Olyan ez a film, mintha egy füstös kocsmában hallgatnánk egy már félig részeg tagot sztorizgatni mindenről, ami éppen eszébe jut: régi (talán igaz sem volt) történetekről, távoli ismerősökről, nagy balhékról, ismeretlen helyekről, de legfőképpen és leghosszabban krómvázakról és karburátorokról. De mit tud nyújtani azoknak, akiket a fenti témák hidegen hagynak?

Elsősorban kiváló színészgárdát. Jeff Nichols rendező olyan sztárokból verbuválta össze motorosbandáját, mint Tom Hardy, Austin Butler vagy Norman Reedus, de itt van a Challengersből ismerős Mike Faist és Jodie Comer (Star Wars: Skywalker kora, Az utolsó párbaj) is. A brit színésznő egyébként minden tőle telhetőt megtett, hogy hitelesen alakítsa a középnyugati dialektusban beszélő, külvárosi szomszédlány karaktert – nélküle a női nézőpont teljesen hiányozna a filmből. A casting a legkisebb mellékszereplőkre kiterjedően is jól eltalált, autentikus motorosfazonok és büntetett előéletű arcok jutnak szinte minden jelenetre.

outnow.ch / Universal Pictures International Switzerland

Amit rajtuk kívül kapunk még, az az esztétikus vizualitás – és ez alatt korántsem csak a bőrdzsekis, James Dean-hasonmás rosszfiúkat és az oldtimer járgányokat kell érteni. A lemenő nap utolsó sugarainak megcsillanása a motorokon, a tábortüzes nyári éjszakák izzása, a lepukkant peremkerületek rozsdavilága, valamint a korhű divat ábrázolása mind-mind olyan eye candy, amely fenntartja a néző figyelmét, de egyben tartalmi hiányosságokat is leplez. (A zene ellenben – hatalmas kihagyott ziccerként – alig észrevehető, ha van is egyáltalán, és szinte semmit sem tesz hozzá a hangulathoz.) Ezzel pedig nagyjából a végére is érkeztünk a film erősségeinek.

A Motorosok műfaji besorolása szerint krimi-dráma, a hatvanas-hetvenes években népszerű „törvényen kívüli motorosbanda” zsáner meghatározó alkotásai (A vad angyalok, Szelíd motorosok) előtti tisztelgés. A történet az amerikai középnyugaton játszódik a hatvanas években, és a Vandálok nevű motorosklub felívelését és hanyatlását mutatja be a banda tagjainak életén keresztül. Mindezt az egyik tag feleségének, Kathynek az elbeszéléseiből ismerjük meg, akit a szociográfiai érdeklődéstől hajtott egyetemista, Danny interjúvol meg – ő a diplomamunkáját igyekszik összeállítani Kathy sztorijaiból és a saját fényképeiből.

Ezen a ponton kapcsolódik össze a fikció a valósággal, hiszen ez az interjúsorozat lesz az alapja Danny Lyon fényképész fotókönyvének, amely a Motorosok rendezőjét arra inspirálja, hogy filmadaptációt csináljon belőle. A stáblista végén egyébként feltűnnek a sztori valódi szereplői az eredeti fényképeken, amelyeken látszik, hogy a rendező szinte képkockáról képkockára igyekezett életre kelteni a nyersanyagot – ugyanazokat a beállításokat, jeleneteket láthattuk megelevenedni a mozgóképen is.

outnow.ch / Universal Pictures International Switzerland

A Motorosok pontosan illeszkedik Jeff Nichols eddigi filmjeinek (Fegyverek és emberek, Take Shelter, Éjféli látomás) sorába. Ezek klasszikus férfitörténetek, amelyek a férfiléthez társított ethoszt, tulajdonságokat, elveket és viselkedési normákat járják körül. Hőseinek legtöbbször van valamilyen küldetésük vagy inkább mániájuk, amiért következetesen és állhatatosan kitartanak a végsőkig, ha kell, saját magukat sem kímélve.

Ebben a filmjében a személyes szabadság ideája az a belső parancs, amely önkéntes kivonulásra készteti a társadalomból a helyüket nem lelő férfiak egy csoportját. Ahogy Kathy megfogalmazta:

Itt van egy tucat férfi, aki annyira gyűlöli a szabályokat, hogy kivonul a törvénytisztelő állampolgárok világából, csak azért, hogy létrehozzon egy saját közösséget – szabályokkal.

