Sír, legyint, ünnepel? Mennyit ér a félévi bizonyítvány?
Múlt pénteken volt a tanév első félévének utolsó napja, e héten pedig minden iskolás megkapja a bizonyítványát. De mit mutatnak az érdemjegyek? Mennyire vegyük komolyan szülőként azt a matek kettest? Mivel ad többet a ma már csak néhány iskolában bevett gyakorlat, a szöveges értékelés? A hvg.hu pedagógusokat, szülőket, pszichológust kérdezett, hogyan ne váljon a tanév felezőpontja rettenetté.
Az iskola egy abnormális hely: az kérdez, aki tudja a választ, attól, aki nem, vagy nem biztosan – szól a régi bon mot. Némileg ennek az érdemjegyekre kiterjesztett változata pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy még ma is azt vizsgáljuk és azt osztályozzuk, mit nem tud a gyerek, ahelyett, hogy arra figyelnénk, mit tud.
A napokban kiosztott félévi bizonyítványokat sok diák óriási szorongással várja a család – felsőbb évfolyamokon az iskolai továbbhaladás – nyomása miatt, de nem feltétlenül kellene a január végének ilyen stresszes időszaknak lennie. Ha a pedagógus nem büntetőeszköznek használja az osztályzatokat, esetleg az érdemjegyek mellett szóban is indokolja, mit jelent az a matek hármas, ha a szülő nem veszi annyira komolyan az intézményt és inkább a gyerekére koncentrál, mintsem a jegyekre, akkor kifejezetten hasznos lehet egy ilyen visszajelzés. Van, ahol nem is hisznek az érdemjegyekben, és – iszonyú munkát magukra vállalva – szövegesen értékelik a tanulók féléves teljesítményét, előrehaladását, lemaradását.
A nemzetközi mérések azt mutatják, hogy a magyar diákok az OECD-átlag alatt teljesítenek, és nem is szeretnek iskolába járni. Sokan úgy vélik, az iskolai vasszigor, a keményen kiosztott érdemjegyek változtathatnak az előbbin, miközben az utóbbinak nem tulajdonítanak jelentőséget (a köznevelési államtitkár a PISA-eredmények ismertetésén egyenesen azt állította, hogy a korábban általánosan bevezetett szöveges értékelés miatt romlottak a teljesítmények), pedig aligha ilyen egyszerű a megoldás.
Mit jelent a félévi bizonyítvány? Hogyan viszonyuljunk hozzá szülőként, diákként, pedagógusként? Erről kérdeztük a szakembereket.
Lányi Marietta, a Klebelsberg Kunó Általános Iskola és Gimnáziumban működő Gyermekek Házának igazgatónője:
Bizonyos időszakonként jó a visszatekintés, egy-egy szakasz értékelése. A félévi értékelés diagnosztizáló jellegű, arra fókuszál, mit értünk el eddig, mi a további cél, teendő. Ez tanárként is fontos visszajelzést jelent, hiszen nemcsak a tanulók, hanem a mi munkánk is értékelésre kerül valahogy. Fontos, hogy a félévi értékelés nem lezáró jellegű, inkább egy adott állapotot, eredményt bemutató fejlődési beszámoló. A Gyermekek Háza első 6 évfolyamán szöveges értékelést kapnak a gyerekek. A tanulók is értékelik saját munkájukat, önértékelést írnak (Véleményem félévi munkámról).
Az értékelők kiosztása után szülői fogadóórákat tartunk, hogy az értékeléseket egyénileg is meg tudjuk beszélni a szülőkkel. Mi azért a szöveges értékelés mellett tettük le a voksunkat immár két évtizede (és most újra, hiszen az új jogszabályok szerint miniszteri engedélyt kellett kérnünk), mert ebben sokkal több az információ, mint az érdemjegyekben, továbbá személyre szabott, árnyalt, és meg tud jelenni benne a "hozzáadott érték". Ezek a szempontok – integráló és személyközpontú iskolaként – nálunk nagyon fontosak.
