A Liszt Múzeum 1986-ban jött létre, a Zeneakadémiának ekkor sikerült visszavásárolni a Vörösmarty utca és az Andrássy út sarkán álló épületet, amely a budapesti Zeneakadémia épületeként szolgált 1875 és 1907 között, és amelyben tanított Liszt Ferenc, Erkel Ferenc, amelyben tanult Bartók Béla és Dohnányi Ernő. Erkel egykori lakásában ma a Liszt Múzeum és Kutatóközpont igazgatójának irodája található, itt beszélgetünk Domokos Zsuzsannával,
aki 2009-ben vette át a vezetői feladatokat.

A Vörösmarty utcai épület őrzi a nemzetközi viszonylatban is az egyik legjelentősebb Liszt-anyagot, az itt kialakított műhely számos nemzetközi hírű Liszt-kutatónak ad feladatot, igaz, sokkal jobb eredményeket lehetne elérhetni, ha még több szakembert foglalkoztathatnának. A komoly anyagi gondokkal küszködő Zeneakadémia részlegeként ma különösen nehéz a helyzetük. Még nem sikerült a közgyűjteményeket illető támogatást kapniuk a minisztériumtól, mivel pedig a fenntartó Zeneakadémia csak normatív támogatásban részesül, így saját magának kell kigazdálkodnia a múzeum fenntartására fordítható összeget.

Liszt különleges íróasztala a Vörösmarty utcai múzeumban

Liszt Emlékmúzeum és Kutatóközpont

A Liszt Múzeumra évente tizenötezer látogató kíváncsi, az idei Liszt-évben ez a szám minden bizonnyal magasabb lesz. Állandó kiállításuk Liszt otthonát ismerteti meg a látogatóval, valamint a múzeum megnyitása óta rendeznek szombat délelőtti koncertmatinékat. Az Azon vannak, hogy a Zeneakadémia tanáraival és fiatal tehetségeivel továbbra is intenzív maradjon a kapcsolatuk.

A koncertsorozaton kívül, Liszt születésnapja alkalmából, október 21. és 23. között fesztivált rendeznek minden tanszak, a magyar Liszt-játékosok színe-java részvételével. „A budapestin kívül talán Weimar a legfontosabb Liszt-emlékhely – meséli Domokos Zsuzsanna. Az olaszországi Liszt-kutatást Bolognában fogják össze, de Franciaországban, Ausztriában, Amerikában, Németországban is komoly művelői vannak ennek a területnek. Az életmű olyan sokrétű és szerteágazó, hogy még mindig vannak – valószínűleg mindig is lesznek – feltáratlan részei, fehér foltjai.

A művek legteljesebb katalógusa hatvanhárom elveszett műről ad számot, többek között egy Reményi Ede számára írt hegedűversenyről, 1860-ból. A Liszt-hagyaték legbecsesebb darabjai a szerzői kéziratok; a budapesti múzeumban főleg olyan művek autográfjai találhatók, amelyeket Liszt Pesten fejezett be. Liszt itt őrzött könyvtára a zeneszerző az 1860-as évektől haláláig vásárolt, illetve kapott könyveit foglalja magában, amelyeket postán hozatott weimari, római otthonaiból. Ezek elsősorban egyházzenei munkák, sok közülük a gregorián témájú – némelyikben a zongoraművész–zeneszerző jegyzetei fedezhetők fel –, de találhatók életrajzok, teoretikus művek, esztétikai munkák is.

 A Liszt-kutatás elsődleges feladata a tematikus, átfogó műjegyzék létrehozása, ez tartalmazza a legfontosabb információkat a műkezdetek rövid kottaidézeteivel, a művek keletkezési idejével és helyével, az autográf lelőhelyével, az első kiadás, az átdolgozások adataival, valamint a műhöz kapcsolódó referenciákkal, elsődleges forrásokkal. Liszt esetében ez különösen összetett munkát igényel – hiszen számos műve több változatban létezik –, és csak nemzetközi összefogással valósítható meg. Ezek az összefogások jól működnek a Liszt-központok között, példázzák ezt a múzeumban évente megrendezett tematikus kiállítások is, amilyen például a 2012 márciusáig látható Liszt és Budapest.

Várkonyi Tamás
Gramofon