„Jó dolog a cenzúra” - mondja a friss irodalmi Nobel-díjas

A Londoni Könyvásáron a Grantának adott interjújában az 57 éves Mo Jen, aki ma kapta meg a Nobel-díjat irodalmi életművéért, azt nyilatkozta, hogy a cenzúra csak segít a fantáziadúsabb történetmesélésben. Aki csak a könyvek fülszövegeit olvassa, pontosan érti, mire gondol: munkái egyértelmű társadalom kritikák és politikai állásfoglalások, anélkül, hogy a kínai pártkatonáknak aggódniuk kéne egy befolyásos ellenálló miatt. Reinkarnációkkal, időutazással és idősík-ugrásokkal kerüli meg, hogy tetten érjék. Csendes tolvaj, aki ki-be surran a rendszer nyitva hagyott ajtóin.

Vagy éppen támogatja a rezsimet? A Financial Times gyorsan reagált a győzelem hírére, és egy olyan Mo Jen portrét köröztet a világban, amelynek tárgya egy rendszerhű entelektüel.

Talán ez az oka annak, hogy konkrét ellenség, ha akad, az a megszálló japán katonákban ölt testet. A cenzúra tehát abban segíti az írót, hogy felfedezze a politikai regényírás alkímiáját, hogy történetei sose fogyjanak ki, és kalandtúrára vigye az olvasókat, véli a koszorús szerző.

Élet és a halál, ami elemészt engem

hvg.hu

"Hallucinációkkal kevert realista", e műfajjal azonosította a Svéd Királyi Akadémia díjátadója Mo Jent. Valóban, elégtelen annyiban meghatározni a valóság és fantáziavilág határvidékére helyezett történeteit úgy, mint a fikció. Az Élet és halál, ami elemészt engem (magyarul nem jelent meg, a cím tükörfordítás az angol változatból) könyvében egy kegyetlenkedő földesúr pokolra kerül, ott megkínozzák, majd visszaküldik a földre, hogy több háziállat képében újra és újra megtanulja, milyen abban a világban élni, ahol eddig szerencsétlenebb szereposztásban sanyargatott másokat. Látomásszerű történelmi igazságosztás.

A hallucinációkon túl idősíkugrások is elő-előfordulnak. A Fokhagyma balladákban a múlt családi környezetben, a jövő elnyomó rendőrállamban játszódik. Az utóbbi érában nem is feltétlen a legmagasabb döntéshozók börtönzik be és kínozzák meg a szabadságra éhes tömegeket, hanem a középszintű hatalmaskodók, bürokraták, akik mindig a lehető legegyszerűbb módját választják a rend fenntartásának.

A szex, a szerelem, és a család, a legintimebb környezetben megélt tapasztalatok sosem választhatóak el a történelemtől. Az a történelmi tragédia itatja át a könyveket, amit mi is ismerünk Európából. A történelem és a nagypolitika legnagyobb erőszaka rajtunk az, hogy ránktöri az ajtót, ahogy Kaffkánál is bent ülnek a hivatalnokok a szentek szentjében, ahol a főhős éppen szeretkezne egy jót. A Nagy mellek, széles csípők című könyvében a lánytestvérek seregében felnövekvő fiú édesanyja mellei és teje után áhítozik, amikor a japánok ellepik vidéki otthonukat és kegyetlenkedésbe fognak.

Vörös cirokmező

hvg.hu

Az irodalmi kitüntetés 111 éve alatt, ő az első kínai, aki hazájában kapta meg a díjat. Bár Gao Xingjian 2000 kínai születésű, de francia állampolgárként él. Nem csoda, hogy számunkra ismeretlen, a nagy könyvértékesítők honlapján nem találjuk meg műveit – most még nem.

Ami a magyar közönség számára talán ismerős, az a Vörös cirokmező, egy 1987-ben készült film. A Berlinben Arany medvét nyert mozit az „ötödik generációhoz”, vagyis a kulturális forradalom hamvaiból szárnyat bontó nemzedék filmese, Zhang Yimou rendezte, aki a sokkal populárisabb Hős (főszerepben: Jet Li) című történelmi akció eposzt dirigálta. A történet több generáció küzdelmét fogalmazza meg, ismét vidéken, ismét japán megszállással, ismét arra törekedve, hogy a nagypolitika ostromait kiállja a család.