A szülők tapasztalataink szerint elfogadják, szeretik, és már csak nagyon ritkán kérdezik meg, hogy "jó, jó, de akkor ez most hányasnak is felel meg?". Pedagógusi oldalról nagy munka minden tanulóról nyitott szöveges értékelést összeállítani, de mi mégis szeretjük, mert jó végiggondolni, megfogalmazni – egyes gyerekre lebontva – az elért eredményeket, illetve a további célokat. A gyerekek számára pedig ez a természetes értékelési mód, hisz nincs más tapasztalatuk, sőt szeretik, örülnek az értékelésnek. Azáltal, hogy ők is értékelik magukat, részeseivé válnak az értékelési folyamatnak.
| Az Emmi a szöveges értékelésről |
| Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) a hvg.hu kérdésére megerősítette, hogy jóváhagyott kerettanterv, vagy az oktatásért felelős miniszter engedélyével az iskolák használhatnak szöveges értékelést. Annyi kikötés van a jogszabályokban, hogy ha iskolaváltás vagy továbbtanulás miatt szükség van a szülőknek, gyerekeknek osztályzásra, akkor az intézmény köteles a félévi és az év végi minősítést osztályzattal is elvégezni. Az Emminek nincsenek pontos statisztikái, de válaszában megjegyzi, hogy az intézmények számához képest rendkívül kevés iskola használ szöveges értékelést – "feltehetően a többséghez igazodó konvertálási kérdések miatt, valamint azért, mert az érdemjegyszerű értékeléshez kapcsol még egyéb kiegészítő, vagy több évközi szöveges értékelést". |
Vekerdy Tamás, gyermekpszichológus:
Tudvalévő, hogy a világtörténelemben rossz tanulókból nem egyszer lettek nagyszerű emberek, és az iskolai beválás nem korrelál az életbeli beválással. A kreatív gondolkodás divergens, szétágazó, ami azt jelenti, hogy egy gyereknek egy dologról ezer más jut eszébe. Ehhez képest az iskola a konvergens gondolkodást szereti, és gyűlöli a kreatív, divergens gondolkodást. A németek az osztályzásról is írtak monográfiát, már évtizedekkel ezelőtt (szerkesztő: Karlheinz Ingenkamp), ebből azt is megtudhatjuk, hogy nincs az érdemjegyeknél szubjektívebb értékelés, egy színötösnek például könnyű mindig ötösnek maradnia. Egy 3-as tanuló sokkal nehezebben tud négyesre javítani, míg a szorgalmas, ötös kislány ha csak megszólal, már jó jegyet kap.
A tanári előítéletnek óhatatlanul ki vannak szolgáltatva a diákok. A szülőnek pedig, ha ő folyamatosan nyomás alá helyezi a gyerekét, és a napi rutin arról szól, hogy bepakolta-e a táskáját, megcsinálta-e a háziját, és a tornazsákját, ugye nem felejtette el, akkor ez nyolc-tíz pokoli évet jelent a közös életükben. Az együtt tanulásról nem is beszélve. A szülő ugyanis a legrosszabb korrepetitor: az első három percben rájön, hogy a gyereke sokkal butább, mint ahogy azt ő gondolta, az ötödik percig kiderül számára, hogy még jellemtelen is, mert nem figyel oda, ha pedig rákérdez, akkor úgy csinál, mintha mégis, ekkor már hazudozónak is fogja látni, ezért körülbelül a hetedik percben a szülőben felmerül az érzés, hogy nem szereti a gyereke, erre elkezd vele ordítani, mire ő elkezd sírni; mindez tíz perc leforgása alatt.
