A Valami Amerika 3. egy bő másfél órás buzizós börtönvicc
A rendszerváltás utáni magyar filmgyártás egyik bombasikerének második folytatásában a bájnak semmi keresnivalója: Herendi Gábor rendezése kiváló színészeiből magukból kiforduló celebeket csinál, akik mintha nem is akarnák elhinni, hogy amit elvállaltak, az bizony tényleg mókás. Mert nem is az. Kritika.
Kovács Gellért
A Valami Amerikának mindig is az volt az előnye, még a második résznek is, hogy amikor nem volt annyira szellemes, akkor is a helyén volt a szíve, hisz volt neki olyanja, s igazán szerette karaktereit. A csetlő-botló Várnai-testvérek (Pindroch Csaba, Szabó Győző, Hujber Ferenc), s az őket körülvevő női figurák (Ónodi Eszter, Oroszlán Szonja, Tompos Kátya) egyaránt ismerősek lehettek a „hogyan készítsünk filmkomédiát” szakkönyv lapjairól, meg kicsit a saját életünkből is. S még az olyan, egyértelműen rádiókabarés gyökerekkel rendelkező alak, mint a Valami Amerika 2-ben felbukkanó és ragokkal szotyizva bíbelődő Bala (Csuja Imre) is olyan karikatúra, amit Herendi Gábor rendező bőven a helyén tudott kezelni. Így mindig megúsztuk feszengés nélkül a kalandokat, nevettünk is. Egyesek sokat, mások csak eleget. S teljesen rendben volt ez így.
Vertigo Média
Hát, most, hogy Herendi túl lett a gigasikeres Kincsemen, nem vacakolt tovább az érzelmekkel. Hogy pontosan – mármint igazából – miért készült el a Valami Amerika 3., arra mindenféle indokok léteznek (várta a közönség, sőt nagyon várta, követelte – nyilván ez a legnépszerűbb magyarázat), nekem mindenesetre van egy olyan gyanúm, hogy talán azért is, mert a Filmalap nem áll valami fényesen a vígjátékokkal. Herendi Gábor írt egy forgatókönyvet Divinyi Rékával közösen (állítólag sokáig írták), a tesók meg most visszatértek, s annyira nem figyeltek oda a nagy örömben és kavarodásban, hogy szinte porig rombolták azt, amit az első két filmben végig becsben tartottak.
Elvileg ez egy akciódúsabb Valami Amerika lenne – ennek bizonyítékaként már a nyitányban kapunk egy utcai akciójelenetet, s bizony már itt jelezhet a vészcsengő, hogy ebből baj lesz. Bala és bandája (a bandatagok Thuróczy Szabolcs, Faragó András) összecsap Tonival (László Zsolt) és bandájával (Kovács Lehel, Ganxsta Zolee) közben felvételről énekel Korda György, s hiába ropognak a gépfegyverek iszonyatos erővel, s a résztvevők hiába állnak öt centire egymástól, valahogy senki nem talál el senkit – vagy legalábbis nem annyira, mint amennyire ez a látottak alapján illendő lenne. Oké, hát részletkérdés, ne akadjunk fenn ilyeneken, hahotázni jöttünk, nem az Aranyéletet akarjuk újranézni. (És akkor most kacsintok egyet Thuróczyra.)
Vertigo Média
Aztán hamar előkerül ismét a sorozat kulcsfigurája, a szélhámos Alex (Szervét Tibor), aki megint belesodorja a srácokat a bajba, s mire a szőkenős butaságokba kicsit sem érdekesen belemerevedett Timi háromszor szólja le a terhes Esztert, hogy milyen farönk lábai vannak, Várnaiék már a böriben is találják magukat. És innentől nem lesz menekvés. Nem nekik. Nekünk.
Ha börtön, akkor Stohl András – ezt nem én mondom, a Valami Amerika 3. mondja, mert hát ő alakítja (elvileg öniróniából, valójában ki tudja, miért) Kokót, a kokózós színészt, aki elvileg országos hírű, de ezt leginkább ő tudja magáról. Kacagnunk kell. Pedig még csak most jöttünk meg a rácsok mögé, még bőven várnak ránk fergeteges szkeccsek, amelyekben vagy az van, hogy Ganxsta Zolee vagy valamelyik másik unterman megveri Hujber Ferencet, vagy attól retteg mindenki, hogy mi lesz, ha a börtönben elkapják hátulról. És akkor jön, mit jön, MEGÉRKEZIK Nagy Ervin, a benti „melegek” szó szerint állig kivarrt vezére, aki olyan boldogan áll bele a méltatlan és félelmetesen poéntalan sztereotípiába, hogy már első jelenésekor is alig mertem odanézni.
Stohl András
Vertigo Média
És még csak jóval ezután jön a mélypont, a fináléban, amikor Nagy is, Stohl is énekel. Egyik táncol is hozzá, másik megint mintha civil önmagán élcelődne – de mindkét performansz sokkal olcsóbb annál, hogy egy pillanatra is élvezetes lehessen. És még mindig van lejjebb, még mindig van hova süllyedni – konkrétan rengeteg pucér férfifenék mellé, ahogy azok gazdái szappanokat keresnek a zuhanyzó padlóján. Nem részletezném, tessék megnézni, ha merik.
Vertigo Média
Aztán mi van még itt? Van egy nagyszerű Scherer Péter, kár, hogy neki is alig írtak gegeket, de ő még ezen a kevésen is talál fogást, elvileg megkapná a magáét a vlogger-kultúra és a realityk is (nem kapják meg, csak kullog utánuk a film), s van egy Pokorny Lia, akinek a szerepe csak azután lesz igazán kínos, miután kiderül, hogy mit is akar vele a történet elérni. Valamint és természetesen Herendi Gábor ismét előkapja a Bűnös város-kártyát is, de a sznob magyar szerzői mozgóképek paródiájának felemlegetése már kicsit sem talál el senkit. Pontosabban: visszapattan arra, aki küldte.
Scherer Péter
Vertigo Média
Mert hát a Valami Amerika 3. az a film, amelynek hibáival rendre megvádolták Herendit. Hogy ő csak ilyen vackokat csinál, s ez nem művészet. Ezzel szemben az igazság az, hogy Herendi Gábor még sosem készített ennyire rossz filmet (igen, a Magyar vándort is beleszámoltam), s mivel őszintén kedvelem a profizmusát, nagyon remélem, hogy nem is fog. Úgyhogy bízom benne, hogy ha hatalmas siker lesz a film (márpedig könnyen lehet, hogy az lesz), azt nem veszi biztatásnak. Rossz lenne mindenkinek.
Az Irán elleni példátlan amerikai katonai támadás és Teherán visszafogott válasza után Donald Trump elérkezettnek látta az időt a tűzszünetre, és akaratát érvényesíteni is tudta az iszlám köztársasággal és Izraellel szemben. De hogy elfajul-e a konfliktus, attól is függ, mekkora kár érte a nukleáris programot.
A közlekedési miniszter szerint a kormány és a felügyelet hibázott a 2000-es évek elején, meg kell várni a bírósági folyamat végét, de amúgy a kormánynak még dolga lehet az üggyel.