A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Kedden, 98 éves korában egy neully-i kórházban meghalt az olasz születésű francia divattervező, a háború utáni divat meghatározó alakja, Pierre Cardin – írja a Le Monde.
Pierre Cardin Trevisótól nem messze született 1922. július 2-án Pietro Cardini néven. Szülei már fiuk kétéves korában Franciaországba menekültek a fasizmus elől. Már tizennégy éves korában, egy posztógyáros segédjeként kitanulta a divatipar alapjait, majd 1939-ben, Vichyben kezdett női ruhák készítésével foglalkozni. A második világháború alatt a Vöröskeresztnek dolgozott; humanitárius elkötelezettsége haláláig kitartott.
1945-ben költözött Párizsba, Elsa Schiaparelli divattervező mellett dolgozott, majd a Christian Diorhoz került, végül 1950-ben megalapította saját divatházát. 1953-ban kezdett haute couture-rel, azaz exkluzív, a legmagasabb színvonalú és árú divatcikkek készítésével foglalkozni. Munkáit a geometrikus formák iránti rajongás jellemezte.
Pierre Cardin egy Pierre Cardin-üzletben
Joel Saget / AFP
Az ő nevéhez fűződik a ma már világszerte elterjedt gyakorlat kialakítása, amely szerint a divatházak neve vagy logója látható helyen jelenik meg a ruhákon. Szintén ő indította el a „mod chic” irányzatot, amelyben olyan ruhaformákat vegyített, amelyeket korábban senki (például a nagyon rövidet a nagyon hosszúval).
Nagyban inspirálta munkáját az űrkutatás és az űr, olyannyira, hogy nemcsak meglátogatta a NASA-t, de 1970-ben tervezett is a számukra.
A Pierre Cardin márka idővel a ruhák mellett más termékekkel is foglalkozni kezdett, bútoroktól kezdve parfümökig és kozmetikumokig, és az ipari dizájnban is része volt, sokat foglalkozott autók belső dizájnjával.
A filmiparban is járatos volt; már Jean Cocteau 1946-os A szép és a szörnyeteg című filmjének is ő volt a jelmeztervezője, a Halhatatlan történet című Orson Welles-filmben pedig Jeanne Moreau ruhatáráért volt felelős.
Saját divatháza mellett több száz céget is birtokolt, összesen több százezer embernek adva munkát. Voltak színházai, éttermei, médiaérdekeltségei és kastélyai is, például Sade márki egykori kastélya is az övé volt.
Az UNESCO jószolgálati nagykövete volt 1991 óta.
