Nehéz magyarázni pusztán az anyagiakkal Jamie Woon esetét. Az egyedi pályaívet befutó, tehetséges, harmincéves férfiember Nagy-Britanniában született és él – egy maláj-kínai apa és egy skót-ír anya (a kelta énekesnő, Mae McKenna) gyermekeként. Számait, amiknek a szövegeit is ő maga írja, egyedül készíti, programok, samplerek, gitárok s minden más megszólalásra alkalmas eszköz (például a saját teste) segítségével.

A Youtube-on lett igazi sztár, és megtette a magyaroknak azt a szívességet, hogy a Lady Luck Budapesten rögzített klipjével első osztályú országimázst alkotott számunkra (8,3 millióan nézték meg a videomegosztón). Beutazza székesfővárosunk markáns tömeges közlekedési lehetőségeit, ácsingózik villamoson, kapaszkodik a metróban, ül taxiban. Egyértelmű, hogy a tömegközlekedős hungarikumok királya. A 2011-es, második Mirrorwriting című albumáról való szám klipjét a „Ninja” fedőnevű rendezői duó – Tim Grabham és Suridh Hassan – jegyzi, Pest-ötlete tőlük ered.

Nem ő az egyetlen popsztár, aki Budapest természetes díszletei között forgatott klipet. Michael Jackson 1995-ös Hősök terei forgatása eleven emlékként él a környékbeliekben, valószínűleg nem bánják, hogy a sztár HIStory című albumához készült promóciós kisfilm jelentősen másnak és nagyobbnak mutatja a teret, mint amilyen valójában.

A férfihírességek mellett a hölgyek sem maradnak le, mi több, Katy Perry Firework című számához készített, részben a Várban, az Astoriánál és a Heim Pál Gyermekkórház előtt forgatott videó 372 milliós nézettségével a legnagyobb érdeklődést vonzó magyar vonatkozású mozgókép-anyag.

Ha nem is ekkora, de igen fokozott érdeklődés – közel 74 millió néző – kíséri a Disney-lányból színész- és énekesnővé avanzsált Selena Gomez Round and Round című számát. Gomez kisasszony azon sztárok táborát gazdagítja, akik ha már nálunk jártak egy turné, vagy egy filmforgatás keretében (Gomez a Csajok Monte Carlóban című vígjátékát forgatta Magyarországon), rögzítettek egy videoklipet is. Nem kizárólag praktikussági alapon, hanem a szívükre hallgatva. Az említettek mellett Arashnak (Pure Love), Gwen Stephanynak (Early Winter), Lenny Kravitznak (Dancing Till Dawn) és különösen Jovanottinak (aki három klipjét vette fel hazánkban: Mi fido di te, A te, Tutto l’amore che ho) is megtetszett Magyarország, megtetszett Budapest.

Budapest, a filmfőváros

Persze nem csak videoklipekben látjuk viszont a magyar fővárost. Szinte már közhely, hogy a nemzetközi filmesek vigyázó szemeiket egyre sűrűbben vetik fővárosunkra, általában véve Magyarországra. Ennek a financiális okai mellett – az adó-visszatérítés, továbbá, hogy az amerikai és nyugati helyszínekhez képest a statisztéria, a díszlet, de egy kifli is kevesebbe kerül – még két érvet említhetünk meg: a hazai szakértelmet és Budapest sokarcúságát. A magyar főváros változatos alakításokra képes, sok mindent el tud játszani, fura mód legkevésbé önmagát. Ritka alkalom, amikor a vásznon Budapest Budapestként köszön vissza, ezért mondhatjuk a magyar mozgókép szempontjából „filmtörténeti” jelentőségűnek a 2002-es Én, a kém című Eddie Murphy akcióvígjátékot.

A hazai szakértelem közismert, ügyesek és jók vagyunk, a nélkülözhetetlen filmes infrastruktúrát pedig újabban nemcsak a nagy múlttal rendelkező Mafilm-gyár zuglói és fóti telepe jelenti, hanem a rákospalotai Raleigh Studios Budapest és az etyeki Korda Filmstúdió. Előbbiben rögzítették például a Keanu Reeves nevével fémjelzett 47 Ronin című szamurájfilmet, vagy láttak neki a közelmúltban Jonathan Rhys Meyers főszereplésével készülő Dracula című NBC-sorozat munkálataihoz. A Kordában készült a Jeremy Irons-os Borgiák-széria.

„Kis Hollywood” mégsem válik feltétlenül Budapestből, mivel már Csehországban is létezik a Közép-Európában hosszabb ideig egyedül álló, a külföldi produkcióknak – bizonyos alapfeltételek betartásával – adott magyarországi filmadókedvezmény. A bolgárok és litvánok pedig Európában a legalacsonyabb árakkal csábítják a messze földi filmeseket, de újabban a horvátok és a szerbek is visszautasíthatatlan forgatási ajánlatokat tettek.

Tény, az amerikai filmeseknek bőven megéri nálunk, vagy Európa ezen régiójában forgatni, még akkor is, ha a rögzített anyagot nem hasznosítják, ahogy ez Brad Pitt Z világháború című filmjének tavaly Kőbányán felvett és utóbb kivágott jeleneteivel történt. A 400 millió dolláros – 90 milliárd forintos – költségvetésből telik rá. Valószínűleg minden idők legdrágább vágóképe született meg: a kőbányai „zombipusztítás” képei egy pár másodperces moszkvai híradójelenet erejéig láthatók egy filmbeli tévén. Csak a fel nem használt magyarországi forgatás árából több hazai játékfilm kitelne…

Kóla, tea, rágó

A nagyjáték- és tévéfilmek területén érzékelhető regionális konkurenciaharc mutatkozik meg a reklámfilmeken is. Nem pusztán a tévénkben látható produktumok kapcsán, hanem az itt forgatott, de csak más országokban vetítésre kerülő, számunkra csupán a videomegosztó csatornákon megtekinthető kis opusokkal.

Itt is a szakértelem és a költséghatékonyság a döntő érv, így készült a – nálunk is sugárzott – óriástélapós Coca Cola-, az Antonio Banderasos Orbit-, vagy a Hugh Jackmant „felpofozó” Lipton jegestea-reklám. A teakampány ugyancsak Pesten forgatott másik Jackman-filmje, amikor a sztár egy levakarhatatlan rajongóval találkozik kocogása közben, nálunk nem került vetítésre. Magyarországon készített, de itt be nem mutatott propagáló filmekkel rendelkezik – többek között – a Canon, a Carlsberg, a The Economist, a Jeep, a Microsoft, a Milka, a Nokia, az Opel, az Orange, a Prada, a Pure Blonde, a Toyota. Olykor inkább szabályszerű kisfilmet alkotva, ami többet mond el, például a budai helyszínekről, mint az adott termékről.

Így ezek a reklámok végül is jó országimázs-építők. Csakúgy, mint az itt felvett nagyjátékfilmek, és popzenei videoklipek.