Orvost játszani hálás feladat, de megvan az árnyoldala is, ott van például a szakszavak gyakori emlegetése. Az olyan nyelvtörő gyógyszerneveké, mint a „metoprolol” és társai.

Látja, magának elsőre sikerült, sajnos én nem voltam ilyen szerencsés. A pontos okát nem tudnám megmondani, de ez az „r” betű a lehető legrosszabb helyre került. Szinte kimondhatatlan, legalábbis számomra az volt, sokat küzdöttem vele. Játszottam én már doktort, de ilyet mint most, akit a szakmája gyakorlása közben látunk, ebben a sorozatban alakítottam először. Látjuk, ahogy életeket ment, magasabbak már nem is lehetnének a tétek, nem volt más választásom, profin kellett nyomnom a szakzsargont. És közben ott a tucatnyi orvosi kellék, ezekkel szintén profi módra kellett bánnom. Most kezdtem csak igazán értékelni, micsoda meló, ha valakinek egy kórházsorozatban kell helytállnia. 

Számos kollégája találta már magát hasonló helyzetben. George Clooney a Vészhelyzet Ross doktorának köszönhette korai népszerűségét és Hugh Laurie is hálás lehet a Doktor House főszerepéért. Ha választania kéne, Dr. Ross vagy Dr. House?

Mindkettőjüket imádom. Én a Dokiban egy olyan orvost játszom, aki mindent a maga erejéből ért el, rettentő keményen dolgozott azért, hogy a kórháza legjobb orvosává küzdje fel magát. Olyan horderejű tragédia érte a múltban, hogy az egyetlen kiutat a munka jelentette a számára. A munka a túlélést jelentette.  

Molly Parker a Doki című sorozatban

2025 Sony Pictures Entertainment. All Rights Reserved

Ma már mindenki tévésorozatot forgat, ön sem most ismerkedett meg az iparággal, David Milch westernjében, a Deadwoodban például 36 epizódon át játszotta Alma Garret figuráját. Visszavágyik a Milch-féle vadnyugatra? 

Imádtam csinálni a Deadwoodot, talán ez volt az eddigi legjobb munkám, aminek ezernyi oka van. Azt hiszem vonzódom az olyan nőalakokhoz, akiket akkor ismerünk meg, amikor épp elvesztettek mindent. Amikor kicsúszik a talaj a lábuk alól. Két választása van ilyenkor az embernek: vagy a padlón marad és megadja magát a sorsának vagy feltápászkodik, és más irányba tereli az életét. Egy ilyen orvost játszom az új sorozatban, és egy ilyen alakot játszottam a Deadwoodban is. Egy nőt, aki Deadwood városában születik újjá. Ez egy nagyon is erőszakos világ, de Alma Garret itt talál magára a férje halála után. Immár nem csupán valakinek a függvénye, a felesége vagy a lánya, hanem önálló ember. Más utat jár be az általam alakított doktornő, de hasonló újjászületésen megy keresztül. 

Két magyar rendezővel is dolgozott korábban: az első Szabó István volt, akivel A napfény ízét forgatta. Szabó opusza egy magyar zsidó család történetét követi három generáción keresztül, a monarchiabeli időktől két világháborún és a holokauszton át a kommunista diktatúráig. Gondolom, kapott némi gyorstalpalót a magyar történelemből. 

Kaptam, igen. Szabó István csodás rendező, maradandó élmény volt A napfény ízében szerepelni. A filmet 1997 táján forgattuk, hosszú időt töltöttem Budapesten. Néhány év elteltével ismét Budapesten dolgoztam, ezúttal a Max című filmben. Tél volt, hó volt, Dosztojevszkij olvasásába temetkeztem.  

Molly Parker a Deadwoodban

Archives du 7eme Art Photo12 via AFP

A Kártyavárban nyújtott alakításáért Emmy-díjra jelölték. Mennyit ér egy jelölés? Sok ajtót megnyitott? 

Kellemes dolog egy ilyen jelölés, semmi kétség, bár hajlamosak vagyunk nagyobb fontosságot tulajdonítani neki, mint amennyit valóban jelent. Elég régóta a pályán voltam, hosszú karrier állt már mögöttem, amikor Emmyre jelöltek. A Kártyavár kellemes változatosságot jelentett, mert jó tíz éven át főleg független filmekben szerepeltem, vagyis sok-sok olyan produkcióban, amelyekre igazán büszke vagyok, szakmailag sokat adtak, csak hát a kutya se látta őket. A Kártyavár egészen más nagyságrend volt, hatalmas közönséget vonzott, ráadásul ez volt a Netflix első saját sorozata, úgyhogy elmondhatom, hogy ott lehetettem a streamingkorszak kezdeténél. Az igazi változást azonban nem a jelölés jelentette, hanem az, hogy ezúttal mennyien látják, amit csinálok.  

