Vecsei H. Miklós: Szívesen lennék élesebb
Színészinterjúink folytatódnak, most fiatal férfi színészeknek szegeztük neki kérdéseinket. Hogy látják a világot azok a tehetséges huszonéves fiúk, akikből a következő évtizedek Hegedűs D. Gézája vagy Bálint Andrása lehet? Arcukat filmekből és tévésorozatokból ismerhetjük, néhányuknak nagyszámú rajongótáboruk is van már. Érzékenyek, sármosak és lánglelkűek – a következő hetekben őket mutatjuk be közelebbről. A sorrend, csakúgy, mint kolléganőik esetében, mozgóképes tapasztalataikon alapul.
A legmenőbb fiatal magyar színészek #10
| Név: Vecsei H. Miklós Született: 1992. május 22. Miben láthattuk: Egynyári kaland, Csak színház és más semmi Színházban: Vígszínház |
Kamaszkorában megfordult Vecsei 'Hasi' Miklós fejében, hogy pap lesz, de aztán a meghatározó szakrális élmény egy monológ formájában csapta arcon, amit Kamarás Iván mondott el a Születésnap című Dogma-film színpadi verziójában. Drámaiskolába kezdett járni, majd érettségi után egyből felvették a Színművészetire. Első évben látta Vidnyányszky Attila A szarvassá változott fiú című előadását, akkor vált egyértelművé, hogy színházzal kell foglalkoznia, három évvel később Rómeót játszott Debrecenben, akkor végérvényesen megpecsételődött a sorsa: színész kell, hogy legyen.
Országosan ismertté az Egynyári kaland című tévésorozat tette, amelynek első évadában játszotta az egyik főszerepet, a Péter nevű bájgúnárt, aki Dórával (Dobos Evelin) folytatott se veled, se nélküled viszonyt (a második évadban már csak pár jelenet erejéig tért vissza). Egy másik köztévés sorozatban, a Csak színház és más semmiben szintén egy Péter nevű bájgúnárt alakított, ezúttal egy ifjú színészt, aki az idősebb és a fiatalabb kolléganőjével is összeszűrte a levet. Eddigi legjobb mozgóképes szerepét a Semmi bogár című kisfilmben kapta. Ebben az improvizációkon alapuló, nyolcperces kis remekműben a villamoson fut össze egykori szerelmével (Mészáros Blanka).
2015-ben diplomázott, azóta a Vígszínház társulatának tagja. A fiatal színészek közül talán neki van a legnagyobb és leglelkesebb rajongótábora, tinilányok versengenek egymással, hogy ki látta többször a József Attila írásain alapuló Mondjad, Atikám című monodrámáját, vagy A Pál utcai fiúk című musicalt, amelyben Nemecsek Ernőt játssza. Két verseskötete is megjelent, az első még 18 éves korában, színdarabokat ír, fordít, dolgoz át, de dalszövegíróként és dramuturgként is közreműködött már produkciókban. Egykori egyetemi osztálytársával, ifj. Vidnyánszky Attilával tavaly alapították a Sztalker Csoport nevű, fiatal színházi alkotókat összefogó társulást, illetve Sztalker Suli néven színészképzésbe fogtak. Vecsei hívta életre az olvasást népszerűsítő POKET nevű projektet is, amelynek keretében már nyolc helyen vehetünk automatából kortárs és klasszikus irodalom műveket.
Amikor próbafelvételeztünk a Semmi bogárhoz, Blankával eljátszották a pár első találkozását. Annyi volt a feladat, hogy egy Londonból jövő repülőn egymás mellett ülnek, és egy idő után dumálni kezdenek. Ahogy a kamerán keresztül figyeltem őket, azt láttam, hogy Hasi az egyszerű jelenlétével is ragyog. Arról mesélt, hogy Winnie the Pooh-ból hogyan lett a magyar fordítás során Micimackó – és abban a pillanatban ez tűnt a legjobb sztorinak, amit párezer méter magasan egy ismeretlen lánynak el lehet sütni. Vibrált közte és Blanka között a levegő, pedig csak egy pár mondatos Wikipédia-szócikk hangzott el. De Hasi sokkal több, mint egy tehetséges, jó kisugárzású színész. A bátorság, amivel a hitéről és a számára fontos értékekről beszél, számomra legalább annyira inspiráló, mint a filmes vagy színházi munkái. És jó látni, hogy a szavain túl tettek is vannak.