Ez az alapállás ugyanakkor óhatatlanul a hierarchiaharcok melegágyává válik: Johnnynak (Tom Hardy), „a rangidős hímnek” időről időre bizonyítania kell alkalmasságát a falkavezéri posztra. Az ő vezetése alatt növi ki magát a kis, helyi érdekeltségű klub államokon átívelő szervezetté, és a bővüléssel profilváltás is együtt jár. A kezdetben csak a motorozás szeretetéről, szórakozásról és kisstílű balhékról szóló társaság életébe a tagság felhígulásával betörnek a kábítószerek, fegyverek és leszámolások. Johnny ekkor már stratégiai megfontolásból átadná vezető pozícióját kiszemelt utódjának, Bennynek (Austin Butler), akivel a viszonyuk egyszerre tükröz apa–fia kapcsolatot és testvériességet.

outnow.ch / Universal Pictures International Switzerland

Ehhez azonban Benny feleségének is lesz egy-két szava. Kathy (Jodie Comer) birtokló hajlamai ellenére reálisan látja a helyzetet, és akkor is Benny érdekeit tartja szem előtt, amikor a forrófejű srác önmaga veszélyeztetésével is képes lenne igazolni a hűségét Johnnyhoz. A függetlenség és a valahová tartozás szükséglete közötti dilemma feszíti szét az ok nélkül lázadó ifjú motoros szívét.

Először még a Vandálokban látja a szabadság megtestesülését, később azonban rájön, hogy ez a közösség is kötöttségeket kívánna meg tőle

– ugyanúgy, mint egy párkapcsolat vagy a családi együttélés.

Miután egy fotóalbum a forrásmű, nem meglepő, hogy a film leggyengébb része a szkript lett. Jeff Nichols rendező-forgatókönyvíró megpróbálta ugyan kitölteni a hézagokat és létrehozni valami koherens cselekményt az állóképek sorozatából, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A dialógusok sokszor esetlenek, a poénok nem igazán ütnek, de a legnagyobb probléma a jellemrajzban (vagyis annak hiányában) rejlik. Tablószerűen felvillantott arcéleket kapunk, a lélekábrázolás szándéka és a karakterfejlődés ígérete nélkül. Nem igazán tudjuk eldönteni, hogy ki is a történet igazi főhőse: Kathy, akinek a visszaemlékezéseit hallgatjuk, Benny, a férje, akiről alig tudunk meg valamit azon kívül, hogy jól mutat motorosdzsekiben, és folyton összetűzésbe kerül valakivel, vagy Johnny, a motorosklub alapítója, feje és ökle. A nézőpontok, visszaemlékezések szövevényében a néző elveszti a fókuszt. Sokakat megismer felületesen, de szinte senkit sem behatóbban, így kapcsolódni sem tud, de még a motivációikat megérteni sem.

outnow.ch / Universal Pictures International Switzerland

Nemcsak igazi hőse, de tényleges antihőse sincs a történetnek. Ironikus módon egy mellékszereplő családi körülményeiről, problémáiról és indítékairól többet tudunk meg, mint a tulajdonképpeni központi karaktereink bármelyikéről. Milyen előéletük volt, milyen traumák vezették őket a klubba? Miért tartanak ki mellette mindenáron, háttérbe szorítva a magánéletüket, családjukat, de még a testi épségüket is? Mik a céljaik, ha vannak egyáltalán? Honnan jönnek, és hová tartanak? Ezekre a kérdésekre adott válaszok nélkül a néző jogos hiányérzettel sétálhat ki a vetítésről.

Ennek a filmnek a címében nem véletlenül nincs semmiféle jelző. Keresetlen egyszerűsége előrevetíti a rendezés minimalista stílusát, de utal arra a közös (tárgyi) nevezőre is, amelyhez való viszonyulás minden szereplőjének életét meghatározza. A Motorosok ezért legközvetlenebbül talán azokat tudja megszólítani, akik maguk is tagjai a két keréken száguldók nagy közösségének.

outnow.ch / Universal Pictures International Switzerland