A színészek gyakran kipróbálják magukat rendezőként, Ewan McGregor is így tett, amikor filmet csinált Philip Roth Amerikai pasztorál című regényéből. Ön is játszott McGregor filmjében. Más minőség, ha színész rendezi a színészt? 

Érezhető a különbség. Nemcsak Ewannél éreztem így, de Robin Wrightnál is, hiszen a Kártyavár több epizódját is ő rendezte. A színész-rendezőkben az a jó, hogy nem rendezik túl az embert, nem magyarázzák túl a dolgot, nem szaporítják a szót. És ez nagyon jó tud lenni. Ugyanakkor dolgoztam olyan nagyszerű rendezőkkel, akik nehezen tudták csak kifejezni, pontosan mit is szeretnének. Ilyenkor a színész dolga az is, hogy ezt kitalálja. Persze, ha Szabó Istvánnal dolgozik az ember, ilyesmi fel sem merül, Szabó remekül instruálja a színészeit. Ha a rendező színész is, sokszor elég csak összenéznünk, egy pillantás is elég lehet, hogy mindketten tudjuk, hányadán állunk. Olykor elég annyi, ha csak azt mondja neked: oké, csináld! Elvégre azért rád osztotta a szerepet, mert tudta, hogy meg tudod csinálni. 

Molly Parker

Tiazana Fabi / AFP

Szabó hogyan instruálta A napfény íze forgatásán? 

Ralph Fiennes egy vívót  játszott, aki az 1936-os olimpiára készül, én pedig a menyasszonya voltam. Egy pályaudvaron, egy csodálatos csarnokban forgattunk, de nem nagyon néztem körül, minden figyelmemet lekötötte egy aprócska részlet. Nem tudtam eldönteni, hogy viseljem-e az eljegyzési gyűrűt vagy sem. És ha igen, mi legyen a kesztyűvel? Legyen kesztyű vagy ne legyen kesztyű? Meg kellett osztanom Szabóval a kételyeimet, ő türelmesen végig is hallgatott, és biztosított róla, hogy ezek jó és fontos kérdések. Majd megkérdezte, hogy láttam-e már magát az épületet? És tudom-e, hogy Eiffelnek is köze van hozzá? Lehet, hogy ez a nő még sosem járt itt – vetette fel Szabó –, és lenyűgözi, amit maga körül lát. Amivel a maga módján azt mondta, hogy ne törődjek a felesleges apróságokkal, ezek nem fontosak. Ami fontos, hogy legyek jelen, itt és most. Egy nagy rendező így adja a színésze tudtára, hogy mit szeretne. 

Több mint húsz évvel később egy másik magyar rendezővel, Mundruczó Kornéllal is dolgozott. Mundruczó egy későbbi rendezőgeneráció tagja, a Pieces of a Woman más élmény lehetett, mint A napfény íze forgatása. 

A film egyik kulcsjelenete az otthonszülés volt. Egy megszakítás nélküli, 22 perces jelenet, aminek a végén megszületik a gyerek. Két napig próbáltuk, hiszen egyetlen vágás nélkül kellett megcsinálnunk. Olyan volt az egész, mint egy színdarab, azzal a különbséggel, hogy ez egy házon belül játszódik és a ház minden szobáját használtuk. A legrosszabb, ami egy 22 perces snittben történhet, hogy a 15-ik percben elszúrok valamit, és újra kell kezdeni. Amikor ekkora a tét, nem lehet hibázni, ami azért elég rémisztő tud lenni. Színészileg is nagy a tét és a jelenetben szereplők számára is az. Nem azért nincsen vágás, mert milyen menő és technikás egy ilyen, megszakítás nélküli jelenet, hanem mert a filmben történtek így kívánják. Ez számomra a rendezés magasiskolája. És csak háromszor kellett felvennünk a jelenetet.  

A Doki című sorozat január 16-tól látható a MAX-on.

Nyitóképünkön Molly Parker. Fotó: Tiazana Fabi / AFP