– Visky Ábel a Semmi bogár rendezője
Melyik a legkorábbi emléked gyerekkorodból?
Tolószékes a bátyám, nagyon szerettem tologatni kiskoromban. Úgy három-négy éves lehettem, amikor először sikerült két kerékre állítani a székét, és úgy tolni.
Melyik volt életed eddigi legkínosabb pillanata?
Gimiben néha loptunk értelmetlen dolgokat. Sótartót, gumielefántot, hulahoppkarikát. Egyszer lebuktunk lopás közben, bevittek a rendőrök, felhívták apát, akkor abbahagytuk.
Ha feltámaszthatnál valamit, ami kiveszett a világból, mi lenne az?
Olyan kultúra, ami engedi az embert összetett lényként mutatkozni. Az az érzésem, hogy egyre inkább afelé hajt minket a világ, hogy szerepeket játsszunk, akár tudtunk nélkül. Sokkal szebb lenne, ha az emberek bűnei ugyanannyit érnének, mint a jóságai.
Mikor sírtál utoljára, és miért?
A sértés című filmen. Megesik egy évben egyszer, hogy egy könyvön vagy egy filmen, vagy egy színházi előadáson elkezdenek folyni a könnyeim, de A sértés ennél több volt. Azt éreztem, hogy komplex választ ad egy olyan kérdésre, amit addig megfejthetetlennek gondoltam. Béke-Nobel-díjat adnék annak az embernek, aki azt a filmet írta.
Melyik tulajdonságodat gyűlölöd a legjobban?
Szívesen lennék élesebb. Régen nem voltam őszinte ember, de most már annak tartom magam. Talán túl kedves vagyok. Mindenkinek köszönök, mindig megdicsérek valamit, de tudom magamon, hogy nekem az tesz jót, ha valaki éles velem. Lehet, hogy még nem is állna jól nekem ennyi idősen, hogy éles legyek, de vágyom rá, mert érzem, hogy eltalálnám. A Sztalker Suliban a diákjaimmal már tudok éles lenni, és nem szeretem magamban, hogy világgal szemben ez még nem megy.
Neked segítettek olyan vélemények, amik meg is bántottak közben?
Abszolút. Nem a bántás a lényeg, hanem az építő jellegű őszinteség. A társulatunkban Hajduk Károly csinálja ezt a legjobban. Nagyon csendes ember, de ha megkérdezed, pontosan és élesen elmondja, amit gondol. Igazából csak egy nagy levegőt kéne vegyek, és mondani, ha úgy érzem, hogy mondanom kell.
Miről csinálnál filmet, ha megdobnának 500 millió forinttal?
József Attila életéről. Nem feltétlenül összeállt jelenetek, csak töredékek, akár az ő szemszögéből elmesélve, hogy ő hogyan látta a világot, mit minek látott. Mint egy vízió. Vagy csinálnék egy animációs filmet vagy VJ-szettet Juhász Ferenc írásaiból. Szerintem egészen egyedülálló Juhász Ferenc világa, és még nincs meg a társművészet hozzá. Színházban már volt, hogy működött, zenében még nem, de szerintem egy VJ-szett jó lenne neki.
Mikor jöttél rá, hogy jó színész vagy?
Soha. Az elismerés bátorít, de az átélésben hiszek. Amikor elejétől a végéig átélem a szerepemet, akkor tudom, hogy ez most megvolt. Nem jó vagy rossz voltam, hanem átadtam magam a közönségnek, és ilyenkor a nézők is érzik, hogy megteremtődik egy új dimenzió, kvázi egy szakrális tér, ha olyan mélységű vagy erejű a darab. Azt még soha senki nem tudta megmondani, hogy mitől indul be az átélés, mi billent át abba, hogy hirtelen elfelejtem, hogy Vecsei Miklós vagyok, és azt hiszem, hogy Nemecsek Ernő vagyok. Voltam nagyon szar ilyen szempontból a múlt héten is, de volt, ami sikerült.
