A cseh fővárosba látogatók több évtizede Franz Kafka, a Gólem, Tycho de Brahe mellett Alfons Mucha (1860-1939) művészete miatt tesznek meg több száz vagy ezer kilométeres távolságot. Prága belvárosa és elsősorban az Obecní dum nemcsak a cseh-morva mester eredeti műveit őrzi, hanem elsősorban a Mucha-képeslapok, -kávézók és egyéb attrakciók területe, Bécsre emlékeztetve, ahol ugyanez történik a Klimt-kultusz jegyében. A Műértő cikke.

Arra, hogy a csehek az üzleti siker mellett a művészre is büszkék, abból következtethetünk, hogy az EU soros elnöksége évében, 2009-ben Mucha-kiállításokkal jelentek meg többek között Budapesten, Bécsben, Münchenben. A kiállítássorozat azonban azt is felveti, hogy mindez egy tudatos, az üzleti szféra sikerein felbuzdult országimázs-építés eszköze volt. A Szépművészeti Múzeum Mucha-tárlata a „képeslapos” művészt jelenítette meg, mindössze egy-két mű jelezte, hogy az életmű nemcsak a párizsi és amerikai plakátok, hanem a szláv gondolat felkarolása miatt is jelentős lehet.

A Lajtán túl sokkal árnyaltabb és a teljesség igényével megfogalmazott, a szentimentalizmuson túllépő koncepció érvényesült. A bécsi és a müncheni kiállítás is az iparművészeti teljesítményt állította középpontba, beleértve a Szent Vitus-székesegyház üvegablaktervét és Bosznia-Hercegovina nemzeti pavilonjának belső látványtervét a párizsi világkiállítás alkalmából. A teljességhez járult hozzá a Szláv eposzból származó két óriásvászon és a pánszlávizmus ideológiáját képviselő terjedelmes műcsoport szerepeltetése. A végén csattant az ostor: a Mucha-túra a brnói Morva Galériában ért véget, ahol a kurátori koncepcióban a nemzeti gondolat játszotta a főszerepet.

Egy év, egy életmű és három, alapjaiban eltérő kurátori és ideológiai koncepció! Ezek után érdemes odafigyelni, milyen pozíció illeti Muchát a cseh műtörténetben, illetve arra, hogy Prága városa miként látja el a hagyaték gondnokságából eredő kötelezettségeket. A mester világhíre és üzleti sikere nem lágyítja meg a cseh szakemberek szívét. Helyét a szecesszióban, azon belül is az alkalmazott művészetben határozzák meg, s ezen a tényen az sem változtat, hogy főművének Mucha a Szláv eposzt tekintette. Tehát azt a húsz hatalmas méretű vásznat (a hét legnagyobb 8,1x6,1 méter), amelyet párizsi és amerikai évei után Csehországban alkotott 1910 és 1928 között.

Alfons Mucha: A szláv nyelvű liturgia bevezetése, 1912. (Tojástempera, olaj, vászon, 610x810 cm)
©

A szlávok és a cseh nemzet mitológiáját feldolgozó ciklus nem épült be sem a cseh nemzeti tudatba, sem a művészeti kánonba. Ennek fő okai, hogy a múlt század elején a cseh közgondolkodás már levetkőzte a nálunk még eleven nemzeti szentimentalizmust, és hogy a korabeli cseh művészet együtt lélegzett Párizzsal, amit az újonnan létrejött Csehszlovákia kultúrpolitikája is támogatott. E két tényező számlájára írható az a tartózkodó magatartás, amit a főváros tanúsít, ugyanis 1928-ban Mucha végrendeletében az utódállamnak ajándékozta több művét, így a Szláv eposzt is, egyetlen feltétellel, hogy Prága méltó módon állítja ki a húsz vásznat. A Mucha Múzeum időről időre vita tárgya; s bár a leszármazottak is sürgetik a megoldást, terveknél és ötleteknél tovább nem jutottak: a műtörténeti megítélés gátját veti a nagy közberuházásnak. Ezért a művek gondozója, a Fővárosi Galéria (GHMP) 1963-ban letétbe helyezte a vásznakat a Moravsky Krumlovi kastélyban.

