Mi már fél éve is imádtuk - ez lett a sok jó közül a legjobb brit nagylemez

Nyilvánosságra hozták a Mercury Prize, vagyis a legjobb brit és ír album díjának idei nyertesét.

  • unknown unknown
Mi már fél éve is imádtuk - ez lett a sok jó közül a legjobb brit nagylemez

A British Phonographic Industry, azaz a brit lemezipari szövetség 1992-ben hozta létre a Mercury Prize-t, az egyik legfontosabb brit és nemzetközi zenei díj, a Brit Awards alternatívájaként, legalábbis az alternatívaállítás a szándékával.

Nyert mér Mercury Prize-t többek közt a Primal Scream, a Portishead, a Pulp, PJ Harvey, a Franz Ferdinand, az Arctic Monkeys, az Elbow, az xx, az Alt-J, és James Blake - tavaly Skepta, tavaly előtt Benjamine Clementine kapta a díjat.

Az idei győztes a dél-londoni dalszerző-énekes-producer, Sampha akiről júliusban írtunk, éppen a most díjazott bemutatkozó lemez egyik dala kapcsán, 2017 addigi legjobb számait összegző listánkon.

AFP / Daniel Leal-Olivas

"Hosszasan sorolhatnánk azokat az előadókat, akik az elmúlt években friss vért pumpáltak a soulba/R&B-be (és azokat is, akik a hiphopba, meg persze azokat, akik ide is, oda is). Közülük az egyik legfontosabb a 28 éves angol énekes-dalszerző-producer, Sampha, aki a kétezres évek végén tűnt fel (még a Myspace-en/ről startolt el), a 2010-es évek eleje óta hallhattuk már többek közt Drake, Katy B, Frank Ocean és Solange dalaiban, ám bemutatkozó lemeze csak idén jött ki. A Process megérte a várakozást: a kritika egyöntetű ujjongással fogadta a lemezt, és meg is értjük a lelkesedést, mert mi is imádjuk Sampha introvertált, érzékeny, kísérletező, modern soulzenéjét. Ennek az amúgy is szívhez szóló lemeznek az egyik legintimebb pillanata ez a dal." - ezt mondtuk akkor.


Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Jehan Paumero húszas évei elején, bordeaux-i bölcsészként jött Magyarországra 2003-ban, miután elfogadta egy pécsi gimnázium állásajánlatát. Előtte csak a Sziget miatt járt itt, de megígérte magának, hogy még visszatér – egy helyett végül több mint húsz évet maradt. Hogyan látja egy köztünk élő francia a magyarokat? Miért érzi itt szabadabbnak magát, mint otthon, és mi az, ami miatt közelebb érzi magához a magyar társadalmat? Mit gondolnak a franciák Magyarországról, és mit válaszol, ha nekiszegezik a kérdést, hogy milyen diktatúrában élni?