"Egy nagy magyar színésztől búcsúzom, a Radnóti Színház és a magyar színházi szakma nevében" – mondta Bálint András, a színház igazgatója, aki a művészt méltatva arról beszélt, hogy Gera Zoltán ugyan alig játszott színházi főszerepeket, filmekben is csak kisebb feladatokat kapott, mégis nagy színész volt. Mint kiemelte, úgy tartja a színházi mondás, hogy kétféle színész van: karakterszínész és rossz színész. "Gera Zoli nagy epizodista volt, vérbeli karakterszínész."

Arról beszélt, hogy a művészt a hivatalos elismerések későn érték el: a nemzet színésze is csak élete utolsó hónapjaiban lett, a filmszemle életműdíját, a kiváló művész elismerést és a Kossuth-díjat is csak visszavonulása után kapta meg. "Mi, a színházi szakmában, mindig is tudtuk, hogy a Gera Zoli igazi, valódi, nagy színész." Gera Zoltán pályáját felidézve a kezdeti nehézségekről beszélt, és arról, hogy a vígszínházi években nem kényeztették el szerepekkel, később pedig egy képtelen és igazságtalan per vádlottjaként börtönbe került. Elmondta, hogy az 1950-es évek végén Békés Andrással és Békés Italával pantomimtársulatot alapított. "Egész színészetének jellemzője volt a koncentrált, fegyelmezett, expresszív mozgás."

MTI/ Kovács Attila

Felidézte, amikor együtt játszott a színésszel. "Csodálattal figyeltem, ahogy számtalan színes ceruzával preparálta szövegkönyvét, a színpadon pedig csodálatos volt precíz, alapos és mélyen mulatságos alakításához csatlakozni, tanulságos volt együtt játszani vele" – hangsúlyozta.

Amikor Bálint András igazgató lett, a Radnóti Színházba hívta Gera Zoltánt, aki a friss társulat tagja volt évekig, változatos szerepeket játszott. Volt "hűséges bolti szolga Molnár Ferenc Úri divatjában, gőgös orosz tábornok a Hotel Imperiálban, lúzer ingatlanügynök a Floridai öröklakásban, kihívó nagyságos asszony a Hóhér és bolond című cseh komédiában" – sorolta szerepeit, kiemelve a Taub János rendezte, Eperjes Károllyal és Gáspár Sándorral játszott Hetvenkedő katonát.

Arról is beszélt, hogy Gera Zoltán imádott filmezni. A filmművészetet gyönyörű mágiának tartotta, nagy nemzetközi filmkarrierről álmodott, és amikor öt év után felmerült, hogy egy nagy filmes koprodukcióban részt vegyen, elszerződött a színháztól és a szabadúszást választotta. Gera Zoltán alakját felidézve Bálint András kiemelte: személyiségében különösen elegyedett az irónia, az önirónia és a kisember kiszolgáltatottsága. Művelt volt, imádta a nyelveket, sokat olvasott, elmélyült a buddhizmusban is.

A szertartáson Gera Zoltán feleségétől – a társa halálát követő napon elhunyt – Görgey Helgától is búcsút vettek. Bálint András arról beszélt, hogy az életben nincsenek véletlenek, úgy tűnik a halálban sem: "Gera Zoli péntek este halt meg, és szombaton, alig múlt el huszonnégy óra, társa, Görgey Helga is követte". A búcsúztatón Görgey Helga unokahúga, Szapáry Borbála is felidézte szeretetteljes alakjukat. Gera Zoltánt és feleségét Ocsovai Grácián atya búcsúztatatta, majd a házaspárt a művészparcellában helyezték örök nyugalomra.

A pályatársak közül mások mellett Törőcsik Mari, Tordy Géza, Molnár Piroska, Haumann Péter, Mácsai Pál, Rátóti Zoltán, Eperjes Károly, Venczel Vera, Hernádi Judit, Botár Endre és Hunyadkürti István színművész, valamint Mádl Dalma, Mádl Ferenc köztársasági elnök özvegye búcsúzott Gera Zoltántól és feleségétől a szertartáson.