Gátlástalan svindler volt a Martin Scorsese filmje által megörökített Jordan Belfort, aki átvert befektetők pénzéből élt szextől és drogtól túlfűtött életet.
A negyedik Oscar-jelölést és talán az első aranyszobrocskát is elhozhatja az Arany Glóbuszt már begyűjtő amerikai Leonardo DiCaprio számára, hogy Martin Scorsese A Wall Street farkasa című filmjében a főszereplőt, Jordan Belfortot alakítja. A szex és a drogfogyasztás szélsőségeinek vászonra vitele során Terence Winter forgatókönyvírónak nem volt nehéz dolga, hiszen Belfort – aki semmit nem szégyell a múltjából, sőt szinte ártatlannak tartja magát – két önéletrajzában a legapróbb részletekig beszámolt hedonista éveiről.
Az 1962-ben, New Yorkban született Belfort visszaemlékezése szerint a könyvelőként dolgozó szülei rátelepedtek a gyerekkorára. Apja, Max szerette a vodkát, és dühkitörései voltak, Leah pedig igazi zsidó anyaként már szinte a bölcsőtől az orvosi pályára igyekezett felkészíteni a fiát. Ő tizenévesként a tengerparton strandolóknak árult nagy haszonnal fagylaltot, a fogorvosi egyetemet pedig már az első nap otthagyta, amikor a köszöntőbeszédben azt hallotta: elmúltak azok az idők, amikor ezzel a szakmával még sokat lehetett keresni. Fagyasztott húsok és halak ügynöki árusításába kezdett, majd maga is ilyen vállalkozást indított, de az befuccsolt. Újabb pénzkereseti lehetőség után nézve 1987 májusában beállt az L.F. Rothschild brókercéghez, ahol eleinte az volt a feladata, hogy telefonon próbáljon befektetőket felhajtani, majd azokat átkapcsolni az üzletkötőkhöz.
Nagy reményeket fűzött új szakmájához, de a brókervizsgáját letéve éppen 1987. október 19-én állt munkába, azon a fekete hétfőn, amelyen a New York-i tőzsde Dow Jones indexe az értékének 22 százalékát elveszítette, és a Wall Streeten beütött a krach. Az 1899-ben alapított L.F. Rothschild összeomlott, és Belfort az utcán találta magát. A patinás cégnél a mentorától viszont sajátos útravalót kapott ahhoz, hogy a brókeri munkával járó feszültséget miként lehet kezelni: rendszeres maszturbálással és kokainfogyasztással. Egy év is alig telt el, amikor társával, Daniel Porushsal létrehozta a Stratton Oakmont nevű brókercéget. A név szándékosan hangzott úgy, mintha legalább egy évszázada alapították volna a céget, amely egy Long Island-i volt autószervizben indult.
A cél kezdettől nem volt más, mint a lehető legtöbb pénzt kicsalni a befektetőktől. A Stratton Oakmont ezt magas szinten művelte – bár a Scorsese-film kapcsán megjelent egy-két vélemény alapján korántsem olyan nagyüzemi szinten, ahogyan egy évtizeddel később a Goldman Sachs és társai manipuláltak a jelzáloghitelekhez kötött származékos értékpapírokkal, aminek révén 2008-ban berobbantották az amerikai, majd a globális pénzügyi válságot. Az 1990-es évek elejének tőzsdelázában a mit sem sejtő kisbefektetőket könnyen tévútra lehetett vezetni, és az egyik legismertebb módszer a Belforték által alkalmazott volt. Széles körben ismeretlen, néhány dolláros, úgynevezett filléres részvényeket (penny stock) kínáltak eladásra, majd amikor az árfolyamot felpumpálták, a strómanokon keresztül korábban olcsón felvásárolt, jelentős paketteket a piacra borították. Az angol szakzsargonban pump and dump néven ismert módszerrel a bennfentesek nagyot kaszálnak, a megvezetett befektetők kezén viszont csak az értéküket vesztett papírok maradnak.