Mondj egy nagyon jó színészi alakítást, amit nem dicsérnek eleget!
Sok évvel ezelőtt Tankó Erika teljesen elvarázsolt a Figaro házasságában, de Orosz Ákost is abban az fedeztem fel magamnak, akivel azóta jó barátok és kollégák lettünk.
Felnőttnek érzed magadat?
Sajnos igen. Az az állapot, amit keresek az életemben, az inkább egy gyereké. Aki változékony, folyamatosan játékot keres, meg a derű hangulatát, és ugyanakkor senkivel és semmivel kapcsolatban nincs prekoncepciója. Minden embert minden áldott nap ugyanolyan figyelemmel és nyitottsággal néz, aminek az a magja – ahogy Pilinszky mondja –, hogy „menthetetlenül egyek vagyunk”. Gyerekkorban ez természetes, felnőttként már tudatosítani kell ezt magamban.
Mi zavar a legjobban a külsődben?
Túlságosan gyerekarcom van. Szerintem ezért sem kapok filmszerepeket, mert nagyon egyvalamit jelentek filmen. Nem tudom, hogyan lehetne ezen változtatni. Az egyetemen gondolkoztam olyanon, hogy csinálok magamnak sebhelyet, elfajultabb napokon az is eszembe jutott, hogy kiszúrom az egyik szememet. Szokták mondani színházi berkeken belül, hogy „filmszínészre itta magát”, de ez sem célom.
Mikor kerültél a legközelebb a halálhoz?
Megrázott az áram két hónappal ezelőtt. Elfelejtettem, hogy konnektort szerelek, teljesen véletlenül rajtam volt a Crocs papucs, és leföldelt. De úgy megcsapott az áram, hogy még fél óráig ültem.
Kit tartasz zseninek?
Általában zeneszerzőket. Elsőként Fischer Iván jutott eszembe, ő majdnem hibátlan az én szememben. Azt hiszem, a színház túl összetett műfaj, hogy zsenik legyenek benne.
Neveztek már zseniálisnak valamit, amit csináltál?
Volt, hogy igen, de minden alkalmat egy egyszeri állapotként élek meg. Azt a három szerepet, amit most játszom, illették már ilyen jelzővel, mert megvan bennük a lehetőség a teljes átélésre. József Attilában rengeteg munka van, és nagyon eltalál engem. A Pál utcai és maga a Grund nagyon sokat jelent nekem és a csapatnak, ezért lehet nagy hatása. Miskin herceg az egyetlen olyan főszerepem, aminél nem az volt, hogy én tettem bele magam a szerepbe, hanem olyan erős volt maga a szerep, hogy ő tette magát belém. Onnantól kezdve, hogy A félkegyelműt bemutattuk, én egy másik ember vagyok. Ez olyan élmény volt, amire egyáltalán nem számítottam. Mert az ember csinál darabokat, és néha a darabok üzenetét megcsalja, elárulja. Folyton ezt látom, hogy nagy rendezők a legszebb értékekről csinálnak előadást, és saját maguk nem tudják követni az üzenetet.
Ez egy pozitív változás, ami történt veled?
Abszolút. Bátorságot kaptam egy bizonyos típusú élethez. Én tök béna ember vagyok, tele bűnökkel, bűnös gondolatokkal meg cselekedetekkel. Nagyon igyekszem jó lenni, de nem születtem ösztönösen jónak, azt hiszem. Ugyanakkor nagyon hívő ember vagyok, és ez mindenben segít, felszabadít. De sok-sok évig nem tudtam ebben a lelkiállapotban élni. Benne voltam a mókuskerékben, és nem láttam rá magamra. Hermann Hesse írta A félkegyelműről, hogy Miskin végérvényesen összekötötte az életét a gondolkodással, és azt is szokták mondani erre a darabra, hogy egy tökéletes szépségű ember szerelme. Ez a két gondolat, plusz a hitem együtt adott egy hangulatot, lelkiállapotot, ami azóta az életemben nap mint nap jelen van.