Rá kellene hagyni a gyerekre az iskolai teendőket, hisz nem az osztályzat dönti el, okos-e a gyerek. Az iskola képtelen mérlegelni a gyerek tudását. Fiatal korban a cselekvéses intelligencia a számottevő, és a tanintézmények által követelt szóbeli intelligencia csak az arra edzett értelmiségi családból származó gyerekeknél figyelhető meg – akik ezt kisebb-nagyobb neurotizálódás árán tanulják meg a szüleiktől. Azt is kimutatták, hogy bár a kislányok általában egészségesebbek, mint a kisfiúk, amint iskolába kerülnek, ez megváltozik. A szorgos, kedves, megfelelni vágyó lányok pszichoszomatikus betegségekkel küzdenek (szédülés, fejfájás, hányinger, hasfájás), míg az ostoba, figyelmetlen, gonosz, rossztanuló fiúk most „egészségesebbek”.
Sziklai Gábor, a ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium angol és matematika szakos tanára, osztályfőnök:
Egy lánynak hamarabb elered a könnye, de fiúknál is előfordulhat, hogy sírva fakadnak a rossz jegy esetén. Nemtől független, hogy mennyire veszik komolyan az osztályzást, és a félévi jegyeket a diákok. Azért a 11. évfolyamtól leginkább a felvételi tantárgyak miatt izgulnak. A szülői nyomás is megfigyelhető: amikor például úgy jön oda hozzám a két jegy között mozgó diák, hogy nagyon kikap otthon, ha nem a jobb kerül be a bizonyítványba.
A tanév felezőpontja épp megfelelő alkalom arra, hogy motiváljuk a diákokat: alkalom arra, hogy jelezzük, hova kell fejlődnie. Az egytől ötig osztályzás miatt nem mindig tudjuk megfelelően árnyalni a képet, két ötös között is lehet nagy különbség. Ám mivel ebben a rendszerben kell dolgozni, én szóban szoktam indokolni a döntésemet, ami kiegészíti a szimpla érdemjegyet.
Ha szövegesen kellene értékelnem minden egyes diákot, nagy bajban lennék. Eleve hatalmas az adminisztrációs teher a tanárokon, és még a legjobb szándékkal sem lehet elkerülni, hogy sablonossá váljon a diák szöveges elemzése. Folyamatos visszacsatolással azonban el lehet érni, hogy a gyerek lássa, mennyit és hogyan dolgozott a félév alatt. Az e-napló idejében pedig a szülőt sem érheti a váratlanul, hogy mi szerepel a bizonyítványban.
Keszei Sándor, a Magyar Szülők Országos Egyesületének (MSZOE) elnöke:
Nagyon sok tanulót buktatnak meg félévkor okkal vagy ok nélkül. Ki a felelős, ha egy osztályban nyolc-tíz gyermek bukik meg egy adott tantárgyból a félévben? Lehet, hogy a tanulók felkészítésével van a baj? Vagy sok a tananyag? A buktatni lehet nevelési céllal, hogy jobban tanuljon a gyerek, de buktatnak tanulót, mert fegyelmezetlen, vagy nem írta meg a házi feladatát. Buktatnak ifjúsági válogatott tanulót, mert nem vetkőzött le testnevelési órán, rockzenész tanulót énekből. Sajnálatos tény, hogy a szülő a legtöbbször nem meri független vizsgabizottság elé vinni gyermekét, ha meg van győződve az évközi érdemjegyek, illetve a félévi, év végi osztályzatok igazságtalan megállapításáról.
Vajon miért nem védi meg gyermekét a szülő az illegális (szubjektív) értékeléstől és minősítéstől. Az elmúlt években bebizonyosodott, hogy azok a tanulók, akik független vizsgabizottság előtt adtak számot tudásukról, kiválóan teljesítettek, ami jelzi a buktatások igazságtalanságát.
