Az egyik legnépszerrűbb filmes műfajnak számít a fantasy, amelynek valószínűleg az az oka, hogy az egész család, felnőttek és gyerekek egyaránt megtalálják benne a maguk számára élvezetet nyújtó elemeket. Mégis alapvetően egy ifjúságot megcélzó zsánerről van szó, gondoljunk csak korunk legtöbbet emlegetett fantasztikus filmjeire, a Harry Potterre, A Gyűrűk Urára és a Csillagok háborújára.

"Ez a három filmsorozat nagyon hasonló dramaturgiát követ: a gyengének, kiszolgáltatottnak, jelentéktelennek tűnő, gyerekkorú (Harry Potter) vagy gyerek testű (A Gyűrűk Ura) főhős megismer egy másik, tágasabb és veszélyesebb világot, ha úgy tetszik, a felnőttek világát. Ott kiderül róla, hogy meg tudja állni a helyét, és szimbolikus (A Gyűrűk Ura) vagy konkrét értelemben (Harry Potter, Csillagok háborúja) maga is felnő, felkészítve a gyerek és ifjúsági célközönséget is a felnőtté válásra, a felelősségvállalásra, a társadalomba való beilleszkedésre" - mondja Kránicz Bence.

A fantasztikus filmek persze, elsősorban hollywoodi (szuper)produkciók, mivel általában sok pénz kell az előállításukhoz, ezért készült a jóval kevesebből gazdálkodó európai filmgyártásban kevesebb fantasy, sci-fi vagy szuperhősfilm is. A filmesztéta szerint az európai filmes hagyományok sem éppen a fantasyknek kövezték ki az utat, mert az olasz neorealizmus, majd az európai modernizmusok után a realisztikus történetekhez húzó művészfilmes stílusok voltak inkább népszerűek. "Ez pedig így együtt mind a fantasztikum leértékeléséhez vezetett a kontinensen."

Mégsem maradt teljesen fantasztikum nélkül Európa, sőt Magyarország sem. Az animáció területén Kránicz Bence szerint fontos munkák készültek a műfajban; ide sorolhatók például Jankovics Marcell egész estés alkotásai, a János vitéz vagy a Fehérlófia.

Fantasztikus-romantikus hibridek

"A nyolcvanas évektől kezdve Hollywoodot is a posztmodern film uralja, ami részben a határok elmosásáról, a hibriditásról szól, műfaji értelemben is", ezért a huszadik század végétől kezdődően sok olyan fantasy is született, amelyekben a fantasztikum átszűrűdik más műfajokba.

Erre jó példa A herceg menyasszonya című Rob Reiner-film is. "Van egy realisztikus kerettörténete - mondja Kránicz -, amelyben a nagyapa mesét olvas az unokájának. Így az elbeszélés felhívja a figyelmet saját meseiségére, arra, hogy azért olvasunk és nézünk meséket, hogy másik világokba kerüljünk át. Az megint egy másik kérdés, hogy A herceg menyasszonyának mesei világán belül is akadnak karakterek, akik furcsán, mesehősökhöz képest szokatlanul viselkednek, így például a folyton bosszúra készülő, mégis komikus figuraként feltűnő Inigo Montoya."

Hibrid alműfajoknak számítanak a fantasztikus romantikus vígjátékok is (mint a Ház a tónál, a Mi kell a nőnek, a Ha eljön Joe Black), amelyeknek vannak ugyan előfutárai a filmtörténetben (például a Jennie portréja, vagy A kísértet és Mrs. Muir), de az tény, hogy "az ilyen jellegű határátlépések gyakoribbá váltak a 80-as évektől kezdve."

"Ez azzal is összefügg, hogy a technikai fejlődésnek, a digitális képalkotásnak köszönhetően a fantasztikus műfajok egyre inkább Hollywood legnépszerűbb, legtöbb bevételt hozó filmjeit adták."