Ha megtudnád, hogy még tíz év múlva sem lesz gyereked, azt csalódásként élnéd meg?
Igen, szomorú lennék. Nagyon szeretnék családot, de szinte alig látok pozitív példát. Egymástól elhidegülő fiatal párokat látok, széteső családokat. Mi hatan vagyunk tesók, és az én szüleim házassága sem szépen ért véget. De utólag visszanézve mégis megérte ez a hat gyerek, és mégiscsak mind a ketten a tetején vannak a saját szakmájuknak.
Ha kapnál 100 ezer forintot, és muszáj lenne két órán belül elköltened, miket vennél?
Vennék egy bringát. Múltkor vettem egyet, és aznap ellopták. Tavaly meg ellopták a motoromat.
Milyen érzés, amikor ellopják egy járművedet?
Megmosolyogtató, nem idegeskedek miatta. Napközben nem szoktam lekötni semmit. Olyan jó bízni az emberekben, jó érzés valamit csak úgy otthagyni, és aztán ott találni.
Meg szeretnél nősülni?
Meg szerettem volna nagyon, volt egy menyasszonyom, de most nem szeretnék. Egyáltalán nem tudom elképzelni magam egy lagzin.
Milyen kaját tudsz főzni a legjobban?
Teljes antitalentum vagyok sajnos, rántottát se tudok csinálni. Egész kamaszkoromban spagettit ettem tonhallal, azt lehet, hogy meg tudnám csinálni. Nem szeretem az időt tölteni a főzéssel.
Aggaszt az emberiség küszöbön álló kihalása?
Nem az zavar, hogy kihal az ember, hanem a butítás zavar iszonyatosan. A szennylapok, a szenny tévécsatornák és a szennykultúra. Húsz évvel ezelőtt még Cserhalmi Tyutyut láttad a tévében, de ha most bekapcsolod, akkor két pornószínész beszélget főműsoridőben, és estére már fent van a dugásuk a Pornhubon. Én igazából ettől féltem az emberiséget, csak erről még nem lehet, vagy nem tudok jól beszélni.
Átértékelt benned valamit a #metoo?
Rengeteg fájdalmat és álszentséget éreztem benne, és egyáltalán nem éreztem hatásosnak a megoldást. Nagyon fontos beszélni a bűnökről és rámutatni a bűnökre, de hátborzongatónak tartom, hogy nincs bűnbocsánat. Ha a magyar kultúrából kihúznánk azokat, akik erősen érintettek lennének #metoo-ügyben, akkor kihúzhatnánk Adyt, Kosztolányit, Molnár Ferencet és József Attilát, ha csak a tízes évekről beszélünk. Pozitívnak érzem, hogy szó van róla, de emberi megoldásokat kell mutatni. Én azt gondolom, tök egyenlőnek születünk, és aztán elkezdünk bűnösök lenni. Ki így, ki úgy. De amikor valami egyességre akarunk jutni, abból kell kiindulni, mind a ketten pucér gyerekek voltunk, és neked ott görbült el az életed, nekem itt. És vannak, akik olyan tragédiákat hordoznak, hogy az életük természetszerűen a bűnbe torkollik. A legtöbb színházi darab ezt tanítja.
Mi volt a legemlékezetesebb lázadásod?
Egyszer egy fontos Videoton-meccsen felháborított, hogy nem érdekelte a VIP vendégeket, hogy vesztésre állunk, és ezt szóvá tettem. Szégyelltem is magam utána, mert nem volt igazából méltó, de nagyon ideges lettem.
Milyen káros szenvedéllyel élnél, ha nem lenne káros?
Szoktam olyat csinálni, hogy nem eszem két napig, és attól olyan állapotba kerülök, mint egy hallucinogén szertől. Egy fura lebegés, másként reagálsz, mást veszel észre. Abban az állapotban szívesen lennék sokat.
Mi volt a legnagyobb csalódás eddig az életedben?