Több mint négy évtized múltán, az áprilistól októberig látogatható kiállítás ismét felkorbácsolta a kedélyeket, mivel szakemberek szerint a vásznakat nem megfelelő környezetben helyezték el. A kastély tervezett felújítása lehetőséget kínált egy külföldi körútra, például Japánba, amit a Mucha-örökösök lelkesen támogattak. Sőt az ázsiai partner még a restaurálás és szállítás költségeit is magára vállalta a kölcsönzés fejében, ám Prága nemet mondott. Helyette egy fővárosi kiállítás terve merült fel, amivel sem az örökösök, sem a krumloviak nem tudtak azonosulni. Előbbiek az évtizedek óta halogatott végleges elhelyezés miatt, utóbbiak a több évtizedes gondoskodás és várható bevételkiesés miatt. A múlt év őszén - méltatlan huzavona, első- és másodfokú jogi csaták után - az első öt, szállításra előkészített vászon végül nem hagyhatta el a kastélyt. A helyzet csak idén rendeződött, a művek gondnoka elszállíthatta a képeket, és bemutathatja a prágai Nemzeti Galéria Vásárcsarnokában (Veletrzní palác), a maradék 15 vászon pedig Moravsky Krumlovban várja a látogatókat.

Prága ambivalens magatartása alig érthető: egyrészt nem hajlandó teljesíteni a művész végakaratát, mert művészeti aggályai vannak, másrészt mindenáron érvényesíteni akarja tulajdon- és gondnoki jogát, s közben a többi érdekelt érdekeit ignorálja. Úgy tűnik, a közönség még sokáig várhat arra a látványra, amiben legutóbb 1928-ban lehetett része a cseh fővárosban. A vita hozadékaként a Szláv eposzt 2010. november 8-án védetté nyilvánították, így a kultusztárca beleegyezése nélkül semmi nem történhet vele. Felszínre került a cseh történetírás nemzeti és germánellenes szentimentalizmusát preferálók, illetve a csehszlovák államiság alapjait jelentő liberális demokrácia híveinek ellentéte. Egy már most biztos: a végtelen történet újabb évadja semmit nem változtatott azon, hogy a nemzeti múlt dicsőségét hirdető ciklus továbbra sem lesz olyan búcsújáró hely, mint Magyarországon a Feszty-körkép. (A kiállítás Prágában május 22-ig, Moravsky Krumlovban május 1. és szeptember 30. között tekinthető meg.)

Hushegyi Gábor

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Kult

Csak az a szép zöld gyep…

Noha több mint egy évtizede csak Lakástrendként emlegetjük a Lakástrend és design kiállítást, mégis meglepő, hogy eltűnt a rendezvény hivatalos nevéből a „design” szó - igaz, azt sem tudni pontosan, mikor keveredett oda. A Műértő cikke.

Kult

Megjelent a Műértő áprilisi száma

Transzparencia a Vasarely Múzeumban, Maurer és Gáyor az A22 Galériában, Böhm és Haász Pakson, Erdélyi Gábor a Raiffeisen Galériában, Lucien Hervé a Szépművészetiben. Álomférfiak Hamburgban, Glenn Ligon New Yorkban, Eva Schlegel, Mel Ramos és Roy Lichtenstein Bécsben. Mindez és sok minden más a Műértő áprilisi számában.

Kult

Fekete-fehér, igen-nem

Azt olvassuk: „I am a man”, és visszakérdezünk: ember vagy férfi? Ember és nem állat? Vagy emberebb az embernél, esetleg férfibb a férfinál? És ki az, aki beszél? Glenn Ligon, aki 1988-ban egy fehérre kent vászonra stencilezte a fekete szöveget? Vagy azok a fekete kukások, akik 1968 áprilisában, Memphis belvárosában „I am a man” feliratú táblákkal tüntettek fizetésemelésért egy szemétszállító cég épülete előtt? Esetleg Martin Luther King beszél, aki 1968 áprilisában Memphisbe utazott, hogy a sztrájkolókat támogassa? A Műértő cikke.

Orbán válasza alapján nem úgy tűnik, hogy Lázár János átveszi Kásler helyét

Orbán válasza alapján nem úgy tűnik, hogy Lázár János átveszi Kásler helyét

Nem veszi át az EP-mandátumát a bukott osztrák alkancellár

Nem veszi át az EP-mandátumát a bukott osztrák alkancellár

Tárgyalásán lett rosszul, meghalt a megbuktatott egyiptomi elnök

Tárgyalásán lett rosszul, meghalt a megbuktatott egyiptomi elnök

Matteo Salvini az amerikai alelnökkel találkozott, de Trumpnak udvarolt

Matteo Salvini az amerikai alelnökkel találkozott, de Trumpnak udvarolt

Idén is betiltották Isztambulban a meleg méltóság menetét

Idén is betiltották Isztambulban a meleg méltóság menetét

Női frakcióvezetője lett az európai szociáldemokratáknak

Női frakcióvezetője lett az európai szociáldemokratáknak