évek gyakorlatához: állami támogatás híján alternatív struktúrák, alkotóműhelyek jöhetnek létre” - vázolta az egyik lehetséges utat Mélyi József. „Ha ezután nem rendelnek absztrakt alkotásokat, mondván, úgyis központilag felülbírálják, mi minősül értékesnek, akkor jöhet majd a jól bevált gyakorlat: egy sokadik Szent István-szobor” – vélte az AICA magyar tagozatának elnöke. A másik - egyelőre elméleti - következmény véleménye szerint az lehet, hogy olyan helyzet alakul ki, mint annak idején Lengyelországban, amikor a konzervatív kultúrpolitika miatt a művészek egy része nemzetközi színtéren próbált szerencsét. Ebben az esetben a magyar művészek is az országhatáron kívül kereshetik majd a boldogulást. „Az illúzió, hogy közelítünk a Nyugat felé, lassan eltűnik” - tette hozzá Mélyi József.

Mi lesz a Magyar Universitas Programmal?

Az NFM kiemelt állami szerződéseket és támogatásokat vizsgáló főosztálya a Magyar Universitas Program keretében korábban meghirdetett, folyamatban lévő három (a Pécsi Tudományegyetem kollégiumi épületberuházásához kapcsolódó) kortárs képző- és iparművészeti pályázat elbírálását is felfüggesztette arra az időre, amíg felülvizsgálják az elmúlt évek PPP-beruházásait. Az elbírálások tervezett időpontja 2011 február - legalábbis ez olvasható a program honlapján.

Nyertes pályamű a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Kármán Tódor kollégiumában. Az alkotók: Bálványos Levente, Fóti Lázár, Varga György

http://www.art-universitas.hu

Az egyik elbírálás előtt álló pályázatot beltéri sík vagy dombormű megalkotására írták ki a Pécsi Tudományegyetem Rektori Hivatalának tanácsterme elé: létrehozására és elhelyezésére a rendelkezésre álló legnagyobb összeg nettó 9. 929 665 forint (plusz áfa) volt. Egy másik, a PTE Rektori Hivatalának díszkertjébe tervezett szabadtéri műalkotásra nettó 19. 394 608 forintot, míg egy beltéri domborműre nettó 15. 594 585 forintot szántak. A pályázatok beérkezési határideje 2010. december 10-e és 17-e volt.

„Hatvan pályaművet adtak be összesen, ám a zsűri nem tudta megtartani a bírálati ülést, mert az elbírálást felfüggesztették” - válaszolta megkeresésünkre a lebonyolításért felelős Építészfórum Kiadói Kft. munkatársa, hozzátéve, hogy jelenleg a vizsgálat eredményére várnak. Mint mondta, 2006 és 2010 között a felsőoktatási intézményekbe szánt 50-ből 47 műalkotás készült el, a 2010-es győztes pályaművek - a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudomány Egyetem oktatási épület beruházásához kapcsolódó három alkotás - még nem öltöttek testet. (A nyertes pályázatok az epiteszforum.hu-n megtalálhatók.)

Beltéri műalkotás a Szolnoki Főiskola campusán. Alkotók: Sugár János, Bori Bálint

http://www.art-universitas.hu

A Kortárs Képző- és Iparművészeti Pályázatokra (KKIP) beérkezett műveket a Magyar Universitas Programot létrehozó Oktatási és Kulturális Minisztérium által delegált Kortárs Művészeti Zsűri bírálta el. A korábban hattagú bizottság - Vargha Mihály építészmérnök tavaly márciusban elhunyt - egyelőre nem reagál a történésekre.

„Nincs okunk védekezni, ez egy nagyszabású, korszerű program volt” - mondta Fitz Péter, a Kortárs Művészeti Zsűri elnöke a hvg.hu-nak, hozzátéve, hogy egyelőre igen zavaros a kép. Mint mondta, az Építészfórum elküldte a művészeti beruházásokra vonatkozó adatokat a fejlesztési minisztériumnak, ám a kortárs alkotásokra fordított összegről a valósnak ellentmondó információk láttak napvilágot - Hegmanné Nemes Sára, az NFM államtitkára egymilliárd forintnyi „szétosztogatott közpénzről” beszélt a Magyar Nemzetnek. Fitz Péter ismeretei szerint ennek csak a feléről, valamivel több mint 500 millió forintról van szó. „A program nagy bajba nem fog kerülni, mert lényegében vége” - mondta, hozzátéve, hogy a pécsi beruházáshoz köthető három KKIP-pályázat - ami egy éve húzódik - volt az utolsó. „A PPP-programok sokba kerülnek - erre jó példa az akár 4500 látogatót befogadó MÜPA - érthető, hogy felülvizsgálják ezeket” - mondta Fitz Péter, hozzátéve, elengedhetetlen, hogy a vizsgálat tárgyilagos és koncepciózus legyen.

„Volt egy elbírálási határidő. A felülvizsgálat attól még rendben zajlott volna, ha a pályázatok elbírálása megtörténik, legfeljebb a szerződéskötés húzódott volna néhány hónapig” - közölte a zsűri elnöke, hozzátéve, nem érti, hogy miért hiányolják a közbeszerzési eljárást, hiszen a PPP-pályázaton nyertes beruházó vállalta, hogy a fejlesztések összértékének egy százalékát a létesítményekhez tartozó kortárs képző- és iparművészeti alkotások létrehozására fordítja.

„Noha nagyszabású, változatos munkák készültek, volt olyan művész, aki ráfizetett” - tette hozzá Fitz Péter, kifejtve, hogy az alkotás jellegétől függ, mennyi marad a művész zsebében: egy nagyméretű festmény kisebb anyagköltséggel jár, mint például egy szabadtéri kompozíció.