A Kaliforniai álom újra eszünkbe juttatta, hogy a táncjelenetek is bírhatnak fontos jelentéssel a filmekben, még akkor is (sőt, főleg akkor), ha nem profi táncosok tökéletesre csiszolt mozdulatait látjuk. Épp ezért ezen a listán nem a precizitást, hanem a szellemességet, a drámaiságot, a filmben betöltött dramaturgiai szerepet értékeltük, ezért maradhattak le olyan filmek, mint a Step Up-sorozat részei, vagy a Footloose.

Azt, hogy milyen erős mezőnyből válogathattunk a 2000 óta bemutatott filmek között, jól jelzi, hogy a tizenötbe már olyan modern klasszikusok sem fértek be, mint a Gettómilliomos Bollywood előtti tisztelgése vagy A némafilmes múltidézése. Nehéz szívvel kellett lehagynunk a listáról Omar Sy emlékezetes lépéseit az Életrevalókból, vagy Channing Tatum és tengerészgyalogos társainak egysnittes bravúrkodását az Ave, Cézárból.

De akkor nézzük a filmzenék, soundtrackek és betétdalok után az ezredfoduló utáni legjobb táncjeleneteket, szigorúan szubjektív összeállításunkban.

15. Igazából szerelem (Love Actually, 2003)

Megszólal a rádióban a Jump (For My Love) és Hugh Grant kis csípőrázás után végigtáncolja a Downing Street 10-et (legalábbis az azt idéző díszletet). Ebben a jelenetben minden benne van, amiért ezt filmet csak gyűlölni vagy imádni lehet, és ne feledjük, valószínűleg a hamarosan érkező folytatásból sem fog kimaradni a tánc.

14. Doctor Parnassus és a képzelet birodalma (The Imaginarium of Doctor Parnassus, 2009)

Az ex-python Terry Gilliam szokás szerint szürreális filmjének korabeli PR-ját elvitte a tény, hogy ez volt Heath Ledger utolsó filmszerepe – az idő múlásával viszont egyre inkább felértékelődik maga a film, amelyben egy különc vándorszínház vezetője elveszít egy fogadást az ördöggel, ezért három napon belül az övé lesz Parnassus 16 éves lányának lelke.

Persze egy tánc után kiderül, hogy a Mr. Nick formájában megjelenő Sátán nem is a győzelem érdekli, hanem maga az ördögi játszma. Tom Waits és Lily Cole tangója (Mychael és Jeff Danna csodás szerzeményére) önmagában bizonyítja, hogy Gilliam őrültségeinek helye van a filmvásznon.

13. Grindhouse: Halálbiztos (Death Proof, 2007)

Ha nem ragaszkodnánk a 2000-es határhoz, akkor egyértelműen uralná az élmezőnyt Quentin Tarantino, elég csak a Kutyaszorítóban és a Ponyvaregény ikonikus képsoraira gondolni. Szerencsére az ezredforduló után sem hagyta el jó szokását, és a legkevésbé jónak (a rossztól azért fényévekre van) tartott filmjébe is beletuszkolt egy táncot – öltáncot, méghozzá. Ráadásul szintén egy elvesztett fogadás előzi meg a jelenetet.

A Kaszkadőr Mike-ként remeklő Kurt Russellnek sok dolga nincs, csak élvezni Arlene (Vanessa Ferlito) mozdulatait a Coasters doo-wop-slágerére.

12. Liza, a rókatündér (2015)

Kifejezetten pozitív üzenete volt a magyar filmek alacsony nézettségén kesergő jelenben, amikor Ujj Mészáros Károly különc mozija több hétig beszédtémát szolgáltatott, amiben nem kis szerepe volt a film ügyes kampányának, amit Tövisházi Ambrus zenéjére illetve Balsai Móni és David Sakurai táncára hegyeztek ki. Mit mondhatnánk még? Dánsz-dánsz háb a gud tájm!

11. Blue Valentine (2010)

Ryan Gosling nem csak a Kaliforniai álomban énekelt romantikus dalokat, sőt, ebben a filmben csak még jobban összetörte a szíveket. De azért volt felszabadult pillanat is a történetben, például amikor Gosling ukulelézésére Michelle Williams perdült táncra.

10. A Wall Street farkasa (The Wolf of Wall Street, 2013)

Bár Jordan (Leonardo DiCaprio) és Naomi (Margot Robbie) esküvője eleinte meglepően hasonlít egy – ugyan puccos, de – hagyományos esküvőre, hamar átveszik az uralmat a szerek. Martin Scorsese és stábja zenei (Robbie Robertsonnak sokat köszönhet a rendezőlegenda) zsenialitását jelzi, hogy az elegáns Goldfingerből egy pillanat alatt kúszunk át Sir Mix-A-Lot Baby Got Backjébe, majd a Pretty Thing című ősi rock and roll dalba, amelyre végül DiCaprio olyan táncot lejt, ami már-már a fizika törvényeinek határát feszegeti.

9. Napos oldal (Silver Linings Playbook, 2012)

A David O. Russell-féle Jennifer Lawrence-trilógia első darabjának (később: Amerikai botrány, Joy) központi szála a tánc: Tiffany (Lawrence) felajánlja a pszichiátriáról frissen kiengedett, bipoláris Patnek (Bradley Cooper), hogy segít neki visszaszerezni a feleségét, ha a férfi benevez vele egy táncversenyre.