A politikában sokat csalódom. Tudom, hogy általam nem ismert szabályok szerint kell játszani, de mégis nagyon el tud keseríteni egy-két döntés. Igyekszem látni és érteni a mindenkori kormányok vízióját és hiszem, hogy jót akarnak, de néha őszintén elszomorodom. Legutoljára nagyon sajnáltam, hogy Prőhle Gergelynek el kellett mennie a PIM-ből, nagyon kedveltem őt. Ahogy nagy csalódás most nekem az is, hogy nem beszélünk Martonról a Vígszínházban és hagyjuk, hogy a mesterünk egyedül legyen.
Mi a legbűnösebb szórakozásod?
Borozni nagyon szeretek, de nincs bűnös szórakozásom, álszentség nélkül mondhatom, hogy minden időt a hivatásommal töltök.
Mitől nem tudsz aludni éjszaka?
Esténként általában írni szoktam, és ha nagyon ihletett az állapot, de már nem tudok egy betűt se többet írni, mert már nem jön, akkor nem tudok aludni sem. Rengeteg álmom van, majdnem minden reggel úgy kelek, hogy tiszta víz az egész ágy.
Utoljára melyik színészi alakításról jutott eszedbe, hogy ezt szívesen eljátszottad volna?
Szent Ferencet nagyon szívesen eljátszanám. Nekem nagyon izgalmas az ő, ma már bolondságnak tűnő érzetvilága. De eszembe jut Tonio Kröger, az Equus, Iván Karamazov vagy Mihály az Utas és holdvilágból.
Mikor szálltál el a legjobban magadtól?
A gimi emberileg egy rossz korszak volt, nem voltam jó fej, ahogy az egyetem kiélezett időszakaiban sem. De szerencsére úgy tanítottak engem otthon és az egyetemen is, hogy nincs miért, és nem is lehet elszállni.
A népszerűséget jól tudod kezelni?
Nem nagyon van találkozásom vele. Egész nap bent vagyok a színházban, előadások után jönnek páran aláírást kérni, levelekre nincs kapacitásom válaszolni, ezt egyszer kiírtam a Facebookra, és szerintem megértették. Kicsit rajonganak az emberek egy színészért, és kicsit azért az értékekért, amiket felvállal. Ifj. Vidnyánszky Attilával mi azt mondtuk, a Sztalker Csoport jelenti a mi értékrendszerünket, innentől kezdve tulajdonképpen nem rajongókról van szó, hanem sok fiatal emberről, akik egyet tudnak érteni ezzel az életlátással. Ebben már nincs terhes rajongás, hanem csak öröm, hogy mennyi ember csatlakozik a mi utunkhoz és kérdéseinkhez.
Mi a leggyarlóbb dolog magaddal kapcsolatban, amit be mersz ismerni?
Hogy sokkal többet beszélek a hitemről, mint amennyit valójában foglalkozom vele.
Szoktad azt érezni, hogy rosszabbnak gondolnak az emberek, mint amilyen vagy?
Sok ilyennel találkoztam, de ez nyilván az én hibám is. Csak cikkeken meg nyilatkozatokon keresztül gondolhatnak rólam emberek bármit. Lehet, hogy zavarja őket, amit mondok, nem értenek vele egyet, vagy álszentnek tartanak, de a közvetlen környezetemben nincsenek ebből konfliktusaim. Például ezért sem adok interjút az utóbbi időben, mert azt éreztem, hogy nem feltétlenül igaz kép alakul ki rólam, annak ellenére, hogy mindig őszintén beszéltem. Interjúkban nem tudtam egy összetettebb ember látszatát kelteni.
Sok embernél kiverte a biztosítékot, amikor azt mondtad, hogy ha valaki megölné a testvéredet, akkor te nem tudnál haragudni a gyilkosra, és arra fordítanád az idődet, hogy megértsd, miért tette.
Tudom. Én egy hívő családban nevelkedtem, és ezt a hitet így vagy úgy sikerült átmenteni. Ez nem azt jelenti, hogy bűn nélküli életet élek, hanem igyekszem a hitemet kialakítani. És ez egy olyan hit, amiben ez van. Nincs harag, kvázi a megbocsátás hite. Mások vagyunk, nem lehet jól kommunikálni, ezért is hagytam ezt abba. Látod, hogy mennyi ember rajong ezekért a gondolatokért, más emberek pedig megvetést éreznek, és hazugnak tartanak, mert nem ebben élnek.
