Ha van kultuszfigurája a rockzenének, különös tekintettel az elnagyolva undergroundnak nevezett műfaji-kulturális szegmensnek, akkor a ma 60 éves Henry Rollins egészen biztosan az. Rollins ráadásul, miközben bizonyos értelemben nagyon is egylényegű és monolitikus figura, sokdimenziós személyiség: énekes, író, színész, előadóművész, publicista.

Henry Lawrence Garfield néven született Washingtonban ír és zsidó szülők gyermekeként. Fiatalkorában szexuálisan bántalmazták – részint ide vezetnek vissza későbbi pszichés problémái, depressziója és hiperaktivitása gyökerei. Évekig gyógyszert szedett, hogy kezelni tudja ezeket.

Középiskolásként kezdett írni. Az egyetemről első évben kibukott, akkoriban mindenféle rosszul fizető munkákból tartotta fenn magát. A hard rockért volt oda – egészen odáig, amíg meg nem érkezett a punk rock. A Sex Pistols lemezére barátjával, a későbbi Minor Threat- és Fugazi-vezér Ian MacKaye-jel pörögtek rá. Rollins a 70-es évek végétől washingtoni punk zenekarok énekese lett, majd 1981-ben belépett a színtér kulcszenekarába, a Black Flagbe. Előtte egy Häagen-Dazs-üzlet boltmenedzsere volt. Dobta az állást, eladta a kocsiját és Los Angelesbe költözött.

A csináld magad (DIY – do it yourself) punketikában utazó Black Flaggel 1981 és 1986 között hat stúdióalbumot készítettek, mindegyik az SST nevű kaliforniai független lemezkiadónál jelent meg. Ezeket az éveket dolgozza fel Rollins Punk a platón című önéletrajzi könyve.

A Black Flag 1986-ban oszlott fel. Rollins útkereső fázisban volt: kiadott két spoken word-lemezt és két szólólemezt, majd megalakította Rollins Band nevű zenekarát, mellyel 1987-ben adta ki Life Time című bemutatkozó nagylemezét. Ebben az évben Budapesten is járt: a VHK társaságában koncertezett a Siketek Sportcsarnokában (azt később több magyarországi fellépés is követte). 1992-es The End Of Silence borítóján láthatjuk a legendás nap-ábrázolást, amely ott van Rollins hátára tetoválva – fölötte feliratként az Iggy Pop-féle Stooges emblematikus számcíme, Search & Destroy.

A változó felállású Rollins Band 2001-ig nyolc sorlemezt adott ki, azóta nem készült újabb. Rollins többé-kevésbé félre is tette a zenét, lefeljebb vendégként szerepel albumokon. Azt nyilatkozta, nem nagyon tud mit kezdeni a műfajjal. „Egy nap úgy ébredtem fel, hogy nincs több szövegem. Egyszerűen csak nem tudom, mit adhatnék még hozzá a formához” – mondta, míg egy másik interjúban arról beszélt, részéről a zenélés idő és hely kérdése volt: „Bennem volt és ki kellett jönnie, akárha egy 25 éves ördögűzésről beszélnénk”.

Passzív azonban egyáltalán nem maradt. Sőt. Tucatnyi filmben és televíziós produkcióban szerepelt (Lost Highway – Útvesztőben, Tini titánok, Kaliforgia, Hawaii Five-O, Con Man, Z, mint zombi), rádióműsorokat vezetett és podcastol, könyveket írt és hangoskönyvek közreműködője, írt a Vanity Fairbe, az LA Weeklybe és a Huffington Postba. És rendületlenül viszi a spoken word-műfajt, lemezeket készít és fellép.

Henry Rollins spoken word-előadása 2016-ban:

1991-ben Venice Beach-i háza előtt megtámadták. Rollins túlélte az attakot, de a vele közösen házat bérlő Joe Cole-t megölték. Rollins egy műanyag tárolóban őrzi a férfi vérével átitatott földet. Gyermektelen és azt mondja, húszas évei óta nem volt szerelmi kapcsolata. A homoszexuálitására vonatkozó spekulációkat rendszeresen cáfolja.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: