A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Christian, az ostoros milliárdos és Anastasia, a csillogó szemű lány A sötét ötven árnyalata fináléjában igent mondtak egymásra. A fiú a lányra, a lány a vagyonra... ööö, bocsánat, a fiúra. Így hát, rögtön a film elején össze is házasodnak – ahogy azt az előző epizód vége főcíme közben, egy teaser trailerben meg is ígérték nekünk. S az őrületes kalandok már ekkor elkezdődnek: Mr. Grey magánrepülővel(!) viszi Párizsba(!), nyilván drága(!) szerelmét – hogy aztán a tengerpartról szuper jet skivel(!) száguldjanak át a férj magánjachtjára(!).
De ez még nem minden! Hogy is lenne az. Miután a hajón látszólag nagyon keményen, ám igazából teljesen unalmasan egymásnak esnek (ekkor már nagyjából a negyedik dalnál tartunk, pedig még csak nemrég kezdődött a film), nemsokára előkerül egy fantasztikusan drága sportkocsi(!), amit Anastasia is vezethet egy nagy hajszában(!), valamint egy frissen megvásárolt vidéki kastély(!), amit a feleség úgy és annyiért újíthat fel, ahogy és amennyiért akarja(!).
AFP / Universal Pictures
Ja, hogy itt valami életveszély is van, mert Anastasia régi, ragyásra gonoszodott főnöke bosszút akar állni a friss házasokon? Nem érdekes. Hát az majd legkésőbb a fináléban, egy döbbenetesen nevetséges akciójelenetben úgyis el lesz az intézve. (Hogy ki ne hagyjam: a párnak vannak ám testőrei is, nyilván nem olcsók!) Jó, lesz ott valami támadás is, meg a múlt döbbenetes titkának leleplezése, ilyenek, viszont a nagy bonyodalmakat a következők okozzák: Anastasiának jóval a menyegző után jut eszébe, hogy nem nagyon akarja használni a férje vezetéknevét (erre az elképesztő konfliktusra olyan hat percet szánnak a filmesek), aztán vacsora közben kiderül, hogy Christian nem akar gyereket. Anastasia kiborul. Jókor.
Nem baj, veszekednek kicsit, aztán később sokat, de a sok veszekedés előtt még elmennek egy drága és hatalmas hegyvidéki házba(!) a családdal és a barátokkal. Hogy együtt üljenek a kádban, mi meg megcsodálhassuk a fürdőszobából elénk táruló, lélegzetelállító aspeni panorámát – olyat, amilyet – bár lehet, hogy tévedek – ilyen minőségben és körülmények között még Vajna Tímea is csak a moziban láthat. Így van, kedves nézőink, lehet itt bármilyen probléma, lehet a férjnek akármilyen szobája tele mindenféle játékszerekkel, ha vastag a bankszámla és csillog a jegygyűrű, a boldogság útjába nem állhat semmi! Még egy kisbaba sem! Még ő is megszülethet akár!
AFP / Universal Pictures
Regényadaptáció régen nem gyalázta meg úgy a jó ízlést, vagy eleve a romantikus műfajt, mint amennyi eszmei kárt okozott A szürke ötven árnyalata és annak folytatásainak mozifilmes feldolgozása. E. L. James világsikerű akármicsodájával persze szépen keresett a Universal, legfőképpen az első résszel, de az írónő hisztijeinek köszönhetően (aki kirúgta az első film rendezőjét, s aki szépen benyomta a stábba a férjét forgatókönyvírónak) a második, és az ezzel egyszerre leforgatott, e héten a multiplexekbe küldött harmadik már annyi élvezhető pillanatot sem tartalmaz, mint a jelentős hisztériával várt első rész. Pedig az is rettenetes volt.
Az Ötven árnyalat-filmekben nincs cselekmény, nincsenek alakítások, nincsenek izgató szexelések. A jeleneteket eleve nem a történet vagy a szereplők, még csak nem is testnedvek, hanem a soundtrack igyekszik összetartani. Ezekben a filmekben csak annyi történik, hogy szemérmetlenül költik bennük a suskát és istentelenül nyavalyognak. Na meg ebben a részben úgy nyalják egymás testéről a fagyit, hogy azt még a Nagy durranás legendás ideillő jelenetében is kikérte volna magának Charlie Sheen és Valeria Golino. Pedig ott eleve viccnek szánták a dolgot – hisz a 9 és 1/2 hét című filmet parodizálták. (És ha már itt tartunk: nem, A szabadság ötven árnyalatában sajnos nincs jelen Kim Basinger. Itt csak beszélnek róla. Az előző filmben szerepelt. De ott is minek?)
AFP / Universal Pictures
Szerencsétlen Jamie Dornan tekintetében gyakorlatilag a kezdetektől látszik, mennyire megbánta, hogy elvállalta ezt a toxikus hülyeséget – tehetséges színész (tessék csak megnézni a Hajsza című sorozatban), remélem, nem égett rá arcára véglegesen a szerep. Dakota Johnson mintha egy kicsit jobban élvezte volna, hogy egy sikeres franchise-ban pisloghat szerelmesen. Bár inkább partnere közelségét élvezte volna jobban, mert hát az az igazság, hogy nem kenhetünk mindent a védhetetlenül primitív forgatókönyvre: a két főszereplő hiába dobálja egymást összevissza, A szabadság ötven árnyalatában hiába van több szexjelenet, mint az előzményekben, annyira nincs a két színész között érzéki feszültség, hogy egy boldogtalan metrópótlón is hamarabb találhatnánk olyan véletlenszerűen kiválasztott embereket, akik sokkal jobban odavannak egymásért.
Ez a sorozat soha nem szólt igazából a szadomazó szexről. Ez a sorozat mindig is a pusztító igénytelenségről szólt. Arról, hogy milyen filmeknek nem szabadna elkészülniük. Hála az égnek, tényleg vége. Próbáljuk meg elfelejteni Szürkééket, meg a drága cuccaikat. Nem lesz könnyű.