A nemrégen nyilvánosságra hozott PISA 2012 jelentés alapján a magyar diákok átlageredményei szövegértésből, matematikából és természettudományból alacsonyabbak lettek az OECD-átlagánál. Az EU-országok között az utolsók között vagyunk. Ennek egyik legfőbb oka, hogy nincs elég idő az előírt tanagyag megtanítására, illetve megtanulására. A pedagógusok módszertani felkészültsége sokszor nem is teszi lehetővé az előírt tananyagmennyiség megfelelő átadását. Az évközi értékelés szubjektív, nem a tanuló önmagához mért fejlődését mérik a pedagógusok, sokszor azt vizsgálják, hogy mit nem tud a tanuló, esetleg a tantárgyi érdemjegyeket fegyelmező eszközként használják (szívatják a tanulókat). Ez 8. osztályban kifejezetten káros, hisz február 15-ig kell beadni a jelentkezéseket a középfokú intézményekbe, az utolsó félévi eredményeknek hatalmas szerepe van a továbbtanulásban, és meghatározza a gyerek jövőjét. A verbális erőszakra épülő iskolarendszerben már egy egész generáció sérült az utóbbi tíz évben az antigyerekpárti szabályozások miatt.
Nagy baj van. Ez a jelenlegi tananyag nem csak megtanulhatatlan, de megtaníthatatlan is.
Az Emmi a bukásról |
Az Emmi kizárólag az év végi bukásokról vezet statisztikát, ezek alapján 2001-től vizsgálva 34 ezer és 42 ezer közötti nappali tagozatos diák ismétel évet, a legmagasabb, 42 952 a 2012/2013-as évben volt, a legkevesebb, 34 056 pedig a 2006/2007-es tanévben. |
Kereszty Zsuzsa, közoktatási szakértő
Értékelésre, visszajelzésre szükség van. Minél árnyaltabb a visszajelzés, annál hasznosabb, és minél kevesebbet mond arról, akinek szól, annál kétségesebb a hatása. Az osztályzat nem árnyal, hanem minősít. Ha tanárként szavakkal értékelek, és csak három kifejezés közül választhatok (kiválóan megfelelt / megfelelt / felzárkóztatásra szorul) – mint ahogy azt az elsősök esetében a köznevelési törvény ajánlja –, akkor is osztályzok, csak öt helyett három jegyet használva.
Legjobban a szabad szövegű értékeléssel tudok tükröt tartani, árnyalni. (Fontos, hogy az iskolának legyenek a szabad szöveghez – minden tanár által vállalt – szempontjai). Így elmondhatom, hogy a gyerek, a diák miben önálló, miben együttműködő, mennyire alakultak ki a számfogalmai, mennyire kreatívak a rajzai, festései, milyen a beszédbátorsága, ha angolul kell megszólalnia, hogy tartja be a szabályokat a sportjátékokban, mennyire biztonságosan ismer fel dallamokat, satöbbi. Leírhatom, milyen területeken javult, és hol várjuk a fejlődést. (Várjuk, mert jöhet!)
Hogy egy vagy több 30 fős osztályt, több tárgyat tanítva az ilyen szöveges értékelések megírása akár egy hónapig is eltart? Igen. De mennyivel több időt töltök el így gondolatban egy-egy tanítványommal, mennyivel pontosabban vagyok kénytelen végiggondolni, hol tart a fejlődésben! Milyen jól tudom majd ennek a ráfordított időnek a hozadékát használni, amikor később feladatot választok neki! Mennyivel személyesebbé válik így a kapcsolatunk! Mennyivel nagyobb az esélye annak, hogy az értékelés, a bizonyítvány végére például egy ilyen mondat is odakerüljön: “Veled örülünk annak, hogy sikerült kieverekedned magad abból a keserves helyzetből, ami számodra megoldhatatlannak látszott.“ (Rogers Iskola)
Az érékelés nem más, mint értékkeresés. (Az értékelés az angolban is az érték szóból származik: evaluation – value.) Annál inkább fontos értéket keresnünk, mert a gyerek az iskolai teljesítményének megítélését személyiségének minősítésével azonosítja. Minél kisebb, annál inkább. 6-8 éves korban döntően, de később is, egész felnőtt koráig jelentősen befolyásolja teljes énképének (Milyen is vagyok? Mit is érek?) alakulását.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