Póznak tartják, amit mondasz.
Teljesen tisztában vagyok ezzel, és szomorú vagyok. Korábban még a legjobb barátom, a kis Vidnyánszky is nézett rám ferde szemmel ezek miatt. Nem tudom, ezt valószínűleg elrontottam, de igyekszem helyrerakni. Vannak dolgok, amiket az embernek magában kell tartania, én ezt sokáig gyávaságnak hittem, de most már érteni vélem. A József Attila-előadást tulajdonképpen ezért csináltam meg: hogy egy angyali értékvilágú ember gyakran terrorszerű bűnös életét megmutassam. Hogy mennyire összetett az ember. Nagyon felszabadító volt az előző egy évben, hogy rengeteg kollégám, aki korábban ilyeneket gondolt rólam, amióta megismertük egymást, már máshogy lát.
Milyen legyen az életed 15 év múlva?
Természetközelibb. Már megvettem a telket egy erdő közepén, és van rajta egy régi ház, amit elkezdek felújítgatni. A munkámban a Sztalker Csoportban képzelem el magam, egy olyan színházi közegben és nyelvezetben, ami mindig azért fog harcolni, hogy kaput nyisson egy másik dimenzióra. Van a Sztalker Suli, ahol minden évben van 70-80 diákunk, szeretném, ha ez megmaradna, és látnám, hogy ez a sok diák az útján van. A magánéletemet egyelőre hagyom sodródni.
Melyik filmet láttad a legtöbbször?
Az Amélie csodálatos életét. Az volt talán az első moziélményem, az Új Udvarban néztük Szilveszter barátommal, csak mi ketten ültünk a teremben. És onnan kezdve, hogy volt letöltés, minden randi abba torkollott, hogy nézzük meg az Amélie-t.
Melyik filmrendező világa áll hozzád a legközelebb?
Tarkovszkij, Jancsó, Gondry, Sorrentino, Fellini. Mind a színházról, mind a filmművészetről azt gondolom, hogy a szöveg alatti részt kell megcsinálni. A jó filmek többsége ezt megoldja a színészi játékkal. De én nagyon szeretem, amikor rendezői víziókkal van ez megoldva, és mellé a színészi játékkal. Ezért szeretem nagyon az idős Vidnyánszky jól sikerült előadásait, mert a néző a tizedik percben elengedi a történet és a szöveg szálait és linearitását, és elkezdi úgy nézni, mint egy mozgó festményt vagy életre kelt költészetet. És azon kapja magát, hogy nem az agyára hat valami, hanem a szívére. És filmben is ezt szeretem.
Láttad Vidnyánszky filmjét, A szarvassá változott fiút?
Igen. Én annak a színpadi változata miatt lettem színész, és nagyon örülök, hogy megvan filmben, mert ha majd lesz gyerekem, akkor meg tudom neki mutatni. Amikor azt mondja Trill Zsolt a végén, hogy „Csak neked fáj, édesanyám”, vagy amikor Törőcsik Mari a karaktere bűneivel és csendjeivel viszi a süteményt, és vár - ez nekem ott azon a színpadon az egész világot jelentette.
Hogyan szeretnél meghalni?
Biztos, hogy nem szeretnék megfulladni. Kóti Árpi bácsi, aki a nemzet színésze volt, egész életében Debrecenben játszott, ő egyik éjszaka felkelt a felesége mellől, nézte magát a tükörben órákon át mozdulatlanul, és aztán meghalt. Büszke paraszt ember volt, egy misztikus.
Cikksorozatunkban az 1990 után született magyar színészek közül választottuk ki azt a tizenötöt, aki eddig a leginkább észrevetette magát mozifilmekben, tévésorozatokban és kisfilmekben, illetve a közeljövőben várható a berobbanása. A sorozat többi részét itt találja, a legmenőbb fiatal magyar színésznőkről szóló korábbi cikksorozatunk pedig erre van.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
