Szentendre főterének emblematikus épületében, egy XVIII. századi kereskedőházban nyílt meg 1981-ben a Kmetty Múzeum, amely az épület leromlott állapota miatt az elmúlt öt évben már nem tudott rendeltetésszerű módon működni. Az épület teljes egészében megújult és újrarendezett állandó kiállítással várja a látogatókat.

Kmetty a hazai modernizmus meghatározó képviselője, akinek pályakezdését a nagybányai neósok, a Nyolcak, majd a francia kubizmus befolyásolta. Itthon részese lett az aktivisták mozgalmának, majd a két világháború között a progresszív szemléletű művészeket tömörítő Képzőművészek Új Társasága tagjaként dolgozott. Mint legtöbb kortársa, Kmetty János is eljutott Párizsba, majd később Nagybányára és Szentendrére. Ez utóbbi kisváros élete végéig meghatározó témát és keretet nyújtott festészetének. Kmetty Jánost a kubizmus egyik hazai megismertetőjeként tartjuk számon, de nem vette át annak minden jellegzetességét, hanem egy saját festői világához igazított, egyénileg értelmezett változatát alakította ki.

Kmetty már a húszas évektől főleg Szentendrén festett, majd 1945 után a Szentendrei Művésztelep tagja is lett. Halálát követően a művész özvegye egy önálló Kmetty Múzeum alapításának kérésével adta át férje 275 tételes hagyatékát, amely néhány kimagasló értékű korai festmény mellett elsősorban grafikai és műtermi vázlatokból, valamint a hatvanas-hetvenes években készült olajképekből, üvegablak-tervekből és üvegablakokból állt.

Az életművének keresztmetszetét nyújtó kiállításán az egész munkásságát végigkísérő jellegzetes önarcképei és csendéletei, valamint városligeti, szentendrei, nagybányai tájképei és az utolsó alkotói korszakára jellemző, kékes árnyalatú, geometrikus szerkezetbe illesztett kompozíciói láthatóak.Az új állandó kiállítás kurátora Bodonyi Emőke művészettörténész, a múzeum munkatársa.

A múzeum számára kijelölt épület valaha Szentendre főterének egyik, még a 18. században épült kereskedőháza volt, Eredetileg az épület az utca felé árusítóhelyként szolgált, míg a hátsó frontjában laktak. Az 1850-es években átépítették; csak a múzeumi átalakításakor sikerült az eredeti térelosztást rekonstruálni. A mostani rekonstrukció részeként teljes egészében megújult a tetőszerkezet, a homlokzat és a belső falrendszer. Az elektromos rendszer kicserélése mellett korszerű klímaberendezéseket szereltek be és teljesen új világítási rendszert alakítottak ki.