Szénbányában és katedrálisban is készített már felhőt Berndnaut Smilde, tökéletes alkotásai élőben azonban csak 10 másodpercig vehetők szemügyre, mert utána szétesnek.
A Wired magazin cikke szerint az Amszterdamban élő Smilde vízpárát és ködgépet használ az illékony szobrászathoz, mégpedig úgy, hogy vízpárából körbe egy falat képez, ami, ha beleütközik a ködgép füstje, pár pillanatra csapdába ejti a füstöt.
Smilde a 2010-es évek eleje óta fejlesztett művészete azonban nem csak ennyiből áll. Nagyon fontos a felhők megvilágítása – a beállított reflektorok általában a Napot helyettesítik –, ahogy maga a tér is, ahol létrejönnek a felhők. A végső műalkotás ugyanis mindig a fotó, ami készül a felhőről, ezért Smilde nagy gondot fordít arra, hogy milyen épületeket "lakjon" be éteri munkáival. Kritérium, hogy a belső tereknek hűvösnek és lehetőleg kicsit nyirkosnak kell lenniük, légkondicionálót pedig nem szabad az alkotás előtt és közben működtetni. A felhők formáját a körülöttük lévő tér és a hőmérséklet szabja meg.
A művész általában épületfotósokkal dolgozik, a pufók felhők rögzítése ugyanis legalább annyira épületfotózás is. A tökéletes alakú felhők elérésére az alkotó gyakran száz próbafújást is csinál.
Így fogalmaz művészetéről: "Ideiglenes szobrokként gondolok rájuk — a majdnem semmi, az anyagiság határán. Úgy néznek ki, hogy akár elmerülhetnél bennük vagy megfoghatnád őket, de azonnal szétesnek. Ezt a kettősséget nagyon szeretem, amikor megpróbálod az ideálisat elérni, mire az pillanatokkal később összeomlik. (...) A felhők meglehetősen univerzálisak. Mindenki tud kapcsolódni hozzájuk, de ha beltérbe helyezed őket, megváltozik a kontextusuk. Furcsák, akár fenyegetőek is lehetnek. Az istenit, de a balszerencsét is jelölhetik."
Berndnaut Smilde munkái világhíresek, szerepeltek már a többi között a National Geographicban vagy a Harper's Bazaarban, amikor híres dizájnereket állított felhői mellé.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: