Beindult a cannes-i versenyprogram és láttunk már sárga mellényes francia tüntetőkről filmet, valamint a huszadik század krónikáját német lányok szemén keresztül. A vörös szőnyegen Tom Cruise körül volt a legnagyobb a felhajtás, aki a Mission: Impossible utolsó részével zár le egy harminc éve tartó sorozatot és a karrierjének egy fontos szakaszát. Folytatódik a helyszíni podcast tudósításunk a cannes-i filmfesztiválról.
Három éve innen indult diadalútra a Top Gun: Maverick, így nem csoda, hogy a hasonló sikersztorira ácsingózó és előző részével a kasszáknál megbicsaklott Mission: Impossible-sorozatra is ráfért a cannes-i csinnadratta. A sajtópremierre igyekezve átbeszéltük a sorozattal kapcsolatos személyes élményeinket, a harminc évnyi akcióorgia legemlékezetesebb karaktereit és jeleneteit, és a filmre nehezedő anyagi elvárások nyomását.
Szerencsére a Végső leszámolás alcímet kapó befejező rész nem okoz csalódást, bár a Christopher McQuarrie által rendezett négy utolsó rész közül nem a legerősebb. Érezhető viszont a szándék, hogy szépen lezárják a sorozatot, visszautaljanak a korábbi szálakra és montázsok segítségével annak is megmagyarázzák mi történik, aki esetleg nem látta a korábbi részeket. A cikk alján lévő podcast adásban meghallgatható szubjektív értékelésünk kitér arra is, hogy milyen szerepet játszik a humor ebben a franchise-ban, mikor lesz hajlandó megöregedni Tom Cruise, és miért aszexuális Ethan Hunt.
A popcornszórakozás mellett beindult az idei versenyprogram is, és rögtön egy új nevet kell megtanulnunk: Mascha Schilinski alig negyvenéves és a Sound of Falling még csak a harmadik filmje. Az ilyen egyedi látásmódú fiatal női rendezők miatt érte meg harcolni azért, hogy nulla-három helyett végre hét női rendező kerüljön a versenyprogramba (ami még mindig kevesebb, mint az összes versenyfilm harmada), és a huszadik század német történelmét sem láttuk még soha női szemszögből. A podcastban kiderül, hogy egyik kollégánk a saját családja történetét látta viszont a filmben, és még az is szóba kerül, hogy a Hunyadi sorozatnak is mennyire jót tett a női nézőpont.
Dominik Moll nagy visszatérő a cannes-i versenyben, miután előző filmje, az Akkor éjjel három éve óriási francia mozisiker lett. A Dossier 137 is inkább a krimi műfajához közelít, bár a hangsúly a nyomozás eljárási részén van, néha már zavarbaejtő részletességgel. A film erőssége, hogy szenvtelenül és pártatlanul bemutatja az igazságszolgáltatásba vetett hit hiábavalóságát, valamint a főszereplőnő, Léa Drucker játéka, akit már a korábbi podcastunkban is méltattunk, akkor az egészségügyi és gyermekvédelmi rendszer hasonló realista bemutatása (Adam’s Sake) kapcsán. Kérdés persze ezúttal is, hogy ki menne el moziba egy ilyen filmért, ha hasonlót vagy jobbat talál a Netflixen is, mint például az idei év meglepetéssikere, a Kamaszok.
Úgy tűnik, kudarcba fullad a kormány hónapok óta tartó küzdelme, hogy betiltsa a Pride felvonulást. A hatalom szerint tiltott rendezvény, a szélsőségesek próbálják akadályozni. A HVG élő közvetítésa a 30. Budapest Pride-ról.
A tiltottá lett Pride üzenete aktuálisabb, mint valaha.
A Tisza Párt elnöke úgy nyilvánult meg félreérthetetlenül a Pride-ról, hogy le sem írta a rendezvény nevét.
Az indoklás szerint azért, mert nem fellebbeztek a tiltás ellen, de a szervező főváros szerint nem is kell engedély.
Nehéz-Posony Kata, a HVG ügyvédje minden kérdésre válaszol.
Mindenki azt találgatja, hogyan alakul a szombati Pride. Nemzetközi lapszemle.
A többi uniós ország megvan Orbán nélkül is, legalábbis egy bizonyos pontig.
A miniszterelnök szerint a rend nem magától jön létre, azt először meg kell teremteni aztán pedig megvédeni.
Ne egye meg a francia joghurtot.
Trükköznek a számokkal a gyermekvédelemben.
„A bukásoktól, brutális sérülésektől való félelem folyamatosan bennem van” – meséli Valter Attila országútikerékpár-versenyző a Penge podcast új adásában.