Már a koreográfiát gyakorló jelenetek őrült szórakozást ígértek (főleg, amikor Chris Tucker pszichiátriáról szökött karaktere is csatlakozik), de persze a végén jön az eufória: a Stevie Wonderből White Stripes-ba, majd a West Side Story egyik dalának jazzváltozatába forduló versenyszám.

8. Trópusi vihar (Tropic Thunder, 2008)

Elképzelhető, hogy többségben voltak, akik Ben Stiller eszement háborús szatírája után a moziból hazaérve még nem tudták, hogy Tom Cruise volt az, akinek a jelenetein leghangosabban nevettek. Les Grossman filmproducer karakterét egy kövérítő jelmez, két óriási műkéz, egy kopaszító maszk és rengeteg szőr segítségével hozta létre a filmsztár, aki több producer-ismerősét gyúrta egybe felejthetetlen alakításában.

Ha az emlékezetes kirohanása nem lett volna elég, a végefőcím alatt is az ő hihetetlen mozdulatait égették a retinánkba – és hogy még kényelmetlenebbül érezzük magunkat, az egész egy Ludacris-számra történt.

7. Fekete hattyú (Black Swan, 2010)

Darren Aronofsky pszichothrillere természetesen nem egy táncjelenetet adott a filmtörténet legjavának – a tökéletességre törekvő, de rémálmokra találó Nina (Natalie Portman) a Fehér hattyú szerepében, míg a rejtélyes Lily (Mila Kunis) Fekete hattyúként igyekszik nevet szerezni magának a New York-i balett-szcénában.

A sztorit nem spoilereznénk el, legyen elég Csajkovszkij és Clint Mansell tökéletes zenéje, és az alakítás, ami meghozta Natalie Portmannek az Oscart.

6. A 40 éves szűz (The 40 Year-Old Virgin, 2005)

Az évezred egyik első okos vígjátéka, amelyben tényleg szórakoztató színészek bizonyíthattak, és ahol a mellékszereplőket sem csak kellékként használták. A rendező, Judd Apatow azonban nagyon sokáig szenvedett, hogy fejezze be a történetet, míg aztán valaki felvetette: mi lenne, ha a főszereplő Steve Carrell énekelne? Az első tesztvetítésen aztán kiderült, az őrült hippiségbe torkolló befejezés telitalálat volt.

5. Magic Mike XXL (2015)

A filmezéstől visszavonuló, majd a kamera mögé idén azért mégiscsak visszatérő (várjuk is a Logan Luckyt) Steven Soderbergh 2012-ben ledobta a férfisztriptíz-bombát, többek közt Channing Tatummel és Matthew McConaughey-jel, úgyhogy utódjának már csak fel kellett venni a vonalat: a 2015-ös Magic Mike XXL nem is lett bukás, még ha a McConaughey ki is maradt a buliból.

Átvették viszont az irányítást az első film mellékszereplői: Joe Manganiello (vagyis a nem túl sejtelmes nevű Big Dick Richie) azonban nem a színpadon, hanem egy benzinkút shopjában adta elő legemlékezetesebb szólóját.

4. Mommy (2014)

Céline Dion, nemzeti kincs! – mondja a kanadai film egyik főszereplője ebben a részletben, és nehéz is lenne ezzel az állítással vitatkozni, elnézve a fenyegetően forró táncot a popsztár egyik legnagyobb francia nyelvű slágerére (On ne change pas). Tanulság: még egy unalmasnak induló otthoni vacsora is torkollhat ekkora buliba, ha a megfelelő számot indítjuk el.

3. Ex Machina (2015)

Őszintén, mi sem gondoltuk, hogy egy sci-fi kerül majd a tánclista dobogójára, de Alex Garland filmje épp azzal a közvetlenségével vette le a lábáról a közönséget, ami Oscar Isaac váratlan, önfeledt mozdulataiból is árad.

De nem 2016-ot írtunk volna, ha tavaly nem lesz az egészből Twitter-szenzáció: egy szemfüles felhasználó elkezdett más-más zenéket keverni a jelenet alá, természetesen zseniális eredménnyel.

2. Vakító napfényben (A Bigger Splash, 2016)

- You produced this?
- Christ, no! I was 16.

A poptörténeti kiselőadás után Ralph Fiennesban valami rég elfelejtett gát szabadul fel, elnézve a megmagyarázhatatlanul vicces mozdulatait. A jelenetben a lemezjátszó tűjének közelijétől a széltől meglobbanó ingen keresztül egészen Dakota Johnson lebegéséig minden beállítás csak azt szolgálja, hogy ebben a pár percben eszement jól érezzük magunkat. Ahogy a videó leírása fogalmaz: Ralph Fiennes+The Rolling Stones=Movie magic.

1. A család kicsi kincse (Little Miss Sunshine, 2006)

A fentebb bemutatott jelenetek többsége vagy drámaiságuk, vagy a humoruk miatt került fel a listára, de az elég ritka, hogy egy film táncbetéte mindkét kritériumnak megfeleljen. Az évezred eddig legjobb családi mozija enélkül a befejezés nélkül is kimagasló alkotásnak számítana, de ezzel a jelenettel vált csak igazán klasszikussá.

Az egész részlet – ahogy a szám is mondja – „superfreak” a kislányok szépségversenyén a színpadon trollkodó famíliával, de nézőként mi is ugyanúgy érzünk ezek után, mint a performansz végén felordító rocker.

Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!