1956 őszén nyolcadikos volt, mindenfélét olvasott, és a szülei könyvei közül kezébe került Platóntól A lakoma, Dante Isteni színjátéka, a Paradicsom és Benedetto Croce Esztétikai breviáriuma. Akkor, autodidakta módon kezdett olaszul tanulgatni, így került kapcsolatba a filozófiával Kelemen János.

A professzor a HVG hetilapnak adott interjúban arról beszélt: egy szót sem értett ezekből a könyvekből, de igyekezett. „A háttérben az eszképizmus állt. A házunk Szegeden sarokház volt, és 1956-ban hónapokon keresztül ott állt egy elhagyatott tank, a csöve a házunkra irányult. Ez mégiscsak kellemetlen volt, és hogy eltereljem a figyelmemet – ezt hívják eszképizmusnak –, A lakomát olvastam. Lenyűgözött. Nem értettem meg, de óriási hatást gyakorolt rám, ahogy muzsikált. Attól fogva érdekelt a filozófia. Platónnal kezdeni nem rossz.”

Kelemen János csaknem ötven évig tanított: mint elmondta, kinek a filozófiát, kinek a gondolkodást kellett átadni. „Voltak olyan diákok, akiknek kimondottan jó filozófuseszük volt. Tőlük sokat lehetett tanulni. Voltak a szorgalmas diákok, őket adatokkal igyekeztem tömni. A tanárság nem arról szól, hogy tölcsérrel a diákba töltjük az információt. A tanítás interaktív magatartás.”

A filozófia és a filozófiai gondolkodás mindig is kritikus volt a hatalommal szemben. A professzor szerint koronként változott, hogy mennyire élt a hatalom a történelem során a filozófia eszközével.

A nagy skolasztika idején a filozófia igyekezett önállósodni. Az egyházi hatalom rettentően sok támadást intézett a filozófusok ellen – említsem a máglyákat?

Az eretnekséggel nem az volt a baj, amit gondoltak, hanem hogy mást gondoltak. Kering vagy nem kering? De nem kell időben messzire mennünk; a sztálinista szocializmus idején is kicsit hasonló volt a hatalom és a filozófia viszonya, mint a modern világ születésének pillanatában."

A teljes interjút elolvashatja a HVG hetilapban!

HVG