A Stratton Oakmont huszonéves fiatalokat alkalmazott, akiknek nem volt más dolguk, mint egész nap a telefonon lógni, és balekokat találni. A tőzsdefelügyelet és az FBI már 1992-től szimatolt a brókerház körül, de az előbbi csak egy ejnye-bejnyével felérő, 2,6 millió dolláros pénzbüntetést mért a cégre, utóbbi pedig nem lelt bizonyítékra a szorosan összezáró munkatársak között. Alkalmazottai hallgatását Belfort mesés munkakörülményekkel vívta ki. A fénykorában ezer brókert alkalmazó Stratton Oakmont egy modern irodaházba költözött, ahol juttatásként járt a kábítószer és a prostituáltak. Belfort a munkatársak egymás közti futó szexuális kapcsolatait is bátorította, az épület panorámaliftjét az egyik brókerrel egy 17 éves gyakornoklány avatta fel, aki rögtön utána az asztalok alatt hét másik üzletkötőt is kielégített. A New York-i elit kedvenc nyaralóhelyén, a The Hamptonsban lévő villájában Belfort gyakran adott partikat, amelyek rendszerint orgiává fajultak.
A brókercéget 1996 végén tudta bezáratni a tőzsdefelügyelet, addigra becslések szerint legalább 200 millió dollárt szedtek ki a hoppon maradt részvényvásárlókból. Belfort is két kézzel szórta a pénzt, szinte állandóan kábítószerezett, kedvence a barbiturátokéhoz hasonló hatású, gyógyszerként is alkalmazott Quaalude volt – amit vadabb éveiben Scorsese sem vetett meg. Az első szuperautójaként a Miami Vice tévésorozatban Don Johnson által vezetett Ferrari Testarossa mását megvásárló Belfort a visszaemlékezése szerint mindent megvalósított, ami egy nagyra törő kamasz álmaiban szerepelhet.
Nem ismert mértéket; bedrogozva hajtott végre kényszerleszállást a helikopterével a birtokán, modellből lett második feleségével – akit prostituáltak sorával csalt meg – egyszer százdollárosok kötegeiből összerakott „ágyon” szeretkezett. Egyik európai útján 700 ezer dolláros szállodaszámlát csinált, és amikor a londoni The Dorchester luxushotel lakosztályában kifogyott a Quaalude-ból, asszisztensének Concorde-dal kellett utánpótlást hoznia New Yorkból. Las Vegas-i legénybúcsúja prostik és kábítószer uralta orgia volt, és akkor is a drogok hatása alatt állt, amikor olaszországi nyaralásán – eredetileg Coco Chanel számára készített – jachtját kiparancsolta a viharos Földközi-tengerre; a hajó odaveszett, és az utasokat helikopterrel kellett kimenteni.
A házassága akkor omlott össze, amikor bedrogozva lelökte a lépcsőn a feleségét, majd a kislányával az anyósülésen a zárt garázsajtón keresztül hajtott ki. A svájci pénzmosása nyomán végre bizonyítékra lelő FBI ügynökei 1998 szeptemberében vették őrizetbe, és ő azonnal bűnösnek vallotta magát minden vádpontban. Hogy elkerülje a 30 évi börtönt, hagyta magát bedrótozni, lebuktatva a többieket. Végül négy évet kapott, amiből 22 hónapot ült le egy enyhe fokozatú fogházban, ahol Tom Wolfe Hiúságok máglyája című könyvéből merített ihletet a története megírásához. A példaképének az 1980-as évek tőzsdei visszaéléseit megtestesítő fiktív személyiséget, az Oliver Stone 1987-es Tőzsdecápák című filmjében Michael Douglas alakította Gordon Gekkót tekintő Belfort manapság új élettársával él Kaliforniában, de két gyerekével is tartja a kapcsolatot. Remek gázsiért motivációs szeánszokat tart arról, hogyan legyünk sikeresek, ám az ebből befolyó pénz, valamint a könyves és filmjogokért kapott 2 millió dollár fele arra megy el, hogy törlessze a bíróság által kártérítésként megítélt 110 millió dollárt – eddig a tizedét fizette ki.
NAGY GÁBOR
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
