Eredetileg Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház júliustól kinevezett vezérigazgatója és Verebes István színész-rendező is benne lett volna abban, hogy együtt beszélgessenek Rónai Egonnal az ATV Reggeli Start Plusz című műsorában kedden reggel, Verebes azonban végül másképp döntött, mindezt pedig a felvétel előtt történtekkel indokolta.

Miután a műsorvezető figyelmeztette Verebest, hogy amit elmesél, arra Vidnyánszky Attila nem tud reagálni, mert már elment, a rendező azt mondta: amit mond, nem cáfolható, csak igazolható. Verebes 1993-94 táján találkozott utoljára Vidnyánszky Attilával, saját elbeszélése szerint a következő körülmények között:

"1993-94 táján átjött Beregszászról Nyíregyházára - ahol én színházigazgató voltam - az ő akkori igazgatójával szerényen, kedvesen, rokonszenvesen. Mi akkor úgy segítettük a beregszászi színházat, hogy játszhattak nálunk havi egy-két előadást, és ez jó pár százezer forinttal segítette őket. Ez így volt helyes, mert nagyon nehezen éltek. Fát vágtak az erdőben, hogy fűteni lehessen."

Dölyfösen ült, és várt

Verebes a mostani találkozást ezzel szemben így írta le a műsorban: "Amikor ide bejöttem, azt mondta: szervusz. Én húsz évvel vagyok idősebb nála. Dölyfösen ült, és várta, hogy majd én megszólalok."

MTI / Zih Zsolt

A rendező azt mondta, nem kell hálásnak lenni, de úgy érezte, a helyzetből fakadóan Vidnyánszky feltehette volna a kérdést: hogy "hogy vagy?", vagy "mi újság?". "Nincs nekem semmi bajom Vidnyánszky Attilával, de ha a magyar színházi életben valaki beleül egy székbe, akkor azonnal dölyfösen kezd viselkedni" – magyarázta Verebes.

Hazafi Zsolt, a műsor főszerkesztője a hvg.hu-nak azt mondta, ő a helyszínen annyit látott, hogy amíg Vidnyánszky ült és várakozott, megérkezett Verebes István, leült, elővett egy könyvet, és elkezdett olvasni. A két interjúalany nem beszélgetett egymással. Amíg ezt Verebes István sértőnek élte meg, addig a szerkesztő lapunknak azt mondta: Vidnyánszky nem alázta meg a viselkedésével rendezőtársát.

Verebes a fentiek mellett azzal sem tud azonosulni, hogy Vidnyánszky Attilának az előtte lefutott interjú alapján már van Budapesten saját közönsége.

"Azt hallom, hogy neki már van közönsége. Én 45 éve csinálom ezt a szakmát, de nekem nincs közönségem. Van a közönség, és vannak előadásaink. Az a közönség megy a Vidnyánszkyhoz is és az Alföldihez is, és én ezt szeretem. De ez nem az én közönségem. Általában nem szeretem az egyes szám első személyben való fogalmazást. Az nem építő jellegű” – magyarázta a rendező, majd hozzátette: "Én azt gondolom, mindannyiunknak kicsit szerényebbnek kéne lennie, és nem szabadna elfelejteni, hogy mik voltunk."

Vidnyánszky nagy beismerése

A vele készült interjúban Vidnyánszky Attila beszélt a Nemzeti Színházban tervezett változásokról, és víziójáról. Arra a nyitó kérdésre, hogy a frissen kinevezett igazgató miként viseli, hogy bár az közmegállapodás, hogy kiváló rendező, remek színházcsináló, és jó tanár, mégis érik támadások, Vidnyánszky azt mondta: nehéz megszokni.

"Számítottam támadásokra, de ilyen fokú, ilyen széles sávban mozgó össztűzre nem. Alapvetően nem egy torzsalkodó, harcoskodó ember vagyok. Akik együtt dolgoznak velem, azok tudják a színházban, hogy nálam béke van, és igyekszem a konfliktusokat nem kiélezni, hanem megszüntetni" – magyarázta.

Arra a kritikus megjegyzésre, hogy sok dologban maga Vidnyánszky is "tokostul ment a házba", és kinevezésekor elhangzott a szájából többek között az is, hogy a Nemzeti Színházban "jókat fog jobbakra cserélni", a rendező elismerte, hogy ez egy ügyetlen, és szerencsétlen kijelentés volt. "Biztos, hogy az ember mond nem jókat, és szokni kell azt, hogy minden vesszőjére és hanglejtésére figyelnie kell. Most azt érzem, hogy egy komoly apparátus figyeli minden megnyilvánulásomat" – tette hozzá.

