Három éve innen indult diadalútra a Top Gun: Maverick, így nem csoda, hogy a hasonló sikersztorira ácsingózó és előző részével a kasszáknál megbicsaklott Mission: Impossible-sorozatra is ráfért a cannes-i csinnadratta. A sajtópremierre igyekezve átbeszéltük a sorozattal kapcsolatos személyes élményeinket, a harminc évnyi akcióorgia legemlékezetesebb karaktereit és jeleneteit, és a filmre nehezedő anyagi elvárások nyomását.
Szerencsére a Végső leszámolás alcímet kapó befejező rész nem okoz csalódást, bár a Christopher McQuarrie által rendezett négy utolsó rész közül nem a legerősebb. Érezhető viszont a szándék, hogy szépen lezárják a sorozatot, visszautaljanak a korábbi szálakra és montázsok segítségével annak is megmagyarázzák mi történik, aki esetleg nem látta a korábbi részeket. A cikk alján lévő podcast adásban meghallgatható szubjektív értékelésünk kitér arra is, hogy milyen szerepet játszik a humor ebben a franchise-ban, mikor lesz hajlandó megöregedni Tom Cruise, és miért aszexuális Ethan Hunt.
A popcornszórakozás mellett beindult az idei versenyprogram is, és rögtön egy új nevet kell megtanulnunk: Mascha Schilinski alig negyvenéves és a Sound of Falling még csak a harmadik filmje. Az ilyen egyedi látásmódú fiatal női rendezők miatt érte meg harcolni azért, hogy nulla-három helyett végre hét női rendező kerüljön a versenyprogramba (ami még mindig kevesebb, mint az összes versenyfilm harmada), és a huszadik század német történelmét sem láttuk még soha női szemszögből. A podcastban kiderül, hogy egyik kollégánk a saját családja történetét látta viszont a filmben, és még az is szóba kerül, hogy a Hunyadi sorozatnak is mennyire jót tett a női nézőpont.
Sound of Falling
IMDb
Dominik Moll nagy visszatérő a cannes-i versenyben, miután előző filmje, az Akkor éjjel három éve óriási francia mozisiker lett. A Dossier 137 is inkább a krimi műfajához közelít, bár a hangsúly a nyomozás eljárási részén van, néha már zavarbaejtő részletességgel. A film erőssége, hogy szenvtelenül és pártatlanul bemutatja az igazságszolgáltatásba vetett hit hiábavalóságát, valamint a főszereplőnő, Léa Drucker játéka, akit már a korábbi podcastunkban is méltattunk, akkor az egészségügyi és gyermekvédelmi rendszer hasonló realista bemutatása (Adam’s Sake) kapcsán. Kérdés persze ezúttal is, hogy ki menne el moziba egy ilyen filmért, ha hasonlót vagy jobbat talál a Netflixen is, mint például az idei év meglepetéssikere, a Kamaszok.
