„Ezt a történetet egy valóságos alak, egy Budapestről kitelepített Zichy grófnő mesélte el nekem. A szobája körülbelül úgy nézett ki, mint a mostani előadás díszlete. Amikor én találkoztam vele, akkor már tíz éve élt ebben a szobában„ – mondta Nádas Péter a Találkozásról. A múlttal szembesítő műalkotást, egy fiatalember és egy asszony szenvedéstörténetét 1979-ben írta, ősbemutatója 1985-ben volt ugyanott, ahol most újra műsorra tűzik: a Pesti Színházban.

Börcsök Enikő és Király Dániel

Dömölky Dániel

Nádas a rendezőről azt gondolja, hogy nagy egyéniség, s ebből következik az érzékenysége: „Nem hiszem, hogy speciálisan női lenne az érzékenysége. Az, hogy nő, mi több, színésznő, azaz a nőiség idolja, egyéniségének csupán egyik jegye. Lenyűgöző figyelni a próbán, ahogy a színészekkel dolgozik, a jelenlétét, az alázatát, az odaadását, a koncentrációját.”

Eszenyi Enikőre pedig mindig is nagy hatással voltak Nádas írásai. „Rabul ejtett szövegeinek bölcsessége, eleganciája, finomsága, humora és az, ahogy szavaival, leírásaival valósággal elbódítja az ember érzékszerveit, a látásunkat, a szaglásunkat, a hallásunkat, a tapintásunkat“ – emlékezik Eszenyi, akit alkotóként mindig is azok a történetek érdekelték, amelyeken keresztül a női lét bonyolultságáról és szépségéről tud beszélni.

Dömölky Dániel

„Ezért már évek óta foglalkoztatott a Találkozás, egy belőle készülő film tervét is forgattam, forgatom a fejemben. Személyesen nem éltem meg ezt a korszakot, csak mások emlékezetén keresztül ismerem az ötvenes évek Magyarországát, és ezek közül meghatározó számomra Nádas Péter, és a főszereplő, Mária emlékezete. Rajtuk keresztül értettem meg sokmindent ebből a korszakból. De Nádas drámájába nemcsak az ötvenes évek története van beleszőve, hanem – ahogy Mária mondja – a világ legszebb szerelmes története is, és ettől számomra ez a világirodalom egyik legösszetettebb és legizgalmasabb alkotása.“

Nádas szerint már maga a szöveg is erős mentális ellentéteket állít egymás mellé. A beszédességet és a hallgatást, az önuralmat és a tébolyt, a felejtést és az emlékezést, a tudást és a tudatlanságot, a nőt és a férfit, a fiatalt és az időset, az életkedvet és a halálvágyat, s így tovább. "S ugyanezen okból állítja szembe a szöveget és a hangszeres zenét. Együtt kell szólniuk. Előbb megírtam a szöveget, azaz határozott elképzelésem volt arról, hogy hol kell zenének állnia, ezeket a helyeket kijelöltem, és Vidovszky László ekkor fogott hozzá a komponáláshoz. Szabadon dolgozott a szöveggel, hiszen nagyon is jól értette, hogy mit akarok. Egészen más hangszereket használt, mint amilyeneket én eredetileg elképzeltem, és más lett a zenék terjedelme és a megszólalások” – magyarázza Nádas Péter.

A Találkozás két főszereplője Börcsök Enikő és Király Dániel.

Bővebben az előadásról itt olvashat.

Dömölky Dániel