Állítása szerint ezzel az ominózus kijelentéssel csak azt próbálta jelezni, hogy szakmai döntéseket fog hozni. "Egy csapatot épített fel Robi is, én is egy csapatot építek. Az ember a saját csapatával tudja azt elérni, amit célul tűzött ki" – magyarázta.

Nem titkolózik

Vidnyánszky azt is elmondta, hogy nem akarja lecserélni az egész csapatot a Nemzetiben, a jövő héten szeretne találkozni a társulattal, akiknek részletesen elmeséli majd a programját. "Kérdezhetnek, én válaszolok, és ez alapján eldönthetik, hogy maradnak-e, vagy sem. Aztán én is nyilván meghozok fontos döntéseket. Előadásokat fogok nézni a jövő héttől, úgyhogy elindul a munka" – vázolta a közlejövő programját.

A társulat összetételével kapcsolatban úgy fogalmazott: "Jönnek Debrecenből is és Beregszászból is, de nem cserélek le mindenkit, remek színészek, remek alkotók vannak a színházban. Nekik meg kell érteniük, amit akarok, és vállalniuk kell azt, amit én szeretnék csinálni. Ha vállalják, amit csinálok, akkor szövetségre lépek velük. Kompromisszumkész vagyok, azt hiszem" – tette hozzá.

Azt, hogy mely darabokat tartja meg, szintén attól teszi függővé, hogy melyik színészek maradnak a társulatnál.

Túry Gergely

"Van közönségem Budapesten"

Arra a kérdésre, hogy látott-e élőben előadást a Nemzeti Színházban, azt mondta: csak nagyon keveset, amit nem is titkol, de akkor sem érezte jól magát a nézőtéren. Ezzel együtt továbbra is úgy érzi, hogy mindenféle színháznak van létjogosultsága, így az Alföldi-félének is.

Azzal kapcsolatban ugyanakkor már komoly kétségeket fogalmazott meg, hogy a Nemzeti Színháznak valóban 120 ezres-e a közönsége. Szerinte inkább 20 ezer emberről van szó, illetve 10 ezer törzsnézőről. Állítása szerint nem cél a közönség lecserélése, ehelyett örülne, ha a mostani közönség bizalmat szavazna neki, és esélyt adna arra, hogy az a fajta színház is tetsszen neki, amit ő képvisel.

Vidnyánszky nem fél attól, hogy a váltással az történne a Nemzetiben, mint az Újszínházban, vagyis hogy jelentősen csökken a nézőszám. Ahogy fogalmazott: nagyon sokat játszott a fővárosban, és neki "van egy közönsége Budapesten".

A rendező arról is beszélt, hogy a jövőben a támadások ellenére is szeretné bebizonyítani, hogy a konzervatív, vagy jobboldali gondolkodás is lehet újító, illetve hogy a valóság nem olyan rossz, mint ahogy azt sokan feltüntetik.

Arra a kérdésre, hogy a Nemzeti vezetőgárdájába delegált Eperjes Károly-Pálffy István-Ablonczy László triót ő választotta-e mega mellé, vagy készen kapta őket, azt mondta, ez az ő döntése volt egy hosszú tárgyalási folyamat eredményeként.

Az interjú végén azt a kulisszatitkot is elárulta, hogy nem fog a büfébe járni, vagy sörözni, ehelyett hazamegy a gyerekeihez. Arra a felvetésre, hogy így a belső pletykák sem jutnak majd el hozzá, azt mondta: sajnos így is eljutnak.

Elveszett tisztelet

Verebes István a kettejük között felvázolt helyzeten kívül a színészekből és rendezőkből létrejött, tízfős Jelen-lét Színházi Egyesület néven futó csoportról is beszélt, amely azért szerveződött, mert aggódnak a magyar színjátszásért. A szakember ugyanakkor úgy véli: ez a szakma nem ebben a kettő, nyolc, vagy húsz évben vesztette el a tartását. A folyamat negyven éve tart.

Nem céljuk, hogy megmentői legyenk az erkölcsnek, nem akarnak ítéletet hozni, de elkezdenek figyelni.

Verebes szerint a szakma tagjainak önvizsgálatot kell tartania. "Mit szúrtunk el? Hogy döntöttünk le szobrokat?" Azt mondja, elveszett az egymás iránti tisztelet, holott tisztelniük kéne Alföldi és Vidnyánszky pályáját is.